A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-08-25 / 30. szám

CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés — népművészet - levelek - tudosításo A goramgyörgyi tánccsoport. Elöl Füri Katalin A NÉPI TÁNC SZERELMESE Nyáron, uborkaszezonban, a kultúrát ápoló és szerető emberek is pihennek. Kifújják magukat, új erőt gyűjtenek. — Valóban úgy van — mondja Füri Katalin, a iúr n/Hronom-i (garam­­györgyi) tónccsoport ■ vezetője. Megnyerő külsejű, rokonszenves, mo­solygó teremtés. Nemcsak vezeti a tánc­csoportot, de ő maga is táncol. Szíve­­lelke a nemrégen alakult csoportnak. Azért is kerestem fel, mert érdekelt, hogyan lesz valakiből tánccsoport-ve­­zető. — Már gyermekkoromban vonzal­mat éreztem a népi tánc iránt. Sokat köszönhetek Kácsor Bélánénak (az éneklőcsoport vezetőjének), aki még diákkoromban megszerettette velem a táncot. Abban .az időben ő volt a tánccsoport vezetője. A gimnázium el­végzése után a Levicei (Lévai) Peda­gógiai Iskolába kerültem. És táncoltam a CSEMADOK lévai tánccsoportjában. Halász Gyula, a tánccsoport vezetője ajánlott hároméves koreográfiái tan­folyamra. — Ennek voltak előzményei is? — Csak annyi, hogy nemcsak tán­colni, tanítani is akartam a táncot. Nem volt nálam boldogabb ember, amikor megtudtam, hogy felvettek. 1973-ban munkaviszonyba léptem. Ne­velőnőként alkalmam nyílt a 6—9. osz­tályos lányokból tánccsoportot alakíta­ni. Mivel Garamgyörgyön lakom, ahol nagy hagyománya van a színjátszás­nak, 1974-ben egy 8—10 lányból álló tánccsoportot hívtam életre. Azt a mun­kát akartam folytatni, amelyet elődeim már komoly művészi szintre emeltek. — Mit köszönhet a hároméves tan­folyamnak? — Látja, erről meg majdnem elfe­lejtkeztem — mosolyog Kati. — 1975 februárjában sikeresen befejeztem a tanfolyamot. Nem is tudom elmondani, mi mindent köszönhetek Szakái Kata­linnak, Martin Györgynek, Takács Andrásnak, Quittner Jánosnak, Ág Ti­bornak . . . Kosicén (Kassán), Bratisla­­vában, Senecben (Szencen), Nővé Zámkyban (Érsekújvárott) ismertettek meg bennünket a „szakma" titkaival. Huszonnégyen végeztünk, és én a hat legjobb között voltam. — Milyen tánccal szerepeltek Zseli­­zen? — A Karaj és rátócskával. Gömöri eredetű az anyag. A zenét Ág Tibor feldolgozásaiból vettük és az éneklő­csoport adta elő. — Ez volt az első igazi tűzkeresztsé­gük? — Igen. Nagyon boldog voltam, hogy helytálltunk. Közben szorgalmasan készültünk Gombaszögre. Csoportunkat ugyanis az a megtiszteltetés érte, hogy tagja lehetett annak az öt népi tánc­csoportnak, amelyek közös táncot mu­tattak be. — Bizonyára sok munkát igényel egy-egy tánc betanítása? — Hetente kétszer próbálunk. Rend­szerint a kultúrházban. Nagyon sokat köszönhetünk Duba Ernőnek, a CSE­MADOK helyi szervezete elnökének, aki anyagi és erkölcsi támogatásban részesít bennünket. Természetesen so­kat köszönhetek szüleimnek is, akik méltányolják a munkámat. — Tervei, elképzelései? — Folytatni szeretném, ahol abba­hagytam. Majdnem elölről kell kezde­nem mindent, hiszen csupán 4—5 lány marad meg a régi csoportból. Szeret­nék fiúkat is bevonni. Szeretnék össze­hozni egy párost is. Zenekar nélkül szintén nem boldogulunk . . . Az éneklőcsoport tagjai köcsöggel BENDE JÓZSEF JOGOS REMENY Kelet-Szlovókia legkeletibb részében, a Tisza-parti Maié Trakanyban (Kistár­­kányban) 1950-ben alakult meg a CSE­MADOK helyi szervezete. Azóta min­denféle tekintetben nagyot fejlődött a község. Egyre virágzóbb lett a szövet­kezet. Kezdetben csupán 35—40 tagból áll a CSEMADOK helyi szervezete. A színjátszó csoport azonban jó hírnevet szerzett mind a falunak, mind a helyi szervezetnek. Kultúrháza még nem volt Kistárkánynak, így a Göre Gábor, a Dankó Pista hegedűjét, a Falu rosszát,, stb. a volt Kropper féle kocsma helyi­ségében adták elő. És hogy ezeket a darabokat mindig telt ház előtt mu­tathatták be, azt a helyi szervezet né­hány alapító tagjának, Kovács Tibor­nak, Kun Istvánnak, idősb Bálint István­nak, Nagy Barnabásnak, Tolvaj Berta­lannak, Fazekas Bélának és másoknak köszönhették. A színjátszó csoport tagjai sokat fej­lődtek és néhány év múlva, amikor a CSEMADOK járási bizottsága 1962-ben megrendezte a színjátszó csoportok já­rási versenyét, a „Mi is emberek va­gyunk” c. darabbal ők érték el a leg­jobb eredményt. Később a járás leg­jobb színjátszó csoportjaként benevez­tek a kerületi versenybe is, s az igen erős mezőnyben az előkelő második helyen végeztek, vagyis ezüstérmesek lettek. A kulturális életet még élénkeb­bé tette az új kulturház, amely lehe­tővé tette a népi tánckultúra életre keltését. A megalakult tánccsoport ál­landóan szerepelt helyi rendezvénye­ken, de olyan sikeres akciókban is részt vettek, mint a Latorca-parti vagy Tisza­­parti Járási Dal- és Táncünnepély. A tánccsoport megalakításáért és irányí­tásáért Petrik Andort és Lázár Ferenc­­nét illeti dicséret.