A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-10-21 / 36. szám

A városka és lakói

Navrátil Milan igazgatóhelyettesnek jó kapcsolata van a gyerekekkel

LÁTOGATÁS EGY GYERMEKFALUBAN

Délelőtt tizenegy óra. A fák mozdulatlanul állnak, éles, fekete árnyékot rajzolva a földre. A gazdag múltú Vág völgyében, idillikus környezetben suhan az autó. Útjelző táblák, helységnevek villannak fel: Piesfany, Beckov, Trencín.

A zlatovcei gyermekfalu kapuja sarkig tárva. Vendégváró szeretettel, bizalmasan. A bejáratnál szolgálatkész tábla segít az idegennek: a közeli épületbe irányítja, ahol kedvesen eligazítják.

Az ügyeletes portás az érkezett postát rendezi. Hellyel kínál. Előtte telefon, tárcsáz. Pár perc múlva ott áll előttem az iskola igazgatóhelyettese, Navrátil Milan. Ratal, akár a Gyermekfalu. Bemutatkozom s máris tessékel az irodáta, ott beszélgetünk.

— A gyermekfalu-mozgalom nem új keletű, s már igen szép eredményeket mutathat fel világszerte. A zlatovcei gyermekfalu egyelőre egyedülálló a maga nemében Szlovákiában — mondja, amint helyet foglalunk. — Gyakran megfordulnak nálunk a látogatók, hiszen már országszerte ismerik ezt a létesítményt, alig akad város, község, amely valamilyen formában ne került volna kapcsolatba velünk. Különféle szervezetek, üzemek küldöttségei, képviselői látogattak 'el hozzánk. A segiteniakarás, az együttérzés megmozgatta az embereket. S ez jó. De helytelen az, ha valakit csak a kíváncsiság hoz ide, s hazatérve megható történeteket mesél szomorú, könynyes szemű gyerekekről. Szeretném előre elmondani, hogy itt a gyerekek — annak ellenére, hogy elvesztették a szüleiket — nem érzik, hogy magukra lennének hagyatva. Igyekszünk a legnagyobb mértékben olyan légkört teremteni, amely a leginkább megközelíti a család hangulatát.

— Múltja még alig van a gyermekfalunak, jelene, jövője annál inkább. Úgy tudom, az itteni életforma eltér minden eddigi, ilyen irányú intézmény életformájától. De, hogy mennyire tudja pótolni a gyermekfalu az elvesztett szülők és család hiányát?

— Főleg ebben különbözik más, hasonló intézményektől a gyermekfalu, itt ugyanis a szó szoros értelmében családok élnek.

Kimutat az ablakon a tervszerű „összevisszaságban" épült ízléses, emeletes családi házakra.

—' Ezek mindegyikében egy-egy nevelőpár lakik, ők töltik be a szülők szerepét. Természetesen mind házaspárok. A nevelőszülőkön kívül 7—12 gyerek van egy-egy családban. Ezek a 3—15 év közötti gyerekek itt ugyanolyan életet élnek, mint bárhol az ilyen korúak. Reggel felkelnek, megreggeliznek, anyuka bekészíti a tízórait a táskába és mennek az iskolába. A nagyobbak egyúttal elviszik a kistestvérüket az óvodába. Délután hazamennek, a szülők ellenőrzik az iskolában elért eredményt. A délutáni szabad idő eltöltésének módját szintén a szülők határozzák meg. A gyerek játszani megy, tanul, vagy éppen szüleinek segít odahaza.

— A gyerekek csak a gyermekfaluban játszhatnak?

Az igazgatóhelyettes mosolyog. Látja, mennyire nem ismerem az itteni viszonyokat.

— A gyermekfalu kapuja állandóan nyitva van. A gyerekek szabadon közlekedhetnek, ki-bejárhatnak. A gyermekváros lakói napközben bármikor kimehetnek, a községben lakó gyerekek bejöhetnek. Együtt játszhatnak kint vagy bent.

Ismét kifelé mutat.

— A játszótéren focizó gyerekek között nem tudná felismerni, melyik az idevalósi, melyik a „kinti". Nincs rajtuk bélyeg, ismertetőjel. S így van ez az iskolában is. A gyermekfalu iskolájában az itteni gyerekeken kívül zlatovcei és záblaticei gyerekek is tanulnak. Ugyanúgy, mint bármelyik más iskolában — hangsúlyozza a „bármely más" szavakat.

És mosolyog, hogy mindez nem természetes nekem.

— Az élet törvénye, hogy felnőnek a gyerekek. Mi lesz velük azután?

— A család, az otthon szerepe akkor sem szűnik meg. Innen mennek tovább tanulni, vagy munkaviszonyba, sőt katonának is. És ide jönnek haza hétvégén vagy éppen szabadságra. A szülők és a gyerekek közötti kapcsolat nem lehet „átmeneti jellegű", tartósnak kell lennie. Ezen fáradozunk itt, ennek megvalósításán szorgoskodik az a 16 nevelőpár, amely 175 magára maradt gyermeknek igyekszik igazi szülői szeretetet, igazi otthont nyújtani.

— A gyerekek szükségleteiről szintén a szülők gondoskodnak? — Természetesen. Abból az összegből, amelyet havonta a család fenntartására kapnak, fedezik az élelmezéssel, a ruházkodással és minden egyébbel kapcsolatos kiadásokat, beleértve a mozipénzt és azt is, amit — mondjuk — csokoládéra kapnak a gyerekek. A pénzt minden család saját maga osztja be.

— Akkor a családok jcülönböznek is egymástól?

— Mint ahogy „kint", úgy nálunk sem egyformák a szülők. Különböznek elképzeléseik a családot illetően, más-más formáját választják a gyermekek nevelésének. Bizonyos, megengedett határokon belül ez helyes is, hiszen ezzel kerüljük el az „uniformizálást". Nincs előírt sablon, amelyhez okvetlenül alkalmazkodni kellene. Hogy mindegyik nevelőpár többet akar adni, mint a másik, az természetes, hiszen önkéntesen vállalta ezt a humánus élethivatást.

A felmerülő problémákkal a szülők természetesen nem maradnak magukra. Rehák Stefan, a gyermekfalu igazgatója mindenben messzemenő támogatási nyújt nekik. De ellenőrzi, számon is kéri a szülőktől a gyermekek nevelését.

— Gondolom, ebben nagy segítségükre von az iskola is.

— Az iskola igazgatója, Chovanec Viktor, és az egész tantestület fokozott figyelmet fordít a tanításra és a nevelésre. Iskolánk, mint maga a gyermekfalu is igen korszerű, jól felszerelt. Az iskola szoros kapcsolatban áll a nevelőpárokkal, ami itt, a mi esetünkben különösen fontos. A felmerülő oktatási és nevelési problémákat csak közösen tudjuk eredményesen megoldani.

♦

Végigjárjuk a gyermekbirodalmat, ismerkedem a gyermekfaluval, amely állandóan épül, gazdagodik.

Az iskolához tartozó fedett uszodában vidám a hangulat. Bár tart a nyári szünidő, a gyerekek egy része nincs idehaza, mégis mindig vannak fürdőzök. Feltűnik, hogy minden gyerek tud úszni.

— Az úszószakkört dr. Kecsera Stanislav irányítja;

majd minden gyereket meg tud tanítani úszni. Szeretik a gyerekek, ő pedig ért a nyelvükön. A feltételek ideálisak, felügyelet mellett a gyerekek naponta edzhetnek.

Tovább haladva feltűnik a központi épület, benne kultúrhelyiség, étterem és több más közcélú létesítmény. Igazi központ ez, kiemelkedő helyen épült. Körülötte sorakoznak a piros téglából emelt, egyemeletes családi házak. Közöttük ápolt gyepszőnyeg, betonútok. És virág.

A kultúrház előtt most épül a sporttelep. A futbaHpálya még csak körvonalazódik, de a kézilabdázók már játszhatnak. Most is éppen készülődik két csapat, persze, csak „civilben". Nem tétre menő meccs következik, csak amolyan hasznos időtöltés, játék. Edzőjük Novota Vladimír jelenlétében minden csínját-bínját elsajátítják ennek a sportnak, most csak gyakorolják a tanultakat.

— A különféle szakkörök igen eredményesen működnek — jegyzi meg az igazgatóhelyettes. A kézilabdázók például a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának tiszteletére a járási pionírházzal együtt, 12 csapat részvételével ifjúsági női kézilabda-tornát rendeztek. Igen tehetséges két játékosa is van az iskolánknak: Kfúciková Mária és Adamovicová Sofia.

A repülőgép-modellező körben Stuchlík Juraj, a Slovakotex alkalmazottja irányítja a tanulókat. Igen jó eredményeket értek el a bábjátszók. A Skorkovská Marta irányította körben a tanulók járási és kerületi seregszemlén az első helyen végeztek, szlovákiai méretben pedig elismerő oklevelet szereztek. Részt vettek az iskola tanulói a spartakiádon is.

Egész évben igen sok nevelő hatású akciót rendez a pionírszervezet. Az idén nyáron 90 tanuló 21 napon át üdült az árvái víztárolónál épült saját táborunkban. Többen máshol üdültek, úgyhogy az itt élő 175 gyerek legtöbbje valamilyen táborban töltötte résiben a nyarat. — üdülési lehetőséget nyújt majd a közeli erdőben most épülő turistaház is. Főleg az itt élő családok hétvégi kirándulását oldja majd meg ez a létesítmény, hiszen egyszerre két család is éjszakázhat ott. Ez a hétvégi ház is azt a célt szolgálja, hogy a gyermekfalu lakói minden téren teljesnek érezhessék az életüket.

♦

Végétért a gyermekfalu megtekintése, a beszélgetés, amely hol szlovákul, hol magyarul folyt. Elbúcsúztunk egymástól.

A kapuból még egyszer visszanéztem a gyermekbirodalomra. Milyen távoli is ettől az árvaházak szomorú légköre! S mindez szocialista társadalmunk rés/éről az emberről való messzemenő gondoskodásnak az eredménye.

Vissza kellett gondolnom orra a 16 házaspárra, akik úttörőként vállalták a nagy feladatot: szülői gondoskodással, emberi szeretettel nevelni fel azokat a gyerekeket, akik magukra maradtak az életben. Ök azok, akiknek gondoskodása nyomán behegednek az élet ütötte sebek, elhomályosulnak a szó morú emlékek.

Kép és szöveg: BOJTOS JANOS

6