A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-12-09 / 41. szám
A közelmúltban zajlott le Berlinben a nők világkongresszusa, amelyen mintegy kétezer küldött vett részt és vitatta meg a világ leányainak, asszonyainak legfontosabb időszerű problémáit. A küldöttek valamennyien arra a megállapításra jutottak, hogy a nőkérdés ma már világprobléma. Az 1975-ös esztendőt a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség kezdeményezésére az ENSZ Közgyűlése a Nők Nemzetközi Évének nyilvánította. Ez jó alkalomnak bizonyult arra, hogy összefoglaljuk eddigi eredményeinket és összehasonlítsuk azokkal, amelyeket a világ más részein érnek el a nőkről való gondoskodás terén. A berlini kongresszus zárónyilatkozatában megállapította, hogy a világ nagy részén még létezik női diszkrimináció, ami megoldásra vár. Maga a Nők Nemzetközi Éve is ezt a tényt követte, a világkongresszus résztvevői felhívással fordultak a kormányokhoz, a kormányok fölötti szervezetekhez, valamennyi nőhöz és férfihoz. Igen, a férfiakhoz is, mivel a nők már régóta nem úgy gondolják, hogy saját problémájukat a férfiak nélkül, illetve velük szemben is megoldhatják. Egyébként magán a kongresszuson is sok férfi vett részt, nem csupán női kongresszus volt ez, hanem „Világkongresszus a Nők Nemzetközi Évében” — mint a hivatalos elnevezés hangzott. Miután a feldíszített berlini sportcsarnokban elhangzottak az üdvözlő beszédek, Freda Brown, a világkongresszus előkészítő bizottságának elnöke tartotta meg beszámolóját: „Kongreszszusunk három fontos feladat megoldását segítheti elő. E feladatokat az ENSZ-nek a Nők Nemzetközi Évére kidolgozott programjait is tartalmazza: a férfiak és nők tényleges egyenjogúságának megvalósítása, a nők teljes részvételének biztosítása a társadalom fejlesztésében, és végül a nők fokozott szerepének elismerése a világbéke biztosításában. A világon a munkaerők egyharmadát ma már nők teszik ki. A tizenötödik és hatvannegyedik év közötti életkorban levő nők negyvenhat százaléka dolgozik a termelésben. Ezek a számok persze országonként, földrészenként változnak. A nők részvétele a termelő munkában Latin-Amerikában 20, Afrikában, Ázsiában átlag 30, Európában és Észak-Amerikában kb. 35 százalék. Legnagyobb a nők részaránya ilyen szempontból a szocialista országokban, főleg a Szovjetunióban, ahol a termelésben dolgozók 50 százaléka nő. Ezek az adatok természetesen nem tartalmazzák a nők munkáját a családban, a mezőgazdaságban, ennek ellenére azt bizonyítják, hogy fokozatosan növekszik a nők részvétele az egyes országok gazdasági életében. Az adatokból az is kitűnik, hogy nagy a különbség a szocialista és a nem szocialista országokban dolgozó nők helyzetében. Ám ezen túlmenően sok olyan ország van a világon, ahol nem teszik lehetővé a nők művelődését, a szakképzettség megszerzését, ahol a nők nehéz, fizikailag és szellemileg megerőltető munkát végeznek, az úgynevezett tipikusan női szakmákban nagyon alacsony bérekért, sőt az irodai munkákban is sokkal rosszabb a nők díjazása, mint a hagyományos férfi szakmákban. Több országban viszont, ahol fokozottan gépesítik az ipari és a mezőgazdasági termelést, nem szívesen alkalmaznak női munkaerőt. Sok helyütt az iparban dolgozó asszonyok számára nagy problémát jelent a gyermekükről való gondoskodás, azok elhelyezése a különféle gyermekintézményekben, bölcsődékben, óvodákban, napközi otthonokban. Az a hagyományos elképzelés, hogy a nő fő küldetése az anyaság, a háztartás vezetése, már számos országban kezd időszerűtlenné válni. A nők egyre inkább meggyőződnek arról, hogy a kereső foglalkozásokban, a politikai és kulturális élet területén épp oly szerepet vállalhatnak, mint a férfiak. Ám a nők helyzete szorosan összefügg országuk szociális és gazdasági feltételeivel, s elmondható, hogy minden ország demokratikus fejlődéséről elsősorban a nők helyzete ad igazi képet. Számos országban már régen törvénybe iktatták a nők egyenjogúságát. Ám ennek ellenére is a nők ezekben az országokban is csak másodrendű állampolgárok, alig van joguk és lehetőségük a művelődésre, a szakmai képzettség megszerzésére. Számos fejA NŐK lett nyugati országban a nőknek mindössze öt százaléka rendelkezik a munkájához szükséges képesítéssel és sok szakképzett nő van munka nélkül. Külön fejezetben kellene foglalkozni a fejlődő országok asszonyainak helyzetével. Például Afrika női lakosságának nyolcvan százaléka, Ázsia asszonyainak ötven százaléka, a latin-amerikai nők huszonhét százaléka írástudatlan. Számos ország bonyolult gazdasági és szociális kérdéseket old meg. Ám beszélhetünk-e ilyen körülmények között a női kérdés megoldásáról? És még nem szóltunk azokról az országokról, ahol jelenleg is harcok dúlnak, az emberek táborokban élnek és bombázások elől menekülnek. Freda Brown beszámolójában számokkal bizonyította a világ asszonyainak jelenlegi helyzetét. Beszámolójának legszebb fejezete éppen az volt, amely a szocialista tábor asszonyainak helyzetével foglalkozott. A kongresszus résztvevői kilenc bizottságban folytattak munkát, a vitában felszólalók száma meghaladta a kilencszózat. Természetesen nincs mód egy újságcikk keretében a hozzászólásoknak legtömörebb ismertetésére sem. Egy dolog azonban határozottan megállapítható: egyre több nő tudatosítja, hogy a nők egyenjogúsítása nem választható el a társadalmi kérdések megoldásától, a gazdasági és társadalmi jogokért folyó harctól, a társadalmi változásoktól. Az arab országok küldöttei például hangsúlyozták, hogy nehéz helyzetük nemcsak a régi, merev törvények, hanem a hagyományok, a közvélemény elfogultságának is következménye. Ezek azok a tények, amelyek a nők kezdeményező kedvét elveszik, tevékenységüket akadályozzák és sokszor még a kormányok és közéleti tényezők jó szándékainak is gátat vetnek. Elmondták, az asszonyoknak nemcsak jogokra van szükségük, hanem arra is, hogy jogaikat érvényesíthessék, élni tudjanak velük. S ez már nemcsak az arab nők problémája. Lang asszony, az NDK nőküldöttségének vezetője rámutatott azokra a jó tapasztalatokra, amelyeket országukban a nők helyzetének megoldásában elértek. Elmondotta, a német nők tudatában vonnak annak, hogy az egyenjogúság fontos probléma, de nem lehet végső célnak tekinteni, csak egy igen fontos fejlődési szakasznak. „Céljaink ennél fontosabbak és nagyobbak. Országunkban el akarjuk érni például, hogy a nők ugyanazokkal a jogokkal rendelkezzenek, mint a férfiak, és ugyanolyan feltételeik legyenek a jogok megvalósítása terén. Ugyanolyan anyagi és erkölcsi feltételeik, hogy a nők sokoldalúan fejlődhessenek, jó anyákká váljanak, sokoldalúan fejlett állampolgárokat neveljenek az országnak. E téren is számos probléma van, amelyek még a hagyományokban gyökereznek, amelyeknek megoldása időbe telik. A szocialista társadalom tettekkel bizonyítja, hogy meg tudja szüntetni mindazokat az igazságtalanságokat, amelyeket a burzsoá rendszer a nőkkel szemben elkövetett. A polgári társadalom ugyanis formálisan hirdette a dolgozó nők védelmét, de nem biztosította ezt. A nők kizsákmányolása nem ismert határt. A nők többnyire szakképzettséget nem igénylő, nehéz munkát végeztek, nem biztosították számukra a nyolc órás munkaidőt. A szocialista társadalom építése idején Csehszlovákiában — küldötteink a berlini világkongresszuson büszkén hangsúlyozhatták —, a gazdasági erőforrások egy részét elsősorban arra fordítottuk, hogy lehetővé tegyük a nők bekapcsolódását a gazdasági tevékenységbe (bölcsődék, óvodák, napközi otthonok, ifjúsági klubok stb. épültek) és megoldjuk a problémákat a női alkalmazottak legbonyolultabb időszakaiban (a szülési szabadság bevezetése és meghosszabbítása, a nő anyagi biztosítása arra az esetre, ha beteg családtagját ápolja stb.). Ugyanakkor létrehoztuk a feltételeket a nők háztartási munkájának a megkönnyítésére. Mindenekelőtt