A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-11-11 / 38. szám

A baracskai tánccsoDOrt Bencsik Szerén Félreértés ne essék, a ri­portot nem az esernyő­vel készítettem, de ez az alkalmatosság sem játszott kis szerepet abban, hogy dacolva a sűrű zápor­ral végig tudtam járni Bardonovo (Barsbaracska) utcáit. Az esernyőt egyébként az óvodában kaptam kölcsön: kis gazdájának egészen estig nem volt szüksége rá. hiszen ez év februárjától a baracskai óvo­dások is egész napi ellátásban ré­szesülnek. De először is hadd magyarázom meg a .bizonyítványomat". Hogyan kerültem a baracskai óvodába? Cziria Sándort, a CSEMADOK helyi szervezetének a titkárát kerestem, aki az iskola igazgatójának tisztsé­gét is betölti. Csak később, a hely­színen derült ki. hogy a magyar tan­nyelvű általános iskola és az óvoda egy épületben található. Ennek a véletlennek köszönhető, hogy nemcsak Cziria Sándort talál­tam meg, hanem Bencsik Szerénnel, az óvoda igazgatójával is meg­ismerkedhettem. Bencsik Szerén egyébként nemcsak „igazgat", a CSEMADOK szervezeti életében is tevékeny szerepet játszik: már tizen­nyolc éve vezeti a helyi szervezet tánccsoportját. Ha próbálni akar­nak a táncosok, még az óvoda — Az egyik szervezet ezt adja, a másik azt, így alakul ki a nagy „Egész". Nálunk a szövetkezet veze­tősége is nagyon megértő, például ha valahová mennünk kell, ingyen kölcsönzi az autóbuszt. Ez pedig — talán mondanom sem kell — nagy segítséget jelent számunkra. Ahogy errefelé mondják, „ráké­szült“ az eső, még az ernyő alatt is bőrig ázunk, éppen csak a fejünk marad szárazon. Pedig nem is me­gyünk nagyon messzire, csupán ide, a Testvériség nevet viselő egyesült földművesszövetkezet irodaépületé­be. A pozbai, a dedinkai, a hurba­­novcei és a baracskai szövetkezet 1972. január 1-től gazdálkodik kö­zösen. Mint Bátora Béla, a szövet­kezet ökonómusa elmondja, „ugrás­szerű" fejlődést nem tapasztaltak ez alatt a három év alatt, bár a tavalyi és az idei termés átlagon fölüli volt. Gabonából például az idén negyvenhat vagonnal termett több. mint tervezték. A szőlészet negyedmillió, a kertészet pedig fél­millió korona többletjövedelmet ho­zott a szövetkezet kasszájába. Ezek valóban figyelemre méltó eredmények. Vajon hogyan, mi mó­don tudták ezt elérni? Befolyásolták volna az időjárást? Vagy mindez csupán a véletlen műve? — Kicseréltünk a kertészt. Mind­ez a jó munkaszervezésnek, az új kertész, Piicsök Péter leleményessé­gének köszönhető. Persze, nemcsak őt illeti dicséret; jól dolgoztak a pozbai és a dedinkai részlegek ker­tészei, Tóth Kálmán és Horlícsek András. Az efsz a szövetkezeti dolgozók kulturális igényeit is igyekszik kielé­gíteni. Azonkívül, hogy kirándulási, illetve üdülési lehetőségeket bizto­sít számunkra, körülbelül százezer koronát áldoz művelődési célokra: különféle újságokra, színházlátoga­tásra stb. Azoknak a dolgozóknak, akik a szövetkezetből mentek nyugdíjba, az idén több mint 150 000 korona értékű gabonát — búzát, árpát, kukoricát — juttatott az efsz, fiatal dolgozóinak pedig házépítési köl­— «ivjis u iuhlujun, mcy kj l uvuu Űszi riport - hölcsönesemyővel egyik helyiségét is rendelkezésükre bocsátja, mert a községben egyelő­re nincs erre alkalmas terem. A kultúrműsorokat a szlovák tan­nyelvű általános iskola tornatermé­ben szokták megrendezni. A CSEMADOK baracskai helyi szervezetének — már három eszten­deje — egy asszonyokból álló ének­csoportja is működik: — Említésre méltó dolog — mondja Cziria Sándor —, hogy a csoport tagjai a ruhájukat is maguk vásárolták meg. A Nővé Zámky-i (érsekújvári) já­rásnak ebben a kis falujában mű­ködő tömegszervezetek tevékenysé­gét szinte lehetetlen volna egymás­tól elkülöníteni, hiszen kölcsönösen segítenek egymásnak. A december­re tervezett nyugdíjasok napja meg­rendezésében például minden tö­megszervezet részt vesz. — Nem hiába mondja a köz­mondás, hogy „összefogásban az erő" — jegyzi meg Cziria Sándor. csönöket nyújt. A „kölcsön" szó eb­ben az esetben nem is a legmegfe­lelőbb kifejezés, hiszen aki tíz évig szövetkezeti munkás marad, annak nem kell visszafizetnie a 26 500 ko­ronát. Persze, aki itt épít házat, s munkájával, a szövetkezettel is elégedett, valószínűleg a tíz év el­teltével sem keres magának más munkahelyet... Valóban „rákészült" az eső, a kölcsönesernyó egészen az autó­busz megállóhelyéig kísér. Remé­lem, ezt az utat még „megúszom" tüdőgyulladás nélkül, legközelebb meg majd jobban felkészülök. A sű­rű esőt nem szidom, mégcsak nem is dorgálom, mert a baracskai szö­vetkezet irodájában azt is megtud­tam, hogy nagy szükség van erre a záporra. Igaz, a betakarítási mun­kálatokat akadályozza, de remélhe­tőleg több hasznot hoz majd, mint .amennyi kárt okoz. VARGA ERZSÉBET (Könözsi I. felv. (1)) 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom