A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-09-16 / 32. szám
XVII. században Philip de Machta vezetése alatt az angol királyi szövődében készültek. Szegélyein beleszőtt György kereszt, az angol királyok jelvénye látható. A szőnyegek tervezője a rostocki származású F. Cley festő és rézmetsző (1582—1653) volt. Pozsony városa 1903. augusztus 3-án vásárolta meg az egyháztól a Prímáspalotát. Az átalakítási munkálatok során — a Tükör-terem előcsarnokában — a tapéták mögött, 1903. november 6-án bukkantak rá az értékes gobelinekre. Valószínűleg, hogy a napóleoni háborúk idején a francia katonaság elől rejtették oda. Marton Jenő gimnáziumi göröglatinszakos tanár azonnal megfejtette, hogy a gobelinek Héro és Leander szerelmi tragédiájának egyes drámai mozzanatait ábrázolják. A faliszőnyegeket a szakértők 200 ezer aranykoronára becsülték. Mai értékük több mint száz miliő csehszlovák korona. Az értékes műkincseket 1910-ben a gödöllői gobelinműhelyben 28 ezer aranykorona költséggel kitisztították, rendbehozták. Az esztergomi érseki hivatal és Pozsony városa között a gobelinek miatt per folyt. Az érseki hivatal arra hivatkozva, hogy a palotát 120 ezer aranykoronáért berendezése nélkül adta el, visszakövetelte a gobelineket. A pozsonyi ügyvédek ésszerű érvelése alapján — mivel a gobelineket befalazva találták — a város megnyerte a pert, az értékes műkincsek Pozsony város tulajdonában maradtak. Olvasóinkat bizonyára az is érdekli, hogy milyen legendát ábrázolnak a gobelinek, hogy miről szól a hat drámai jelenetbe sűrített szerelmi történet. HÉRO és LEANDER A trákiai Kherszonészosz félszigeten, a Helleszpontosz legkeskenyebb részén épült Szesztoszban állt Héra istennőnek szentélye, díszes márványtemploma. A régi görögök hite szerint Héra volt Zeusz felesége, a nász szent védője, a házasélet tisztaságának őre. Híres szentélyében, a Heraionban papnők őrizték a szent tüzet. £ papnők egyike volt Héro. Szépsége minden ifjút varázslatba ejtett. De hiába. A gyönyörű papnő szüzességet fogadott Zeusz isten lányának, a tenger habjából született Aphroditénak, a szépség és a szerelem istennőjének. Fogadalmát meg is tartotta mindaddig, míg egyszer egy ünnepségen meg nem ismerkedett egy szépséges ifjúval, Leanderrel, aki a tengerszoros túlsó partján fekvő Abydoszból jött el az ünnepségre. A szerelem szárnyas istene, a varázslatos erejű pajkos Erosz, fellobbantotta a szerelem lángját a két fiatal szivében. Héro és Leander nem tudtak ellenállni a vágynak, hogy gyakrabban is ne találkozzanak. Megállapodtak' hát, hogy Leander, amilyen gyakran csak lehetséges, éjjelente átússza a Helleszpontoszt Abydoszból, Héro pedig majd Szesztoszban egy toronyból fáklyafénnyel jelzi az irányt kedvesének, hogy el ne tévedjen a tengeren. így is történt. Leander titokban minden éjjel meglátogatta Hérát. Héro és Leander szerelméről egyedül csak Janthe papnő tudott. Míg Héro a szentély fölötti márványtoronyból a szorost átúszó Leandernek lámpásával az útirányt jelezte, Janthe a sziklás parton várta az ifjút. Amikor az a parthoz ért, Janthe odaszaladt Hérához s azt mondta neki: — Megjött szerelmed, de légy óvatos! Amíg vele vagy, majd én vigyázok az örök tűzre. A pirkadat aranyszínűre festette a sziklás tájat, a sötétkék tenger játékosan habzó apró hullámai egyre ezüstösebbek lettek, amikor a két szerelmes forró csókkal vett búcsút egymástól. A szerelmes Héro könnyes szemmel követte az egyre távolodó Leandert és türelmetlenül várta az éjszakát, hogy ismét együtt lehessen vele. — Nem tudok nélküle élni. Leander ölelő karjaiban megtudtam, mi az igazi szerelem — mondotta Janthe papnőnek. — Szörnyű álmom volt. Tomboló viharban toronymagas hullámokkal küzdöttél. Ma éjszaka ne ússzál át a Helleszpontosz túlsó partjára. Érzem, nagy veszély fenyeget. Nézd, a nyugati égbolt bibonförös, a fülledt hőség vihart ígér — kérlelte Leandert nővére Hermione. — Szerelmem mindennél erősebb. Legyőzi a vihart, még az istenek bosszúját is — válaszolta nővérének Leander. — Ha kell, viharzó tengeren, toronymagas hullámok hátán úszók át Szesztoszba, hogy lássam, magamhoz ölelhessem szerelmemet, Hérát. — Nagyon kérlek, ma ne menj! Maradj mellettem! — kérlelte fivérét Hermoine, de hiába. Nem tudta visszatartani a szerelmes Leandert. A morajló tenger már az éj látyolába burkolózott, amikor Leander bevetette magát a hűs habokba, hogy átússzék Hérához a szoros túlsó partjára. Alig tett néhány karcsapást, amikor hirtelen zugas támadt, mintha madársereg csapkodott volna szárnyaival. Sötét, duzzadt felhők tódultak minden irányból a szoros felé. Egyre közeledtek, fenyegetőbbek lettek. Egy pillanatra elcsendesedett a szél zúgása, majd hirtelen hatalmas villám hasította ketté az ég kárpitját, s óriási mennydörgés reszkettette meg a levegőt. Kitört a vihar. Fülsiketítő dörgéstől kísérve csapkodtak a villámok. Leander küzdött kétségbeesetten a nagy erővel rázúduló hullámokkal, figyelve az irányt, amelyet a szemközti toronyból a fáklya fénye mutatott. A szél azonban eloltotta a fáklyát. Leander eltévedt a viharos tengeren. Másnap reggel már csak holttestét sodorták Héro lakása felé a habok. — Szerelmed nekem az élet tüze volt. Kioltotta a viharzó tenger — zokogott Héro napnyugtáig szerelme teteme fölött. Simogatta, csókolgatta, várva a csodát, hogy életre kel, de hiába. Janthe könnyezve vigasztalta. — Nélküle üres, értelmetlen az életem ... Meghalok, hogy a túlvilágon egyesülhessek vele — mondta Héro, és mielőtt Janthe visszatarthatta volna, a szikláról a tengerbe vetette magát. FEDERMAYER ISTVÁN A szerző felvételei 25