jogilag rögzítettük a nők egyenjogúságát az élet minden területén, az anyaság, a házasság és a család társadalmi védelmének elvét. Egyszersmind megteremtettük annak feltételeit, hogy a nők minél nagyobb mértékben részt vehessenek a szocialista társadalom építésében. Szocialista társadalmunkban egyre több a kereső foglalkozást űző nő. Az önálló kereset pedig biztosítja az alapvető gazdasági feltételeit a nők végleges önállóságának és reális egyenjogúságának. Fokozódott a nők részvétele a társadalom politikai életében, valamint a közéletben is. Nagy számban vannak nők a Nemzeti Front valamennyi társszervezetében. A dolgozó nők megsegítése terén fontos lépés volt a bölcsődék és óvodák hálózatának fejlesztése. Ezek a gyermekintézmények lehetővé teszik a szülőanyáknak, hogy új alkalmazásba lépjenek, ami nemcsak azért fontos, hogy lépést tarthatnak a szakmai fejlődéssel és megtarthatják a társadalmi életben elfoglalt helyüket, hanem a család életszínvonalának biztosítása szempontjából is. A felszabadulás óta a nők jelentették a legnagyobb munkaerő-tartalékot nálunk. Ök elégítették ki a növekvő munkaerőszükségletet, amit az újjáépítés és a népgazdaság fejlesztésének programja követelt meg. 1948-tól 1971-ig 1 258 000 nő kapcsolódott be a munkafolyamatba, ami teljes négyötöde a foglalkoztatottság általános növekedésének. Ma már több mint 3 200 000 a dolgozó nők száma. Csehszlovákiában világviszonylatban is igen nagy a nők foglalkoztatottságának aránya: a gazdaságilag produktív lakosság 47 százaléka. Ezen a téren a Szovjetunió után a másodikok vagyunk. A szocialista országokban gyorsabban növekszik a nők foglalkoztatottságának aránya, mint a fejlett tőkés országokban, ahol ez mintegy harminc százalékot tesz ki. Ezt a tényezők egész sora befolyásolja, de jelentős hatással vannak rá a konzervatív hagyományok és a nők alkalmazására vonatkozó kispolgári előítéletek is. Nálunk különösen a nem termelési ágazatokat erősítettük meg fokozatosan női munkaerőkkel. Itt a legkedvezőbbek a nők számára a munkafeltételek. Többségben vannak a nők az egészség- és az oktatásügy, a kultúra, a pénzgazdálkodás területén, a biztosítási és távközlési ágazatokban, valamint az igazgatásban (a nemzeti bizottságok vonalán). Küldötteink a berlini világkongreszszuson adatokkal bizonyíthatták, milyen hatalmas mértékben növekedett hazánkban a nők műveltsége. Például a hatvan éven felüli nők korcsoportjában csak nem egész három százalék rendelkezik érettségivel, mindössze 0,33 százalék főiskolai végzettséggel. A 25—29 éves nők közül ma 15-ször anynyinak van középiskolai és 22-szeranynyinak főiskolai végzettsége, mint a háború előtti azonos korcsoport tagjainak. A műveltség hozzátartozik a nők emancipálásához és személyiségük sokoldalú fejlesztéséhez. A műveltségi szint emelése ez a szocialista társadalom egyik legalapvetőbb vonása, mert nemcsak a nők bekapcsolódása a gazdasági tevékenységbe, hanem a magasfokú szakképzettség megszerzése is lehetővé teszi a férfi és a nő közötti egyenlőtlenség kiküszöbölését a mindennapi életben, s egyszersmint létrehozza a feltételeket a nő jobb érvényesüléséhez vezető beosztásokban. — zsélyi — EGYENJOGÚSÁGA A GYAKORLATBAN A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Felelős: Ozsvald Árpád, főszerkesztő-helyettes. Telefon: főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesztőség: 328-65, 341-34. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Üstredná expedíció tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Szedi a Vychodoslovenské tlaciarne, n. v., Kosice. Nyomja a Polygrafické závody, n. v., Bratislava-Krasnany. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kcs, fél évre 78,— Kcs, egész évre 156,— Kcs. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. INDEX: 49211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Címlapunkon K. Belicky, a 32. oldalon Z. Absolon felvétele 2
