A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-07-15 / 26. szám

Bahcsiszeráji szökőkút K. Brüllov (1799—7852) festménye

A Krím-félszigeten már az őskorban lakott területén az i. e. 7 6. században több virágzó görög gyarmat keletkezett (Pantikapaion, Theodoszia). VI. Mithradatész pontusi király fia, Pharnakész a Krim keleti területein az i. e.

5. században megalapította a boszporuszi királyságot. Az i. e. 3 -2. században a Krim a szkíta birodalom központja; az i. e. 1. században a római birodalomhoz került. Az i. e. 3. századtól a népvándorlás folyamán hunok, gótok, avarok, kazárok, besenyők, kunok fordultak meg itt. A 13. század elején tatárok foglalták el a félszigetet és a kipcsaki tatár kánsághoz csatolták. Ekkor kapta a Krím nevet is, mely erősséget jelent (az ókorban Chersonbesus Taurica volt a neve). 1441-ben önálló kánsággá alakult a Giráj dinasztia alatt, de már 1478-ban hűbérese lett II. Mohammed szultánnak. Csapatai a 16 —

17. században ismételten részt vettek a törökök oldalán ezek magyarországi hadjárataiban, többször feldúlták Erdélyt. 1657-ben a krimi tatár kán fogta el II. Rákóczi György erdélyi hadait Lengyelország keleti határán, és sok ezer erdélyi puztult el ekkor a Krímfélszigeten. Az 1868-ban kezdődött orosz török háborút lezáró 1774. évi kücsük-kainardzsi békében a szultán kénytelen volt elismerni a krimi tatár kánság függetlenségét, mely orosz befolyás alá került. 1783-ban az utolsó kán, Szahib Giráj letétele után az egész félsziget orosz uralom alá került. II. Katalin cárnő kegyencére, Potyomkin hercegre bízta az új tartomány kormányzását, s ez visszakapta régi nevét, Tauriát.

Az első krími tatár kán, a dinasztia megalapítója, Azi Giráj, miután kivált az Arany Hordából (eredeti nevén Sri Orda, amely tulajdonképpen arany tábort vagy székhelyt jelent), először Szolkatában, a mai Sztarij Krímben rendezte be székhelyét. Később azonban elhatározta, hogy másutt építi fel az új független kánság székhelyét. A Csóróira patak fehér sziklafalaktól védett festői völgyére esett a választása. Itt építtette fel Bakcsi-Szerájt, ami szó szerint „kerti palotát" jelent.

De a kánság már Azi fiának, Mengli Girájnak uralma alatt elvesztette függetlenségét, s mint már említettük, a török szultán hűbérese lett. A kánok török zsoldban vezetett hadjáratai rengeteg zsákmánynyal gazdagították kincstárukat. „Hatalmas mennyiségű rablott arany özönlött Bahcsiszarájba — írja az egyik orosz krónika —, s a város hihetetlen szépségűvé fejlődött."

Az igazság azonban az, hogy inkább csak a káni palota fejlődött hihetetlen szépségűvé, mint maga a város, amely szűk utcácskákban rendetlenül épült házakból állt; ezeknek csak a kert felé voltak ablakai (hogy idegen meg ne pillanthassa a ház lányait, asszonyait). Csak a leghosszabb, úgynevezett főutca volt kivétel, itt voltak a kereskedők boltjai s a mesteremberek, a tímárok, nyergesek, kovácsok stb. műhelyei. Nemcsak helybeli mesteremberek, művészek gondoskodtak a székváros szépítéséről. Ha megnézzük például az úgynevezett Zöld kaput, a homlokzat megoldásában európai építészeti elemeket is felfedezhetünk.

A kánok ugyanis nem voltak válogatósak az eszközökben. így például Mengli Giráj elfogatta Alevis velencei építészt, akit III. Iván cár hívott meg Moszkvába, hogy ott építse fel az Arhangelszkij székesegyházat. Előbb azonban fel kellett építenie a Zöld kaput Bahcsiszarájban. Csak aztán bocsátotta szabadon, a cárhoz címzett mentegetödzö levél kíséretében.

A palotát magát egyébként Abdul Szahab Giráj kán építtette; festett üvegablakaival, fényes színű, szőlővel befuttatott falaival, fürdőivel, aranyozott mennyezetes nagy termeivel, szellös folyosóival egyesíti magában mindazt, amit a keleti ember szépnek és fenségesnek tartott.

A palota ma múzeum. Egyik legszebb helyisége az úgynevezett nyári szoba. „Itt pihente ki fáradalmait a kán, amikor rablóhadjáratairól visszatért — meséli idegenvezetőnk, Ljuba. — Itt gyönyörködött, hogy kemény szívét meglágyítsa, a rabnők táncában. Valóban kegyetlen szórakozás volt. Tizenkét éves lányok táncoltak mezítláb a padlóba leszúrt görbe handzsárok között. Ha valamelyik lány megsebesült közben, azt egyszerűen kidobatta. '*

A hires kardtánc élénken rávilágít, milyen helyzete volt a nőnek a bachcsiszaráji palotában. A legtöbbjük rabnő volt. Talán a legjobban érzékelteti sorsukat egy, a nyári szoba bejárata fölött függő, ismeretlen szerzőtől származó szénrajz. Ezen egy cserkesz nö látható, egy háremhölgy, karján csecsemővel. Az anya szemében a gyermeke iránti szeretet kifejezése, de ugyan-