A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-07-15 / 26. szám
dóktól mentes, természetes légkörét. E siker nyitja pedig szerintem éppen az, hogy a Bratislavai Líra nem „szakosított" könnyűzenei fesztivál, hanem a modern tánc- és könnyűzene különböző irányzatainak széles skáláját vonultatja fel. Ez adja meg a Lira sajátos arcélét, ami a nemzeti dalversenyben szereplő számok megválogatásában alapos körültekintést, a külföldi énekesek meghívásában pedig megfontolt dramaturgiát igényel. A fesztivál kereken egy évtizednyi tapasztalatait összegezve, az objektív kritikának meg kell állapítania, hogy ez a nagy érdeklődésre számottartó fesztivál napjainkban már közvetlenül befolyásolja — és reprezentálja — a csehszlovák popmuzsika egész évi mennyiségi és minőségi termését. Nem véletlen hát, hogy a fesztivál tartalmi súlypontja elsősorban a hazai, nemzeti dalversenyen nyugszik. A rendezvény egyik legpozitívabb eredménye kétségtelenül az, hogy az „előzetes", válogató zsűrihez minden esztendőben több mint kétszáz új táncdai érkezik megítélésre, melyből aztán összesen huszonnégy számot mutatnak be. Ez idén is egy-egy tucat cseh és szlovák dal hangzott el a két elődöntő során. Zeneileg — sajnos — nem sok újat hoztak ezek a számok, és az amolyan első hallásra megjegyezhető melodikus dalok pedig szinte alig akadtak a versenyben. A gyors egymásutánban fölcsendülő dalokban kevés volt az újszerűség és a zenei ötlet. Az elmúlt évekhez viszonyítva sokat fejlődött azonban az elhangzott számok szövegének tartalmi igényessége és fölépítése. Szövegíróink ezúttal jobbára sikerrel tudták mellőzni — vagy napjaink követelményeinek megfelelően újrafogalmazni — a táncdalok hagyományosan szerelmi, a szűkkörűen egyéni érzelmek többé-kevésbé már nagyonis agyoncsépelt témakörét. Igaz, ezek a számok hozzáértőbb hallgatóságot igényelnek s így nem minden esetben arattak már első hallásra osztatlan sikert, mégis a legnagyobb elismerés hangján kell szólnunk erről a pozitív törekvésről. Elvégre az erőszak, a jogtalanság, a háború értelmetlensége ellen szót emelő, vagy boldog jelenünkről és a nemes emberi kapcsolatokról szóló daloknak ma már világszerte széleskörű hallgatóságuk és nagy népszerűségük van. Helyes hát, hogy a Lírán elhangzott dalok kiválasztásakor erre figyelmet szentelt a fesztivál előkészítő bizottsága, a tényleges versenyben pedig a bíráló bizottság is „odafigyelt" ezekre a dalokra. A Bratislavai Líra hazánk legrangosabb könnyűzenei rendezvénye és műsorában ezért helye van minden jó és értékes dalnak. Tehát az igényesebb zenei fölépítésű, komolyabb szövegű számoknak is — ha azok eszmeiművészi értéke a hallgatóság szellemi gyarapodását szolgálja. Igaz viszont, hogy a Líra jelenlegi szerkezeti felépítése — tekintettel a korszerű könnyűzene megváltozott tartalmi és művészi kritériumaira — már egy kissé sablonosnak, vontatottnak tűnik. Szükséges lenne ezért, hogy az illetékesek elgondolkozzanak azon: miképpen lehetne ismét „fölrázni", azaz pezsgőbbé, élénkebbé tenni a fesztivál műsorát?! Ezt látszik igazolni a bíráló bizottságnak a döntőben tapasztalt bizonytalansága is, hiszen a fináléba jutott tizenkét dalnak csaknem a felét — ötöt — a Líra megosztott különböző fokozataival jutalmazta. Ritka bőkezűség ez, melynek révén tulajdonképpen az összes valóban figyelemre méltó és jó dal díjat kapott. . . Természetes hagyomány már a Bratislavai Lírán, hogy a két elődöntő és a finálé után neves külföldi művészek mutatkoznak be a Kultúrpark zsúfolt nagyterme közönségének. Nos, az előző esztendőkben mindig zavarban volt a krónikás, ha számot kellett adnia ezekről a gálahangversenyekről. Az idén azonban, sajnos, ennek homlokegyenes ellenkezője igaz: ebben a tekintetben alig van miről számot adni. Néhány kellemes pillanatot szerzett a Szovjetunióból érkezett Romen Trio, mely a cigónyfolklór felelevenítésével romantikus egzotikumot varázsolt a színpadra, sikert aratott a Corvina-együttes, a mai negyvenévesek pedig minden bizonnyal szívesen hallgatták Vico Torriáni műsorát. Ez minden, ami talán különösebb említést érdemel, mert bizony Brenda Arnaunak, a jugoszláviai Terezának, az olasz Nina Rotának, az NDK-beli Chris Doerkenak, de még az oly nagy érdeklődéssel várt Cliff Richardnak sem jutott több elismerés az illemszabta tapsnál. Kellemes felfrissülést jelentett viszont a szocialista országok jól sikerült, fesztiválzáró versenye. A nemzetközi lírát, nagyon szoros mezőnyben, a szovjet Jevgenyij Martyinov nyerte. Virágzanak az almafák című melodikus dalában nagyszerűen érvényesült e fiatal énekes képzett és szépen csengő baritonja. A többi helyezésre több táncdai és énekes volt esélyes, közöttük a hazai, nemzeti dalverseny győztes száma Waldemar Matuska előadásában, Schöck Ottó: Mondd című száma (énekelte Szűcs Judit), továbbá a jugoszláv és a román versenydal is. Persze, a szerencse nem kedvezhetett mindenkinek, ráadásul a nemzetközi zsűri a három díj egyikét a kissé szomorkás hangvételű bolgár dalnak ítélte oda. Kár, hogy Kuba nem küldött képviselőt az idei versenybe. Végezetül talán csupán annyit, hogy az idei Bratislavai Líra — az előző esztendőkhöz hasonlóan — nem pusztán új dalokat és slágereket „teremtett", hanem több fiatal énekes bemutatkozására adott lehetőséget és egyben teret biztosított a művészileg újszerű tánc- és könnyűzene népszerűsödésének. Kétségtelen, hogy nemzetközi viszonylatban is tovább öregbítette ennek a nagyon rangosnak tartott fesztiválnak a hírnevét. Ez persze nem azt jelenti, hogy elodázható annak szükségessége, hogy az illetékesek valóban elgondolkozzanak azon: miképpen lehetne színesebbé, élénkebbé tenni és a kissé elkopott keretet tovább bővítő új vonások kai gazdagítani a Bratislavai Lire következő évfolyamának — és évfolyamainak — műsorát. B. M. P.
