A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-12-02 / 40. szám

AZ ELSŐ SHAKESPEARE-SZEREP Desdemona és Jágó szerepe előtt # Beszélgetés a MATESZ két fiatal színművészével A Magyar Területi Színház komáromi együttesé műsorára tűzte Shakespeare egyik leghí­resebb, legtöbbet • játszott drá­máját, az Othellót! Színházunk idei játékterve talán legnagyobb figyelemmel kísért bemutatójá­nak dátuma december ötödiké. A nagy érdeklődéssel várt elő­adáson a társulat két fiatal, te­hetséges művésze: K u c m a n Eta és Holocsy István szí­nészi pályafutásuk első Shakes­­peare-szerepeinek eljátszására kaptak lehetőséget. Kucman Eta Desdemonót, Othello szerelmé­ben bátor és ártatlan feleségét; míg Holocsy István a gyilkos, ártó indulatokkal teli Jógát ala­kítja. Még november első nap­jaiban, a tragédia színpadi pró­báinak elején, a színészek és szerepeik találkozásának kezde­ti időszakában jártam Komá­romban, hogy egy délelőtti pró­ba szünetében arról beszélges­sek a két fiatal színésszel: va­jon mit jelent számukra, hogy pályájukon először találkoznak Shakespeare-rel? — De hiszen egyelőre mind­ennek a legelején tartunk ... In­kább még csak gondolatban tudhatok valamit Desdemonáról — kezdi szinte védekezőn be­szélgetésünket Kucman Eta. — Ennyi épp elegendő ah­hoz, hogy elmondja: milyennek látja képzeletében a figurát. . . — Shakespeare gyönyörű mondata számomra a forrás: „Othello arcát a lelkében ke­restem!" Desdemona számára a világ legnagyobb kincsét jelenti a szerelem, és ezért tudja ra­jongásig szeretni a mór vezért. Ezért akarja és tudja őt vállal­ni dúsgazdag apjának akarata ellenére is. — Elsorolhatná Desdemona néhány alapvető jellemvonását? — Erre minden szó kevés. Hit? Tisztaság? Bizalom? Féltékeny ragaszkodás?... Ez utóbbi biz­tosan. Desdemona tud és akar szeretni, ebben látja az élet ér­telmét. Ha színekben kellene meghatároznom a jellemét, azt mondanám, hogy aranysárga. Olyan, akár a dráma színhelyén, Cipruson tündöklő napsütés; az érzelmei is úgy perzselnek, akár a sárgásán aranyló tűz lángja . . . Desdemonát játszani, csodás színészi lehetőséget jelent. Na­gyon hálás vagyok a színháznak, hogy ezt lehetővé tette számom­ra — mondja őszinte örömmel. — Lát közös vonásokat a mo­dern és a klasszikus szerepek között? Csak rövid tűnődés után vá­laszol. — A MATESZ-ban eddig csak mai figurákat játszottam, ez oz első klasszikus szerepem. Ettől függetlenül azonban meggyőző­désem, hogy a színésznek állan­dó mondanivalója van. Minden szerepemben abból a világból akarok kifejezni valamit, ami­ben élünk. Desdemonának is van mondanivalója a mai em­ber számára. Például az, hogy rohanó hétköznapjainkban is van tiszta, rajongó szerelem, csu­pán a nagy sietségben nem érünk rá, hogy észrevegyük vagy tudatosítsuk. Desdemona a sem­: mivel sem pótolható szerelem tisztaságára és szépségére fi­gyelmeztet. És ilyen, vagy ehhez hasonló figyelmeztetés a felada­ta a többi szerepemnek is. — Hogyan foglalkozott a sze­reppel ? — Nyár óta olvasom, szeret­­getem. Most már ott tartok, hogy szinte állandóan Desdemonára gondolok. Először a szöveget ta­nultam meg, s közben megpró­báltam gondolatban is fölépíte­ni a figura ívét. Most viszont már a színpadon igyekszem ér­vényt szerezni elképzeléseimnek, s így még csodálatosabbnak ér­zem a dráma nyelvezetét, még izzóbbnak a cselekmény hőfo­kát. — A fiatal színésznőt kérde­zem: nem fél Desdemona szere­pétől? — Nehéz feladat. . . Talán azt mondhatnám, hogy nagy öröm számomra életem első Shakespeare-szerepét játszani, de súlyos felelősség is. — Ezt én is így érzem! — kapcsolódik beszélgetésünkbe Holocsy István. — Egy fiatal, huszonéves színésznek ritkán a­­dódik ilyen remek bizonyítási le­hetősége. Csak megköszönni tu­dom ezért az előadás rendező­jének, hogy rám osztotta Jágó szerepét. Hónapok óta készülök rá, elemezgetem magamban en­nek a figurának nagyonis össze­tett és sok elítélendő emberi tu­lajdonságot ötvöző jellemét. — Milyennek látja hát Jógát: gonosz, intrikus, karrierista? — Szerintem elsősorban az utóbbi, és minden tettét ez a szemlélet motiválja. Olyan, akár egy sas. Kész lecsapni minden­kire, aki célja elérése közben az útjában áll. Mindig csak a saját érdekeit látja, s ezek el­érése érdekében tesz mindent. Nem riad vissza még a legszél­sőségesebb eszközöktől sem, hi­szen álnok módon hazudni, öl­ni is képes. Veszedelmes, mert megtévesztően alattomos. Ha nem tudná ügyesen palástolni igazi énjét, sosem válhatna sze­relmes vezérének bizalmasává . . . Mindezt hitelesen és korszerű színészi felfogásban érzékeltet­ni, roppant nehéz színészi fel­adatot jelent. — Az Othellóban sokan a feltétlen szerelem és a félté­kenység drámáját látják . . . — Gondolom, hogy számos tekintetben ■ igazuk van, s ez csak növeli a Jógát alakító színész vállát terhelő felelősséget, hiszen ennek a tragédiába torkolló cse­lekménynek rugóit főképpen Já­gó alattomoskodó és fondorlatos cselszövései jelentik — érkezik egyből a fiatal színművész ha­tározott válasza. — Persze, ez nem azt jelenti, hogy Shakes­­peare-nek ebben a többszáz éve irt remekművében ne próbáljak rátapintani a mai néző számára is aktuális mozzanatokra. Ellen­kezőleg, hamis, mondhatnám „jógái" szolgálat lenne pusztán annak eljátszására törekedni, amit e klasszikus szerepből már első olvasásra kiérez az ember... Véleményem szerint bátron vi­tába kell szállni Jógával, vá­laszt keresni tetteinek indítéká­ra, rámutatni kíméletlen könyök­lésének becstelenségére. — Milyen érzés az első Sha­­kespeare-szerep tanulása? Gondolatokba mélyedt, feszes testtartása felenged, a tekinte­tében szinte fiús öröm bújkál. — Csodálatos!... — mondja jókedvűen, s aztán megtoldja még egy rövid mondattal: — Próbáról próbára újra meg új­ra ízlelgetem. Az ügyelő színpadra kéri Kuc­man Etát és Holocsy Istvánt. Folytatódik a próba. Sietős lép­tekkel távoznak a színház tár­salgójából, hogy alig néhány perccel később már Desdemo­­naként és Jágóként folytassák félbemaradt párbeszédeiket Othellóval, Rodrigoval, Cassio­­val, Emiliával és társaikkal. (i) Kucman Eta az öltözőben KONTÁR GYULA felvételei Próba közben: Dráfy Mátyás, Holocsy István és Kucman Eta 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom