A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-09-08 / 31. szám
A kultúra és a művészet elválaszthatatlan része életünknek, a társadalom és az egyén életének egyaránt. Ezért egészen természetes, hogy a legfőbb pártszervek minden tanácskozása, minden ülése, minden helyzetfelmérés és ellenőrzése annak, hogyan folyik a párt XIV. kongresszusán kitűzött irányvonal teljesítése, összefügg a kultúrával és a művészettel is. Végeredményben nem volt ez másként a központi bizottság tavaly novemberi ülésén sem, azon az ülésen, amelynek határozatát nap mint nap megfontoltan igyekszünk megvalósítani. Elég emlékeztetni az ország felszabadulásának harmincadik évfordulójával kapcsolatban meghirdetett verseny sikereire. Elég meglátogatni a prágai vár Lovardájában megrendezett kiállítást, elég meghallgatni az új zeneműveket, látni az új filmeket, tudatosítani, micsoda fordulatot jelent a nagyszámú új eredeti drámai alkotás. És végül ezt bizonyítja a maga módján az idei nagyszabású spartakiád is. Nem, az, aki ma megpróbálkoznék sötét színben feltüntetni a helyzetet, azt állítva, hogy kulturális téren nem haladunk előre, hiábavaló igyekezetét fejtene ki. A közművelődés terén mutatkozó nagyarányú aktivitás a párt gondoskodásának s lelkes“kisemberek százezrei munkájának eredménye, mert a kulturális légkört nemcsak az élvonalbeli műalkotások teremtik meg, hanem a népművelők tevékenysége, az öntevékeny művészeti mozgalomban résztvevők tevékenysége és számos más tényező is. A központi bizottság novemberi ülésének szellemében a kulturális aktivitás kibontakozása fölött érzett minden jogos büszkeség mellett sem szabad azonban hogy valamiféle általános önelégültség vegyen erőt rajtunk, sohasem szabad megelégedni azzal, amit elértünk, hanem mindig előbbre kell haladni. Sohasem szabad engedni a minőség követelményéből, annál kevésbé, mert a kulturális élet nagyszerű kibontakozása, fejlődése éppen ellenkezőleg nagyobb minőségi követelményekre jogosít fel. Egyenesen kötelez erre. Ha valaki egész általánosságban meg akarná fogalmazni a központi bizottság novemberi ülésének alaphangját, akkor ezt nyilván nem láthatná másban, mint a nagyfokú igényesség követelményének hangsúlyozásában. Büszkeséggel tölthet el már maga az a tény, hogy ilyen követelményeket támaszthatunk önnön magunkkal szemben. Nincs másként ez a közművelődés területén sem. S emellett talán nem is kell különösebbképpen hangsúlyozni, hogy ezzel az igényességgel kapcsolatban milyen pótolhatatlan szerepet játszhat és kell játszania Kultúra kában, akárcsak minden más emberi tevékenységben is, a rutinosság, ügyeskedés stb. veszélyébe ütközünk és fogunk ütközni. Az alkotói önzetlenség legszebb példái mellett tanúi lehetünk annak is, hogyan akarják kisebb tehetségek a nagyobbak sikerei' mellett megsütni a maguk pecsenyéjét. A kultúra területe sincs elzárva az opportunisták és a felelőtlenek elől. Itt — sokkal kevésbé mint másutt — nem szabad elnéző szemmel elhaladni a fogyatékosságok mellett. A művészeti kritika, mint minden más kritika, nincs könnyű helyzetben, mivel meg kell küzdenie ezekkel a fogyatékosságokkal, márpedig a hibák és fogyatékosságok olykor nagyon is szívósan tartják magukat. A központi bizottság nagy súlyt helyez a vezető beosztású dolgozók felelősségére. Ez nem kevésbé konkrétan vonatkozik a művészek, vezető kulturális dolgozók tevékenységére, munkamódszereire is. A művészi alkotómunka sajátos, eltér az emberi tevékenység más formáitól, de itt sem egyesegyedül csak magáról az alkotásról van szó, haAZ EREDMÉNYEK KÖTELEZNEK a kritikának, közelebbről a művészeti kritikának. Ezért ennek a kritikának a támogatása a legkevésbé sem jelenti kétségbe vonni az elért eredményeket, hanem éppen ellenkezőleg, biztosítani és tovább fejleszteni ezeket. Emellett a lényeg, hogy érteni kell a kritika alapvető értelmét, nem pedig belekapaszkodni az egyik vagy a másik ítéletbe. A lényeg az, hogy ez a kritika hová irányul, mivel ezzel segítségére van a művészeknek, hogy leküzdjék a hibákat, segít mindazoknak, akik számára a műalkotások születtek, hogy elemezve őket megértsék ezeket, hogy a lehető legerősebb élményt jelentsék a számukra, hasznukra legyenek. Hibát véteni az előre vezető úton nem túlságosan tragikus dolog, de nem szabad hallgatással elmenni a hibák mellett, s ezzel valamiféleképpen erősíteni, szilárdítani őket, ahogy ennek kulturális téren még nem is olyan nagyon régen tanúi lehettünk. A művészetben, az alkotóművészetben és a kulturális munnem a szervező munkáról is, mert maga az alkotó tevékenység vagy maga a kész műalkotás még nem jelenti az egész kultúrát. Mit sem érne, ha nem jutna el az olvasókhoz, a nézőkhöz, a hallgatókhoz. Erről szemléletesen meggyőződtünk a kultúra demokratizálásának megvalósításával kapcsolatban szerzett pozitív tapasztalatokból. S a rend ebben a szervezetben nem kevésbé fontos, mint a rend maguknak az alkotó művészeknek a fejében, amikor alkotnak. A központi bizottság novemberi ülésén nyíltan felemelte szavát a tehetetlenségi erő továbbhatása, a kényelmesség, a rutin ellen. Kiemelte -a követelményt, hogy magasra kell helyezni a mércét. Ez a kultúra területén is érvényes. Az új alkotóművészeti szövetségek tevékenysége már sok pozitívumot hozott. A művészeti szövetségek igyekeznek már csirájában elfojtani klikkek, csoportosulások kialakulását, nem elnézni a rutinosságot, mert ez végül is marakodásokhoz vezet, majd ennek nyomán a későbbiek folyamán annak veszélye is felmerül, hogy egyesek kezdik felsőbbrendűnek, „elitnek“ tartani magukat. A művészeti szövetségek munkája ebből a szempontból nem könnyű s a jövőben sem lesz az. A lényeg az, hogy meg tudják győzni az embereket, mert az adminisztratív beavatkozások nem érnek semmit. S a meggyőző munka, mint ismeretes, hosszadalmas, szorgalmas hangyamunka. A kultúra területén ugyanúgy, mint másutt. Innen az eszmei nevelés, a művészeti erjedés, érés. a szempontokat tisztázó viták pótolhatatlansága. Bár sok minden történt már ezen a téren, de ez még mind nem elég. Ehhez mindig újra és újra elemezni kell a mindenkori helyzetet és közösen megtalálni a helyes kiindulási alapot. A párt központi bizottsága erre ösztönöz, irányítva a közös útkeresést. Végül néhány szó a legfontosabb kérdéshez, a párt vezető szerepe helyes értelmezésének kérdéséhez. A Husák elvtárs által a központi bizottság novemberi ülésén előadott beszámoló megállapítja, hogy a vezető beosztású dolgozók felelős tevékenységével valamennyi területen szorosan összefügg a párt vezető szerepének helyes érvényre juttatása, ami semmi esetre sem jelenti az állami és gazdasági szervek szerepének átvételét, helyettesítését; ez a megállapítás a kultúra a közművelődés területén is érvényes, magának az alkotó tevékenységnek s ugyanígy a vele kapcsolatos szervezési munkának vonatkozásában is. A művészeti szövetségekben, a kulturális intézményekben tevékenykedő kommunistáknak nem szabad megfeledkezniük erről a kötelező irányelvről. Mert csak akkor haladhatunk helyes irányban előre, ha teljes mértékben és helyesen érvényre juttatjuk a párt igazi vezető szerepét. A politikai szervező és nevelő munkát nem lehet adminisztratjv munkával, ügyintézéssel helyettesíteni, amely ugyan egyszerűbb, de alibizmushoz, felelőtlenséghez vezet, gyengíti a vezető beosztású dolgozók kezdeményezését, opportunizmushoz vezet a gyakorlatban. Ez a lényege a központi bizottság novemberi ülésén elhangzottaknak. Olyan szavak ezek, amelyek mellett nem lehet csak úgy elmenni, amelyeket nem lehet csak meghallgatni, amelyekkel nem lehet csak egyetérteni. Elvek ezek, amelyekért harcolni kell, hogy megvalósuljanak a kulturális munkánk és magának a kulturális alkotó tevékenységnek mindennapi gyakorlatában. A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Felelős: Ozsvald Árpád, főszerkesztő-helyettes. Telefon: főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesztőség: 328-65, 341-34. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedíció tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Szedi a Vychodoslovenské tlaciarne, n. v., Kosice. Nyomja a Polygrafické závody, n. v., Bratislava-Krasnany. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kcs. fél évre 78,— Kcs, egész évre 156,— Kcs. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levél kézbesítő. INDEX: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Címlapunkon Prandl Sándor, a 32. oldalon Rácz János felvétele 2 v
