A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-07-15 / 26. szám
raid Tribune-t, gondolom, a tegnapelőtti számát? Ott áll minden, fekete fehéren. Hogy azt mondja, Portugáliában nincs szabadság, mert a CIA nem adhat ki és nem terjeszthet brosúrákat meg röplapokat. Új diktatúra van ott, s ha továbbra is benn maradnak a kommunisták a kormányban, ennek kellemetlen kihatásai lennének más államokra, például Olaszországra meg Franciaországra, mivel megmutatkoznék, hogy nem is olyan szörnyű dolog ez... Ez aztán a logika, mi? Vagy vegyük az Azori-szigeteken levő amerikai támaszpontok kérdését. Csoda, hogy nem minősítenek bennünket a béke ellenségeinek, mert Gonsalves miniszterelnök kijelentette: nem engedjük meg, hogy ezeket amerikai gépek igénybe vegyék egy újabb közel-keleti konfliktus esetén ... Tetszik itt magának? — Nagyon. — Hót ne haragudjon, hogy feltartottam, de tudja, az embert elönti a düh, ha ilyen hazugságokat hall. De hát miért mérgelődjünk, és miért rontsunk el egy ilyen szép vasárnap délutánt ... Óvatosan, a tus lassan szárad, vigyázzon, el ne kenje! Coca-colát nem árulnak Portugáliában, a Canada dry hasonló ital, amely szintén „a legüdítőbb, a legjobban felfrissít", így hát gyorsan igyuk ki, mert az autóbuszvezető rövid szundikálás után már nyújtózkodik és mutatja, hogy indulunk vissza. Választások és választási aritmetika 60 százalékát és a 247 mandátum abszolút, sőt kétharmados többségét két párt, Soares szocialista pártja (37, 70%) és a PPD, a demokratikus néppártja (26%) szerezte meg. A Portugál Kommunista Párt 12,53 százalékot kapott, a forradalmi baloldalhoz tartozó MDP—CDE valamivel több mint négy százalékhoz jutott. A választásokon indult legnagyobb, kifejezetten jobboldali, koalíción kívüli párt, a Demokrata Szocialista Centrum (CDS) a szavazatok 7,65 százalékát kapta. A választásokon részt vett pártok közül így mindössze öt párt juttathat képviselőket az alkotmányozó nemzetgyűlésbe, ahol a szocialista pártnak és a PPD-nek kétharmados többsége van. Ez a szavazócédulák legalitása, vagy ha úgy tetszik, a polgári értelemben vett parlamenti legalitás. A forradalom legalitása Ezzel a legalitással szemben van egy másik legalitás is: a forradalmi folyamaté. Ez gyakorlatilag mindmáig abban fejeződött ki, hogy a régi rezsimet ténylegesen megdöntő és az egymást követő krízisek során legjobboldalibb elemeitől megszabadult MFA szükségszerűen támaszkodott a kommunista pártra, egyszerűen azért, mert ebben a rohanó esztendőben a választásokig a kommunista párt volt az egyetlen igazán szervezett politikai erő az országban. Ez a természetes és elkerülhetetlen akciószövetség magyarázta, hogy a kommunista párt ennek az egy esztendőnek a folyamán az egységes szakszervezeti szövetségben, a sajtóban és a televízióban olyan erőteljes befolyásra tett szert. Tény, hogy ehhez hasonló pozíciói a szocialista és kapitalista Európát elválasztó vonaltól nyugatra ma egyetlen kommunista pártnak sincsenek. Ez adott okot a választásokat követő időszak politikai válságaira. Soares, a szocialista párt vezetője követelte, hogy a szavazatok arányának mértékére kell csökkenteni a kommunista pártnak ezt a befolyását. Amikor pedig kommunista nyomdászok megszállták a szocialista párt központi napilapjának, a Republicónak a nyomdáját és nem voltak hajlandók kinyomtatni, majd az MFA betiltotta a lapot, Soares a kormánykoalícióból való kilépéssel fenyegetett. Végül a szocialisták a .PKP és az MFA vezetőivel folytatott tárgyalások után visszakapták a lapot, s a válság láthatóan elsimult, remény van a három politikai erő együttműködésére, ami egyedül nyújt lehetőséget arra, hogy tovább folytatódjék a forradalmi folyamat, a politikai és társadalmi haladás, amely oly ígéretesnek indult. Alvaro Cunhal, a PKP főtitkára így jellemezte nemrég a portugáliai helyzetet: „Biztonsággal állíthatjuk, hogy a portugál forradalom a jelen időszakban történelmi győzelmet aratott: alapjaiban változtatta meg a helyzetet az országban s lényegesen közel hozta a demokráciához, a haladáshoz és a nemzeti függetlenséghez ... Ezek a változások igen rövid idő alatt valósultak meg, s ezért mondhatjuk, hogy gyorsan ' fejlődik a forradalmi folyamat." Szöveg és képek: KAREL 5MÍD Gyarmati „örökség“ Lisszabonban Jellegzetes sintrai utcakép „Némi huzavona után április 25-re tűzték ki az alkotmányozó nemzetgyűlési választások végleges időpontját. Amióta 1932-től kezdve Salazar megkezdte a fasiszta diktatúra fokozatos kiépítését, első ízben tartottak szabad választásokat az országban. Tizenkét politikai párt állott a választók elé, hogy megküzdjön az alkotmányozó nemzetgyűlés 247 mandátumáért. Igaz, még a választások előtt a fasiszta diktatúrát megdöntő hadsereg vezető testületének, az MFA, a Fegyveres Erők Mozgalma legfelső forradalmi tanácsának részéről olyan döntés született, hogy az MFA három-ötéves átmeneti időszakban kezében tartja a tényleges hatalmat. A mostani választásokon létrejött alkotmányozó nemzetgyűlés nem hatalmi szerv, nincs más feladata, mint az alkotmány megalkotása — de az összes koalíciós pártok által aláírt paktum szerint az alkotmány alapvető vonalainak meghatározásában is döntő szava van a Fegyveres Erők Mozgalmának. Carvalo dandártábornok, a végrehajtó hatalomban rendkívül fontos szerepet játszó különleges katonai parancsnokság (COPCOM) vezetője például a tényleges hatalmi viszonyokat tekintve indokoltan állapította meg, hogy „a mostani választás amolyan felmérés, semmi több" Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a szavazatok több mint
