A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-10-07 / 34. szám

SGMADGK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítások PRANDL SÁNDOR ötvenéves Azok, akik az ötvenes évek legele­jétől ismerik, szinte meglepődve kérdik: valóban igaz? Valóban ötvenéves? Ügy elröpültek volna az esztendők? Nem is olyan régen, a CSISZ SZKB épületének ötödik emeleti helyiségé­ben, a fotósok sötétkamrájában, vagy a folyosón látták őt, amint jön-megy, hívja el a mindig más és mindig új filmeket. Legalább öt lapnak volt a fotóripor­tere, s a szerkesztők mind tőle akar­tak hiteles és megkapó felvételeket a gyors ütemben fejlődő szocialista or­szágról. öt lap szerkesztői mondták neki: Sanyi, ide menj vagy oda, bá­nyászokról, szövetkezeti parasztokról, az életre komolyan készülő tanulóifjúság­ról hozz képeket. Valahogy úgy szakadt nyakába a sok tennivaló, hogy ismerősei. barátai gyakran nem is értették, hogyan ké­pes megbirkózni a feladatok sokasá­gával. Mindig úton volt. Ha az orszá­gon keresztül-kasul megtett útjainak kilométereit összeadnánk, mindjárt rá­jönnénk, hogy Prandl Sándor, barátok és ismerősök Sanyija, a magyar és szlovák lapok ismert fotoriportere úgy tette meg a Föld és a Hold közötti távolságot, hogy ő maga soha nem ru­gaszkodott el a földtől, a föld és az élet vonzóköréből. Ezerkilencszázhatvanegytől lapunk lo­­toriportere. Ügy ismertük meg őt, az új kollégát, mint aki mindig kész a kapott feladatok teljesítésére. Teltek­­múltak az évek, mondhatnák repültek, és megélt öt évtizedéből a szerkesztő­ségünkben, velünk eltöltött majdnem másfelet alig vettük észre. Köztünk is ő utazott a legtöbbet. Mert közöttünk is ő az. akinek min­denkivel utaznia kell. A képeslap szer­kesztője, riportere nem élhet meg fény­képész nélkül. Ütibeszómolóit, riport­jait tarkítania kell az életet néha a tolinál is meggyőzőbben kifejező fény­­képfelvételekkel. Nem túlzás, hogy Dél-Sztovákiának nincs olyan faluja, amelyben Prandl Sándor, a Hét fotoriportere ne járt volna. Talán az országnak sincs olyan járása, amelyben ne fényképezett vol­na. A másfél évtized alatt nem volt olyan nagyobb CSEMADOK-rendezvény sem, amelyen Prandl Sándort (nyaká­ban a fényképezőgéppel) ne látták volna. Mondhatnánk azt is. hogy az emberek őt látták meg előbb, nem a szerkesztőt. Így aztán nem egy helyen jegyezték meg: — Itt van a Hét, mert itt van Prandl Sándor! Szerény, a munkaközösségével, kol­légáival érző ember. A szocializmus­építés kezdetétől az elért eredménye­kért lelkesülő. Első pillanattól úgy te­kintett hivatására, hogy a hajdani csallóközi nyomortanya és a mór-már életét követelő második világháborús hadifogság sötétjéből érkezett a fény­re. És a fény nemcsak a fényképező­gépének, mindenkinek világít, aki be­csületes munkával kiveszi részét az új társadalom építéséből. A felszabadulás után azt tekintette legfontosabb feladatának, hogy elkö­telezetten, maradandóan megörökítse a három évtized hősi erőfeszítéseit. S ezt a legfontosabbnak hitt feladatot mind­máig példásan, fegyelmezetten, fárad­ságot nem ismerve teljesíti. Meggyőző­désünk, hogy teljesíteni fogja a jövő­ben is. Ehhez kívánunk neki további erőt, jó egészséget és fiatalos lendületet! RÖVIDEN 0 A CSEMADOK busincei (bussai) helyi szervezete a népművészeti munkában is szép eredményeket ér el. Fajcsik János vezetésével az énekkar már a járás több községé­ben szerepelt. Vámos Lászlóné és Nagy Tiborné tánccsoportjo szintén eredményesen tevékenykedik. # A bussaiak a tagtoborzásban is figyelemre méltó eredményeket ér­tek el. Jelenleg 130 CSEMADOK- tagot tartanak nyilván a faluban. A CSEMADOK KB képes hetilapját is eredményesen terjesztik. A közel­múltban tíz új előfizetőt szereztek. 9 A CSEMADOK ipolyhídvégi helyi szervezete szép eredményeket ért el a tagtoborzásban. A nyolcszáz la­kosú faluban jelenleg 132 CSEMA­­DOK-tag van. (G. J.) ® Veiké Ul'anyban (Nagyfödéme­­sen) és a környéken jól ismerik Tankó Lászlót és az általa vezetett diák-citerazenekart. Nemcsak tanít­ja őket, de a hangszereket is maga készíti. Az ismertté vált zenekar há­rom tagja Tankó László gyermeke. A másik hármat a zene szeretete késztette arra, hogy a csoporthoz szegődjék. Mór többször felléptek együtt. Például a CSEMADOK nagy­­födémesi nótaestjén is. De Jelká­ban (Jókon) és Sládkovicovóban (Diószegen) is szerepeltek már. Tan­kó László a Diószegi Állami Gazda­ság fejője. Eddigi legnagyobb sike­rüket Kolárovóban (Gútón) az álla­mi gazdaságok dolgozóinak kerületi kulturális aktíváján érték el. A bírá­lóbizottság Tankó László citerazene­­karának a megtisztelő második dí­jat ítélte oda (első díjat nem osz­tott ki). Mint a kerületi vetélkedő legjobbjai részt vettek a spanincei össz-szlovákiai kulturális aktíva be­mutatóján. Manczol Erzsébet Készülő híd a Vág-Duna felett öreg­asszony PRANDL SÁNDOR felvételei Pihenés s közben V # A zenét és a táncdalt kedvelő fiatalok a királyhelmeci Csonkavár­nál hallgatták meg a népszerű Koncz Zsuzsa műsorát, aki a négy­tagú Korall együttes kíséretében in­dult Budapestről szlovákiai turnéra. A kedves és megnyerő modorú mű­vésznő és a neves zenekar megér­demelt sikert aratott. Annyi ember már régen nem volt a királyhelmeci szabadtéri színpadon. A műsort sok­sok fiatal magnószalagra rögzítet­te, hogy feledhetetlen emlékként megőrizze, a fotósok pedig számos fényképfelvételt készítettek a sze­replőkről. A CSEMADOK városi szervezete és a művelődési ház egyik legsikerültebb rendezvényének tekintheti a zenés délutánt. Demjén Ferenc 3EMADGK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítások 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom