A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-10-07 / 34. szám

CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítí Az országos hírnévnek örvendő Kis-Duna Táncegyüttes Mezei László ÜJ LENDÜLETTEL eee Mivel tollal, notesszel a kezem­ben már valóban rengeteg alkalommal fordultam meg a különféle társadalmi s kulturális szervezetek vagy egyéb fontos intézmények hivatalaiban, a kü­lönböző járási bizottságok egy-egy tit­kárát is általában kétféle beállításban tudom a legkönnyebben elképzelni. Az első és általánosabb pózban az író­asztal mellett ül, bal kezében a tele­fonkagyló, miközben jobbjával sűrűn jegyzetel vagy éppenséggel aláír va­lamit; a másik pedig az elmélyülő tí­pus: imponálóan gondterhelt arccal az íróasztalán tornyosuló aktákban lapoz­gatva kísérli meg, hogy az adott ügy legmélyére ásson. Nos, Mezei László, a CSEMADOK Bratislava-vidéki Járási Bizottságának fiatalos, rokonszenves titkára azonban rendhagyó módon fogad: a telefon né­ma, az asztalán mindössze négy-öt nyi­tott irat, ő pedig dolgozószobájában fel-alá járkálva töpreng. Amikor be­nyitok, megáll egy pillanatra, aztán odalép az íróasztalhoz és széles mo­sollyal magyarázza: — A közelgő év­záró taggyűlések előkészítésén dolgo­zom, és most bontom részleteire a jö­vő esztendő központi munkatervét is. Számtalan statisztikai kimutatást, jegy­zőkönyvet, régebbi tervet kell ehhez át­lapozni. Időnként fel 'muszáj állnomaz asztaltól, hogy járjak közben egyet.. . — mondja, s közben cigarettára gyújt. Mezei László február derekán vette ót a Bratislava-környéki falvak CSE­­MADOK-szervezeteit tömörítő járási bi­zottság irányítását, úgyhogy tulajdon­képpen új titkárnak számít még, hiszen most ismerkedik e felelősségteljes mun­kakör dandárját jelentő gyakorlati részletekkel. Persze, ez távolról sem azt jelenti, hogy talán újonc lenne a „szakmában"! Ellenkezőleg: egykor pe­dagógusként és népművelési dolgozó­ként, majd szövetségünk központi in­struktoraként vett részt a CSEMADOK sokrétű tevékenységében. Szívesen em­lékezik vissza arra az időre, amikor évekkel ezelőtt még színdarabokat ren­dezett, különböző előadásokat, érde­kes író-olvasó találkozókat szervezett, de — mint mondja — számos tapasz­talatot érlelő tanulsággal szolgáltak számára azok a vezetőségi, elnökségi vagy akár szakbizottsági ülések is, me­lyeken az utóbbi három-négy esztendő­ben a központi bizottság titkárságának képviseletében vett részt. Kedélyesen, barátságosan beszélge­tünk, de aztán egyszerre hangot vált: — Ugye, inkább arra kíváncsi, hogy mi újság a járásban, miként dolgoz­nak, milyen eredményekkel büszkélked­hetnek a helyi szervezetek? Választ sem vár az érdeklődésre, ha­nem az előtte fekvő iratokba pillantva egyből adatokat sorok: — A járási bi­zottság irányítása aló hét helyi szerve­zet tartozik, melyekben a taglétszám összesen 850 fő. Ez azt bizonyítja, hogy a tagtoborzás kérdésében sok még a pótolnivalónk. Sajnos, a múltban egye­dül a seneci (szenei) helyi szervezet fordított erre a kérdésre állandó fi­gyelmet, aminek eredményeképpen az ottani helyi szervezet 275 tagot szám­lál. Meggyőződésem, hogy a járás töb­bi helyi szervezetében is megvannak az előfeltételei annak, hogy aktívabb szer­vezeti élettel növelni tudjuk a taglét­számot. — Van már konkrét tervük is erre vonatkozóan? Határozott fejmozdulattal bólint. — Igen. Egyelőre ezer főre szeret­nénk fölkerekíteni a járás CSEMADOK- tagságának létszámát... és aztán pe­dig még följebb! — teszi hozzá biza­kodóan. Persze, addig azonban sok-sok szer­vezési és irányítási gondot kell még megoldani. A jelen és a múlt ered­ményeinek latolgatásakor különösen a gútori és a zonci helyi szervezeteket érhetné komoly bírálat, mert bizony az utóbbi esztendőkben mindkét község­ben alig-alig tudnak valami tevékeny­séget felmutatni. Az új titkár azonban dorgáló szó helyett ebben a kérdés­ben is bizakodik. — Gútoron, úgy tűnik, megtört már végre a jég, hiszen megkésve bár, de mégis megtartották a tavalyi évzáró taggyűlést, és a közelmúltban már egy szórakoztató műsort is bemutattak a helyi szervezet tagjai — újságolja örömmel. — A még komolyabb problé­mákkal küszködő zonci szervezet mi­előbbi aktivizálásában pedig a nagyon felelősségteljes és jó munkát végző szenciek ígértek segítséget. Rmélem, ebben is állják majd a szavukat! Természetesen, a helyi szervezetek aktivitása, kezdeményezőkészsége sok­ban múlik azon is, hogy milyen irányí­tást kapnak a járási bizottság részé­ről. Jól tudja ezt a jb titkára is, hiszen egyből, kereken kimondja: a jövőben az eddiginél sokkal szorosabbra akar­ják fűzni kapcsolataikat Vők, Fél s a járás többi községének helyi szerveze­tével. Ennek érdekében a járási bizott­ság elnökségének tagjai állandó ven­dégei lesznek a vezetőségi és szakbi­zottsági üléseknek s természetesen a taggyűléseknek is. Részigazság lenne ózonban, ha a járásban zajló CSEMADOK-élet kap­csán csupán a nehézségekről, gondok­ról szólnánk. Osztatlan sikert orattak például a tavaly ősszel rendezett Szen­­czi Molnár Albert-napok; az elmúlt két esztendőben aktívan kapcsolódott be a tagság a Csokonai-Petőfi-Madách irodalmi versenybe, valamint a történel­mi tárgyú Ki tud többet az SZNF-ről című vetélkedőbe is, de nem hiányoz­tak a járás színeit képviselő fiatalok a 30 év szabad hazában címmel meg­hirdetett többfordulós észtornán sem. Országos hírnévnek örvend a féli Kis- Duna Táncegyüttes, Magyarbélen ének­lő csoport működik, Szencen pedig ta­valy alakult egy egyre javuló színvo­nalú vegyeskar — hogy a népművésze­ti munkának legalább csak a legis­mertebb képviselőit említsük ebből a járásból... Mezei László egy újabb (beszélge­tésünk során ki tudja már hogy a há­nyadik) cigarettára gyújt. Miközben föllobban az öngyújtó lángja, egy kis­sé eltűnődik, aztán egy mély szippan­tás után bevallja, hogy nagy kedvvel fogott a járási bizottság munkájának irányításához, hiszen a szerteágazó feladatkör elvégzése mögött egyben ott rejlik a jó eredmények elérésének, a közös ügy szolgálatának lehetősége. — öröm és számomra egyben ne­mes feladat is a helyi szervezetek problémáival foglalkozni, hiszen a va­lóságban ez lelkes, tettre kész embe­rekkel való munkát jelent. Az az el­vem, hogy a népművelői munka se le­gyen alkalomszerű, hanem rendszeres, és akkor az eredmények sem marad­hatnak el!... Csoda hát, ha az „új titkár" tele van új tervekkel, új lendülettel?! Kontár Gvula (elvételei CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudosítd 11 Egyre szebb eredményekkel büszkélkedhet a seneci (szenei) helyi szervezet vegyeskara

Next

/
Oldalképek
Tartalom