A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-09-08 / 31. szám
1. A nachodkai kikötő 2. Vlagyimir Konsztantyinovics — a Bajkai hajó kapitánya 3. Japán számára nagyon előnyös a Szovjetunióval folytatott kereskedelem 4. Nachodka — a fiatal és bátor emberek városa 5. Tessék választani! ... 6. A szomszédos Vlagyivosztok A Csendes- ocean kapuja A transszibériai expressz végállomása A Nachodka — Jokohama — Hongkong vonal utasai Városka a tűzhányó lejtőin A Távol-Kelet aranykora lényegesen olcsóbb, mint az északi sarkon vagy Ázsia délkeleti, országain át vezető repülőút. A pontosság kedvéért megemlítjük, hogy az utasok nagy többségét repülőgépek szállítják Moszkvából Chabarovszkba, s a transszibériai expresszt csupán Chabarovszktól Nachodkáig veszik igénybe (ez az utolsó útszakasz körülbelül olyan hosszú, mint a köztársaságunk nyugati és keleti határai közti távolság). Egyetlen utas sem akad, aki megpillantva a nachodkai öblöt, ne torpanna meg az öböl szépsége láttán. így álltam ott én is. Soha sem gondoltam, hogy a földgolyónak éppen ez a része tartogat számomra ilyen csodálatos meglepetést. Tulajdonképpen csak itt, alig száz méternyire a Csendes-óceán áttetsző vizétől — pontosabban az óceán egyik részétől, a Japán-tengertől —, itt ér véget á világ leghosszabb vasútvonalát alkotó sínpár. Itt állnak meg a kényelmes transszibériai expressz kerekei, miután átfutottak a kiterjedt — Uralon inneni és túli — keletorosz síkságokon, Szibérián és a hatalmas szovjet föld távol-keleti részein. Hazai lakosok, bátor úttörők százai özönlenek ki a vonat belsejéből, akik azért jöttek, hogy megváltoztassák ennek a — nemrégen még ismeretlen — körzetnek az arculatát. No és a rengeteg külföldi utas . . . Néhány tíz méterre a vonattól már a szovjet Morflot személyszállító hajója várja őket. Fedélzetére veszi az utasokat, a hajókürt jellegzetes jelzésével elbúcsúzik a szárazföldtől, néhány könnyed fordulatot tesz az öbölben — amely tulajdonképpen egy kialudt tűzhányó vízzel elöntött krátere —, aztán útjára indul: Japánba, Hongkongba, Szingapúrba vagy Indokína valamelyik más városába. Az utóbbi években mintegy tízezer külföldi turista veszi igénybe ezt az útvonalat. Nem is csoda, hiszen ez az út A Bajkál személyszállító hajó már jónéhány éve szigorúan betartott menetrend szerint közlekedik a Nachodka — Jokohama — Hongkong vonalon, kétszázhetven utassal a fedélzetén. Kapitánya, Vlagyimir Konsztantyinovics jól ismeri a nachodkai öböl előnyeit. Igaz, a szovjet Távol-Kelet tagolt partvidékén található még néhány hasonló öböl, de a nachodkainak sok-sok előnye van a többivel szemben. A Japán-tenger a világ legviharosabb tengereinek egyike. Évente körülbelül harminc, sőt néha ötven ciklon is „átfutja". Köztük van mindig a legerősebb, a legszörnyűbb is, amelyet tájfun néven ismerünk. A Japán-tengernek azonban nemcsak kellemetlen, hanem kellemes tulajdonságai is vannak. Nyáron például a partvidéken ideális — körülbelül 24 fok — a víz hőmérséklete, s még télen sem fagy be. Éppen ezen a tengeren van tehát a tengerészek és a halászok számára oly pótolhatatlan csöndes és nyugodt kikötő, amely védelmet nyújt a tenger nyílt hullámainak ostromai ellen. Ezért lett Nachodka a Kelet-Ázsiából Európába és vissza közlekedő sok-sok hajó „oázisává". 8