A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-09-16 / 32. szám

KÉT FIATAL Lekéstem d vonatról. Két órát kell hát rostokolnom Nő­vé Zámkyban (Érsekújvárott), A gyomrom pedig egyre un­szol, nézzek valami harapni­való után. Járom a várost, kószálok a hosszú utcákon, egyszer csak a Bástya borozó előtt találom magam. Ide be­térek. Jóformán még helyet sem foglalok, a pincér már ott áll 'az asztal mellett és so­rolja, mi mindennel csillapít­hatom éhségemet. Néhány perc múlva előttem van a finom cigánypecsenye is, s meglepetten hallom a mo­solygós, fiatal pincér szájából a vendéglőben-étteremben még sohasem hallott két szót: „Kedves egészségére!“ Azóta körülbelül fél év telt el, s ha szerét tehetem, az új­vári Bástyában vacsorázom. Itt nem kell várakozni, nem kell a pincérek lassúsága miatt idegeskedni, és a sokat utazó embereknek bizonyára A számlán nem tüntetik fel... nem kell magyaráznom, mi­csoda előnyei ezek egy ven­déglátóipari üzemnek. Mert sokszor szidjuk a pincéreket — és nem alaptalanul. Or­szágjárás közben magam is ^csupán egyetlen kifogástala­nul dolgozó pincért ismertem meg: az újvári Bástyában. A neve: Rychef József. Ezúttal őt mutatom be olvasóinknak: — Hol tanulta ki a szak­máját? — Vendéglátóipari szak­munkásképző iskolába jártam. — Miért választotta éppen ezt a foglalkozást? — Mert tetszett nekem a pincérek munkája ... — El­• mosolyodik, rögtön kitalálom, hogy mindjárt valami huncut­ságot mond. Nem is tévedek: — Meg aztán mindig is „úrigyerek“ szerettem Volna lenni. — Mennyi a havi fizetése? — Ezerkilencszáz - kétezer korona körül mozog. Ez attól függ, hogy mennyi a bevéte­lünk. — Idegeskedni szokott né­ha? — Nagyon ritkán ... Nem is emlékszem, mikor voltam ideges utoljára. — De az már biztosar megtörtént, hogy kidobott va lakit a borozóból ... — Előfordult. De az az em­ber már nagyon részeg volt, zavarta a többi vendéget. He azonban pontosan akarunk fogalmazni, nem úgy „dob­tam“ ki, hanem kivittem. — Tagja valamelyik tömeg­szervezetnek? — SZISZ-tag vagyok. — Hány éves. — Tizenkilenc. — És mióta dolgozik a Bástyában? — Két éve. Hogy az újvári borozó légköre vidám, hangulatos, ahhoz nem kis mértékben já­rul hozzá Rychef József, a fia­tal, mindig-kedves, mindig­­figyelmes pincér, aki sokszor még a vendégek ki nem mon­dott óhaját is kitalálja. Bi­zony, jónéhány vendéglátó­ipari üzemünkbe elkelne leg­alább egy hasonló -ember, aki szereti és örömmel végzi a munkáját. Mert az udva­riasságot, a figyelmességet a számlán nem tüntetik fel. Ezzel csak az a pincér tud szolgálni, aki munkahelyén nemcsak a kötelességét telje­síti, hanem azt csinálja, amit szeret. Rychef József ilyen ember. V. E. (A szerző felvétele) mikor Ruzomberokba került a szakközépiskolába, amelyet azóta — kitüntetéssel — be is fejezett, s így a papíf­­gyártós szakembere lett. Mint fiatal mesternő a stúrovói (párkányi) papírgyár tanonc­iskolájába került, ahol a fia­tal szakmunkásokat nevelik. Szúnyogh Eszter társadalmi téren is komoly munkát vé­gez: a Kamenny Most-i (kő­­hídgyarmati) helyi nemzeti bizottság képviselőnője. Raj­ta is múlik, hogy a körzeté­ben lakó emberek miként tel­jesítik a választási programot, hogy kapcsolódnak be a falu­szépítésbe, hogyan viszonyul­nak a közügyekhez. Esztike ezt a feladatát is becsülettel teljesíti, mind a munkahelyén, mind a 'társadalmi munkában megállja helyét. SZARAZ MARIA Amikor tudtára adtam, hogy a nyilvánosságnak akarom őt bemutatni, szerénykedett, hogy ő még fiatal, talán ki sem érdemelte a dicséretet. De az, amit ez a fiatal lány az embertársai érdekében végez, minden bizonnyal di­cséretre méltó munka. Esztikét egészen kicsi kora óta ismerem: mindig komoly, o Mester és képviselőnő mosolytalan kislány volt, s nem ok nélkül, hiszen még gyermek volt, amikor elveszí­tette az édesanyját. Nem mondhatjuk, hogy nem része­sült szeretetben, mert nagyon kedves és jó nevelőanyát ka­pott, de a gyermek mégsem tudta elfelejteni azt a mási­kat. Figyeltem ót még akkor is, mini-magazin # Felnőtteknek való játék? Csupán az első pillan­tásra. A japán gyártmányú mechanikus lovat, amely ugrói, léptet, üget, Japánban és az Egyesült Államok­ban o lovasiskolákban használják — „segédeszköz­ként" a tréningezésnél. 9 A népszerű televíziós filmsorozatokban mindig férfiak játsszák a bátor, okos, rokonszenves detekti­­veket. Miért ne lehetne a főhős nő? Nos, Ameriká­ban sorozatfilmet készítettek, amelynek címszereplő­jét, Pepper Andersont Angie Dickinson alakítja. A próbálkozás állítólag olyan jól sikerült, hogy a so­rozatot megvásárolták az amerikai detektívfilmekért egyébként nem nagyon rajongó angolok is. • Kidobó „legényként" dolgozik Sanders asszony az egyik angol bárban. Négy gyerekére ilyenkor otthon a férje vigyáz. A munka­­megosztásnak ez a fajtája nem zavarja az asszonyt, hiszen éppen ereje teljében van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom