A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-10-15 / 35. szám

. ól van, Zsuzsa, csodálatos r voltál! — kiáltottuk szám-Jtalanszor a TV képernyője előtt vagy a rádiókészülék mellett, ahol éppen láttuk vagy hallottuk öt. Mert Zsuzsa mindig nagyszerűen szerepelt, sohasem okozott csalódást azoknak, akik őt kedvelik, szeretik . . . Amikor a bratislavai Carlton Szálló portáján várakoztam az első magyar lemezmilliomosra, bizony nem tudtam eldönteni, megtartha­tom-e a képernyő előtt használt közvetlen hangot: hiszen Koncz Zsuzsa még sohasem látott engem, a hangomat se hallotta, régi isme­retségünk tehát meglehetősen egy­oldalú. A fejtörés azonban teljesen hiábavalónak bizonyult, mert — amikor Zsuzsát megpillantottam — ezúttal is önkéntelenül szaladt ki számon a kiáltás.' — Zsuzsa! Ö pedig ezúttal is csodálatos volt: — Szia, szia — mondta, mielőtt még időm lett volna zavarba jönni. Mert ha hiszi, ha nem, ked­ves olvasóm, néha még a legszem­telenebb újságíró is zavarba jön: főként ha régi kedvencével találja — pontosan mennyi is? — hét nagylemez és négy Pepita Oroszlán népszerű birtokosa, aki Japántól Dél-Amerikáig az egész könnyű­zene-kedvelő világot meghódította, az első magyar lemezmilliomos vá­laszol kérdéseinkre: — A hetedik nagylemezedet, a most megjelent Kertész leszek cí­műt, „verslemeznek" is nevezhet­nénk, hiszen csupa megzenésített verset tartalmaz. Nyilvánvaló, hogy szereted a verseket. Ki a kedvenc költőd? — Minden szép verset szeretek. Nagyon szeretem például József Attilát, Weörest, Nagy Lászlót . . És Arany Jánost. Mivel töltőd a szabadidődet? — Szeretek olvasni, moziba jár­ni, imádom a zenét és a Balatont. Több tengert láttam már, de a Ba­latonhoz egyik sem hasonlítható. Ha szép idő van és tehetem, roha­nok a Balatonra strandolni. — A Film, Színház, Muzsika olda­lain gyakran találkozunk Koncz Zsuzsa felvételeivel. Fotózol is? — Se. Az a másik Koncz Zsuzsa már akkor híres fotoriporter volt, mikor engem még senki sem ismert. Csak hát a fényképészek nevét elég ritkán jegyzik meg az emberek . . . S a fényképész Koncz Zsuzsának volt néhány év „kiesése" is, amikor nem dolgozott, engem meg éppen az alatt az idő alatt kezdtek meg­ismerni. — A mai huszonévesek jól emlé­keznek az 1962-es Ki mi tud „gézen­gúzaira". Az egyik „gézengúz" ter­mészetesen Koncz Zsuzsa volt. A másik, Gergely Ági, nem hallatott magáról azóta. Mi van vele? Talál­koztok még néha? — Ági francia-orosz szakos tanár egy budapesti gimnáziumban. Ne­kem is kevés az időm, ót is leköti a munkája meg a családja, így — sajnos — igen ritkán találkozunk. zsa hangja, hanem szép,, hosszú haja is tetszik. Az ó nevükben teszem föl a kérdést: használsz-e valamilyen hajnövesztő szert? — Nem . .. A közelmúltban napvilágot látott Kertész leszek című verslemez ná­lunk is nagyon közkedvelt, a klasz­­szikus és mai magyar költők meg­zenésített alkotásai — s ez főként Zsuzsa érdeme — azoknak a szivét is megdobogtatják, akik különben nem szeretik a verset. De Zsuzsa rajongóit még egy kellemes meg­lepetés várja az idén: ha minden jól megy, s a Télapó is jószívű lesz, a karácsonyfa alatt Koncz Zsuzsa Ne vágj ki minden fát című — nyol­cadik! — nagylemezét találják... V. E. magát szemben. Nos, ha Zsuzsa — mindjárt találkozásunk első per­cében — nem segít nekem, egész biztosan zavarba jöttem volna. Hogy mivel segített? A kedvességé­vel, a közvetlenségével, a szerény­ségével. S mivel — sajnálatomra — Bratislavában-tartózkodásának utol­só pillanataiban találkoztunk, egy „kiadósabb" beszélgetés kedvéért csehszlovákiai turnéjának követke­ző állomására, Nővé Zámkyba (Érsekújvárba) kellett utaznom Zsu­zsa után. Két fellépését izgultam át a zajos, tomboló-tapsoló tömegben, teenagerek és nagymamák között, mert — ezt talán mondanom sem kell — Zsuzsa nemcsak a tizen- és huszonévesek kedvence: az 50—60 éves bácsik, nénik is lelkesen tap­soltak neki. Szóval, ezúttal Koncz Zsuzsa, a — A dalokat, amelyeket éne­kelsz, magad választod ki? — Nekem nem mindegy, mit, mi­lyen szöveget énekelek. A dalaim általában a zenekarral való közös munka során alakulnak ki. Van úgy, hogy tetszik mondjuk egy szö­vegrészlet, esetleg egy dallam, azt alakítjuk tovább . . . — A ruháidat magad tervezed? — Igen. Mert ha például egy óráig a színpadon vagyok, bizony nem mindegy, hogyan érzem ma­gam. Szóval nem elég, ha a ruha tetszetős, hanem olyannak kell len­nie, hogy azért fel is tudjak benne lépni, hogy jól érezzem magam benne, tehát mindenekelőtt kényel­mes legyen. — Olvasóink között sok a fiatal lány, akiknek nemcsak Koncz Zsu­t 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom