A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-08-25 / 30. szám
országa az építkezés befejeztével kivégeztetett, hogy megőrizze a palota belső elrendezésének titkát. Lamido magyarul uralkodót jelent, s Rey Boubában valóban erős kézzel uralkodik a szultán: aki nem fizeti meg az adót, azt megbotoztatja. A termésnek mintegy kétharmadát kötelesek az alattvalók beszolgáltatni a szultánnak. A jobbágyok minden héten megkapják a maguk fejadagját, akárcsak a lovasok, a harcosok és az ijjászok meg a király kézművesei, akik az öt hónapig tartó esős időszakban készítik a fegyvereket Rey Bouba városka legnagyobb ünnepségére — a lovastornára, amelyre a ramadán végén kerül sor. A kopjával, karddal, tőrrel, íjjal és nyílvesszőkkel felfegyverzett lovasok gazdagon díszített lovakon viaskodnak. Arany és ezüst láncszemekből font páncélinget, vállukon párducbőrt viselnek, és a lovakat is tarka takarókkal borított díszes páncél védi. A lovasokon és lovakon levő nemesfém díszítések európai fogalmak szerint egész vagyont képviselnek. Csakhogy ez nem a harcosoké. Tulajdonosuk a lamido; a torna végén a lovasok kötelesek visszaszolgáltatni a felszerelést. Százhetvenöt évvel ezelőtt fegyvereiknek más szerepe volt: amikor a hamita fülbe nép egyik törzsének harcosai Nigériából jövet meghódították ezt a területet. 1884-ben Németország létesített védnökséget Kamerunban; A testőrség páncelingben, arany függőkkel gazdagon díszített lovakon ahol a királynak még rabszolgái vannak a mecset is szalmából készült egy ágy szolgál trónszékül megbotozzák, aki nem fizet adót Amikor a tartós felhőszakadás könynyű szitáló esőbe megy át, amikor megszűnik esni, a szó szoros értelmében véve „mintha dézsából öntenék", valami egészen különös dolög történik Afrika egyik legfurcsább területén, a Kamerun északi részén levő Rey Boubában. Egyenlítői Afrikának ez a része az egyszakaszos esők övezetébe esik: öt hónapig tart egyhuzamban az esőzés. Rey Boubában, az itteni szultán székhelyén az esős évszak vége felé megkezdődnek az előkészületek egy útként szolgáló hatalmas szalmagyékény kiterítésére, amit otthon darabról darabra az esős évszak idején több ezer fürge asszonykéz kötött. Az esőzések idején annyira zuhog, hogy a lakosság egész élete a kunyhókban játszódik le; egy hónap alatt a meteorológusok négyzetméterenként 30 Celsius fok hőmérséklet mellett hozzávetőlegesen 400 liter csapadékot mértek. S ez már valami! Hiszen nálunk, ha ennek a csapadékmennyiségnek csak a tizede hullik, már kellemetlen esős nyárról szokás beszélni. A lezúduló víztömeg, amely mocsarassá áztatja a földeket s iszapos mocsarakká változtatja a folyók medrét és árterületét, teljesen elzárja a városkát a környező világtól egészen a nyár megérkeztéig. Ekkor aztán a nők meg a férfiak a kölesszalmából font gyékényeket kicipelik az elmocsarasodott földekre. Ez minden évben ünnepség kíséretében történik. A kétszer két méter nagyságú, tíz centiméter vastag szalmafonat-darabokat a helyszínen összevarrják és leterítik a mocsáron keresztül, amely körülbelül egy négyzetkilométer kiterjedésű és elválasztja a városkát a szavanna szilárd földjétől. A szultán harcosai Ezután az út egész hosszát végigjárják a munkások, kipróbálva szilárdságát. Utánuk lovasok következnek, ezek azt vizsgálják, hogy mennyire süpped be a szőnyeg az iszapba. Végül, amikor már mindent megfelelőképpen ellenőriztek, megjelenik a szultán Peugeot kocsiján és elhajtat alattvalóinak sorfala között a szalmaboritású úton. Hét hónappal később, amikor ismét megkezdődik az esős időszak, az iszap elnyeli a szalma-utat, és Rey Bouba újból hozzáférhetetlenné lesz. Ezen a világtól elzárt területen a mai napig megmaradt az élet olyannak, amilyen kétszáz évvel ezelőtt volt, amikor a városka megalakult. Még most is szultán — vagy ha úgy tetszik, király — uralkodik, noha Kamerun 1960. január 1. óta független köztársaság. A város szultánjának rabszolgái vannak, annak ellenére, hogy Kamerun törvényei tiltják a rabszolgatulajdont. Kézművesek középkori láncszemes páncélingeket készítenek és tarka köntösöket szőnek-varrnak a királyi testőrség számára. Aki dél felől érkezik a városba, megérti, miért éppen itt alakult ki ez a település. Az egykori ellenség számára hozzáférhetetlenül állnak a köralakú kunyhók egy homokpadon a mocsár közepén; agyagból tapasztott fal veszi körül, ez védte valamikor a városkát, romjai — köztük két bástya — még ma is állnak. Agyagból épült a megerősített királyi „palota“ is, amelyet 175 évvel ezelőtt a város első uralkodója, Bouba Njidda lamido emeltetett; a lamido foglyai építették fel, akiket az uralkodó 8