- Vezetésükkel a cso­port 1965-ben fellépett a Gombaszö­gi Országos Dal- és Táncünnepélyen. A CSEMADOK kistárkányi helyi szer­vezete az énekkari mozgalom fejlesz­téséből is kivette részét. Már 1965-ben megalakult az a negyven tagú ének­kar, amely ma is tevékenykedik, és te­kintélynek örvend. Az énekkar különö­sen a budapesti tévé képernyőjén lá­tott „Röpülj páva" hatására, de még inkább a kórustagok lelkesedése kö­vetkeztében, Bálint Istvónné és Sárady Tiborné pedagógusok önfeláldozó mun­kája nyomán kettévált és „Piros alma” néven gyorsan ismert, lett. 1970-ben, a CSEMADOK járási bizottsága által megrendezett „Tavaszi szél vizet áraszt" népdalversenyen Holovka Miklósné és idősb Proscsák István nagy sikert értek el. A két éneklőcsoport 1972-<ben a nagykaposi járási népdalversenyen is részt vett, és teljesítményével a máso­dik, illetve a harmadik helyet érdemel­te ki. Az 1964—65-ben alakult népi ze­nekar új színfolttal gazdagította a he­lyi szervezet kulturális életét. Büszkén elmondhatjuk, hogy a kis­­tárkányiak az elmúlt negyedszázad a­­latt a járás minden jelentős akciójá­ban részt vettek. A tagok sok mindent tettek a dolgozók eszmei neveléséért. Különféle előadásokat, tanfolyamokat, irodalmi estéket és író-olvasó találko­zókat szerveztek. Külön érdemel emlí­tést a Dobó házaspár teljesen ingye­nes szabászati tanfolyama, amelyen öt­­venen ismerkedtek meg a szabászati munka csínjával-bínjával. Mindezeken túl a tagság számos brigádóra ledol­gozásával járult hozzá a község csi­nosításához. Figyelemre méltó az is, hogy míg a taglétszám 1965-ben csu­pán 48-at, 1975-ben 148-at tesz ki. A helyi szervezetet az efsz támogatja, s minden remény megvan arra, hogy a taglétszám további növekedése mel­lett a kulturális élet még mélyebbé és sokrétűbbé válik. MARCZI ODON A JÓ MUNKA ELŐFELTÉTELE A CSEMADOK számos helyi szerve­zetében az őszi és a téli időszakra kor­látozódik a kulturális tevékenység. En­nek aztán az a következménye, hogy évről évre nehezen tudják elkezdeni a munkát. Hiányzik nagyon a folytonos­ság, amely a jó és a rendszeres tevé­kenység előfeltétele. A CSEMADOK izsai helyi szervezeté­ben viszont egész évben rendszeres te­vékenység folyik. Ennek elérése persze nem ment egyik napról a másikra. A vezetőség megfontoltságára és követ­kezetességére volt szükség. Nem utol­sósorban jó munkatervre. Sikerült rendszeresíteniük a havonkénti ve­­vezetőségi gyűléseket, a veze­tőség tagjai megosztották a feladato­kat, amelyeknek a teljesítését ki-ki be­csületbeli ügyének tekintette. A tavaszi és a nyári hónapokban el­sősorban a népművészeti csoport mun­kájára irányul a figyelem. Hogyan ké­szülnek s mutatkoznak be a tánccso­port és a szólóénekesek. A negyven ta­gú tánccsoport jelenleg három kész tánckompozíció bemutatására képes, s a negyediket is hamarosan betanulják. A tánccsoport tagjai januártól rendsze­resen gyakorolnak. Kozári Péter és Kó­­már Gizella vezetésével fegyelmezetten végzik munkájukat. Januártól több mint tíz alkalommal szerepeltek helyi, járási és központi rendezvényeken. Az őszi és a téli hónapokban elő­adásokat szerveznek, a színjátszó cso­port és az irodalmi színpad tagjai pe­dig az előttük álló nagy erőpróbákra, fellépésekre készülnek. Novemberben, író-olvasó találkozó keretében Gál Sán­dor költővel szeretnének elbeszélgetni. A népművészeti csoport tagjai au­gusztusban háromnapos közös kirándu­láson vettek részt. Ez már a harmadik kirándulás, amelyet a helyi szervezet vezetősége szervez. A közös munka és a közös szórakozás jól összekovácsolja az együttes tagjait. Egy-egy szereplés, kirándulás maradandó élményt nyújt számukra. KURUCZ LUJZA CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítás« 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom