A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-07-15 / 26. szám
év telt el. A háborúba vitt legényke sokat tapasztalt férfiként ért haza. Ez alatt a hat esztendő alatt a világ egyhatodán megfordult a történelem. A nagy irányváltozás, az októberi „tíz nap, amely megrengette a világot” hullámverése egyre táguló körökben terjedt tovább, s egyre nogyobb erővel mozgatta meg az igazságtalanságban és kizsókmányíjltsógban gyötrődő milliókat. S ebben a történelmi hullámverésben a látó és józanul mérlegelő emberi elme felismerte, hogy melyik oldalon van a helye, s hogy mi az a fogódzó, amelybe ha belékopaszkodik, maradéktalanul megőrizheti önmagát, emberségét, tisztességét. Ambrus László életrajzának egyetlen mondata tudósít erről az egész életre szóló fogódzásról: „1921-ben beléptem Rozsnyón a kommunista pártba." — Itthon egy egészen más világ fogadott — mondja. — Egy egészen más világ, amely semmiben sem hasonlított a hat év előttihez. Munka nem volt. Szervezkedni kellett, ha dolgozni és élni akartunk. Az orosz forradalom hatására az itteni bányászok is mozgolódtak, szervezkedtek a tőkések ellen. Az 1921. május elsejei felvonuláson már szívvel-lélekkel kommunistának éreztem magamat. A párt alapszervezetét ha jól emlékszem 1921. május nyolcadikán vagy kilencedikén alakítottuk meg. 1936-ig tagja voltam a CSKP területi bizottságának. Még abban az évben két naggyűlésen mondott beszédemért letartóztattak és nyolc hónapra bebörtönöztek . . . Nehéz idők voltak azok. Akkor építettem ezt a házat, úgy félig-meddig már készen volt, lakni lehetett benne, de még nem volt minden a helyén. Az egyik reggel felhoztam a szerszámaimat, hogy igazítsak valamit, hát ahogy kinyitom az ablakot, látom, hogy jönnek a csendőrök. A feleségem itt maradt, tele adóssággal, kenyér és pártfogók nélkül... — Ügy tudom, részt vett küldöttként a CSKP ötödik kongresszusán. — Igen. 1929 februárjában volt a CSKP ötödik kongresszusa Prágában. S mivel ez illegális kongresszus volt, három helyen tartottuk. — Mi a legnagyobb élménye, amit erről a kongresszusról őriz? — Életem egyik legnagyobb élménye maga a kongresszus volt. Az a tény, hogy ott lehettem. Itt ismertem meg Gottwald elvtársat, s benne az igazi bolsevik vezetőt. Ezután a kongresszus után kezdődött a gottwaldi irányítással bolsevizálódni a párt. Mi is ebben a szellemben dolgozunk itt Rozsnyón, s hogy jól dolgoztunk, azt az bizonyítja a legjobban, hogy egyik sztrájk a másikat követte; éhségfelvonulásokat szerveztünk, röplapokat terjesztettünk ... Idézet az életrajzból: „1938-ig aktív tagja voltam a CSKP kerületi végrehajtó bizottságának. A rimaszombati állami területi fogházban . . . mintegy harminc hónapot töltöttem.” Ambrus László helyzete harmincnyolc utón se változott. Legfeljebb annyit, hogy a bírósági határozatokat most már nem csehül és szlovákul, hanem magyarul írták. íme egy bizonyíték amelyet a kassai királyi ügyészség körpecsétje hitelesít: „Az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló vétség miatt Ambrus László rozsnyó lakos elleni ügyben a nyomozást a Bp. 101 §ónak 3. pontja alapján megszünfetem s erről a rozsnyói m. kir. csendőrörsöt 248/Bün. 1939 szám alatt tett feljelentésre való hivatkozással értesítem. Indokok: A rozsnyói m. kir. csendőrőrsön tett feljelentés szerint Ambrus László gyanúsított, Csúcsom községben 1939 évi november hó 28. napján azt a kijelentést tette, hogy »Magyarországon addig rend úgy sem lesz, amíg az oroszok ide be nem jönnek". A gyanúsított ezen cselekménye alkalmas lenne kimeríteni az 1921 évi III. t. c. 5 §-ának első bekezdésébe ütköző, az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló vétségnek a tényelemeit. Ambrus László gyanúsított tagadja a terhére rótt kijelentés megtételét. Tagadásával szemben Fargas József tanúnak egyedülálló vallomása pedig — bár azt a gyanúsított politikai magatartására vonatkozólag a nyomozás kedvezőtlen és a gyanúsítottnak ez irónybani megbízhatatlanságát tanúsító adatok valószínűsítik — megnyugtató bizonyítékul nem szolgálhat. Bizonyítékok hiánya miatt pedig eredmény a további nyomozástól nem várható, miért is azt a felhívott törvény hely alapján megszüntetnem kellett. Kassa, 1939. évi december hó 31. napján. Dr. Fülöp Dezső s. k. ügyészségi elnök." — Farkas József jelentett fel. Jól emlékszem erre az esetre — mondja Ambrus László. — Az erdei munkásokkal beszélgettem a Szovjetunióról, az osztályharcról, s valóban elhangzott az iratban szereplő kijelentés is. De Farkas József feljelentésére nem találtak egyetlen embert sem, aki ellenem vallott volna. A kétkezi munkások mellettünk, kommunisták mellett álltak. — Sokat volt börtönben, hurcolták egyik helyről a másikra. Azokban a mozgalmas időkben milyen volt egy kommunista családi élete? — Nehéz volt. S főleg az asszonynak. Még akkor is, ha tudta, értette, hogy mi miért történik, s hogy miért harcolunk. Mert ha bebörtönöztek, semmi segítséget nem kapott. Nagyon kedves, megértő, jóravaló asszony volt a feleségem. Nyolc éve temettem el . . . — Hogyan dolgozott a párt a háború idején? — A háború kitörése utón nálunk a párt szervezetileq teljesen megszűnt. — Miért? — A harmincnyolcas fordulat után lajstromoztak bennünket. A pártot pedig betiltották. Név szerint ismertek mindannyiunkat, s állandó rendőrségi felügyelet alá helyeztek. Néhány évig nem létezett rendszeres pártmunka. Csak 1943-ban kezdtük újra, már illegális körülmények között, a szervezett tevékenységet, de abba, felsőbb utasításra nekünk, ismertebb pártvezetőknek nem volt szabad szerepelnünk. „A magyar éra alatt szigorú rendőri felügyelet alatt álltam. 1944 márciusában letartóztattak és a kistarcsai táborba internáltak...” — olvasom az életrajz vonatkozó sorait. S mindjárt mellé kívánkozik egy másik, nagyon érdekes dokumentum, annak felsorolásával, mit nem volt szabad tennie annak, aki rendőrségi felügyelet alatt állott. íme a Véghatórozat néhány részlete: „Ambrus László ... kőművessegéd . . . rozsnyói lakos rendőrségi felügyeletének módozatait... az alábbiakban állapítom meg: 1. Kijelölt tartózkodási helyét rendőrhatósági engedély nélkül nem hagyhatja el. 2. Köteles az elsőfokú rendőrhatóságnál minden hét vasárnapján délelőtt 9 és 10 óra közötti időben személyesen jelentkezni. 3. Szándékolt lakásváltoztatást köteles legalább 24 órával előbb a rendőrhatóságnál bejelenteni. 4. Lakásáról este 8 órától reggel 6-ig nem távozhat el. 5. Nyilvános helyeket, párthelyiségeket nem látogathat, gyűléseken, összejöveteleken, felvonulásokon részt nem vehet. 6. Forgalmasabb utcákban, útvonalakon, tereken, általában olyan helyeken, ahol a közönség tömegesen szokott megfordulni, nem tartózkodhat. Forgalmi eszközöket indokolatlanul nem használhat. 7. Táviratot nem adhat fel. Távbeszélőt nem használhat. Postaküldeményei rendőrségi megfigyelés alatt állanak. 8. A rendes környezetéhez tartozó személyeken kívül mással nem érintkezhet. Idegen személlyel voló érintkezése csak a rendőrhatóság kivételes engedélyével, csak az ellenőrzéssel megbízott hatósági személy jelenlétében és általa értett nyelven történhet." 9. Nem tarthat birtokában oly sajtóterméket (iratot, képes ábrázolatot), amelynek szövege, tartalma vagy ábrázolása terjesztés esetén az állam érdeke'ire, a közrendre és közbiztonságra veszélyes lehet.” Nem hagyhatja el . . . Köteles jelentkezni .. . Nem távozhat el . . . Nem vehet részt. .. Nem olvashat. .. Nem... Nem... Nemi... Nem?! Ambrus László utoljára 1945. január 14-én, vasárnap 9 és 10 óra között jelentkezett az „elsőfokú rendőrhatóságnál”. — Hogyan indult meg a felszabadulás után az új élet Rozsnyón? — A felszabadulás után Fábry Ferenccel felkerestük a szovjet városparancsnokot,_ jelentkeztünk ’vöröskatonának, mert harcolni akartunk. A városparancsnok akkor azt mondta, ha segíteni akarunk, akkor segítsünk neki abban, hogy újra meginduljon az élet a városban. Arra kért, szervezzük meg a nemzeti bizottságot, s hogy legyünk segítségére megnyitni az iskolákat. Ambrus László s a többi kommunista minden tőlük telhetőt megtett, hogy újra meginduljon az élet Rozsnyón. Megalakították a Forradalmi Nemzeti Bizottságot, s ennek első elnökévé Ambrus Lászlót választották. De alig múlt el néhány' munkás hónap, ismét „feketelistára" került. — Az volt a legkeservesebb pirula, amit le kellett nyelnem — emlékezik 1945 végére, negyvenhat elejére. — Nekünk a pártban soha nem az volt a lényeg azelőtt, hogy egy-egy elvtársunk szlovák vagy magyar nemzetiségű, hogy milyen nyelven beszél. Hanem az volt a lényeg, hogy mennyit tud használni a pártnak, hogy hogyan dolgozik. Én is mindig ezt tartottam szem előtt. S a felszobadulás után, azért, mert magyar nemzetiségű voltam, megfosztottak tisztségemtől s kizártak a pártból. Abból a pártból, amelynek alapító tagja voltam. Érthetetlennek és igazságtalannak tartottam ezt az elbánást. S ma sem mondhatok mást. S csak negyvennyolc februárja, a gottwaldi vezetés szolgáltatott igazságot nekünk, csehszlovákiai magyar kommunistáknak. 1948 utón új fejezet kezdődött történelmünkben s Ambrus László életében is. Ez az új fejezet egy harcos élet termékeny folytatása, Ambrus László nyugdíjba vonulásáig különböző párt- és állami tisztségeket töltött be Rozsnyón. 1961-ben, a CSKP megalakulásának negyvenedik évfordulója alkalmából a Munka Érdemrenddel tüntették ki. Most, közelgő nyolcvanadik születésnapja előtt még mindig friss, a világ dolgaira odafigyelő ember. S arra a kérdésemre, hogy ma hogyan telnek a napjai, így válaszol: — Délelőtt rendet teszek a házban. Délután pihenek, sétálgatok, este pedig olvasok. Tagja vagyok a járási pártbizottságnak is még, s akad ott is tennivalóm. A konyhaasztalról a képek, az iratok sorra visszavándorolnak a megszokott helyükre. A hosszú, délutánba nyúlt beszélgetés után kimegyünk az udvarra, ahonnan átlátni a napfényben fürdő Rákoshegy oldalára. — Az öregek azt tartják — mutat a dombra —, hogy akkor van igazi tél, ha zúg a Rákos. — Ha most hirtelen vissza lehetne fordítani az időt, s újra 1914-et mutatna a naptár, és tudná azt, amit eddig megért, megszenvedett, vállalná-e újra mindazt, ami volt? — Kétszer és háromszor is! Mert nemcsak a szenvedéseket ismerem, de a harcunk eredményeit is látom. S azért ami ma itt van, ahova eljutottunk, nem volt hiábavaló semmi áldozat. GÁL SÁNDOR
