A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-07-08 / 25. szám
Ahol az ember állandó életveszélynek lenne kitéve, az ereje kevésnek bizonyul, vagy a munka túlságosan, unalmasan egyhangú, az ember segítségére sietnek az „eszes“ gépcsodák, a robotok. Táboruk egyre népesebb. Egyre több munkaterületen veszik igénybe — ma már szinte nélkülözhetetlen — szolgálataikat. Dolgoznak már laboratóriumokban és gyárakban, lemerülnek a tengerfenékre és eljutottak már a Holdra is, ahol a New York-i Science Digest című folyóirat szerint felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tettek a tudománynak. Ez utóbbiak a szovjet holdjárművek. A jövőben azonban még nagyobb szerephez jutnak az ember gépi segítőtársai, bár ahhoz, hogy az élet sok más területén is igénybe vehessük szolgálataikat, még nagyon sok problémát kell megoldanunk. A Nyugati világ című fantasztikus filmben, melyet nemrég játszottak az Egyesült Államok filmszínházaiban, már ott szerepel a gépember. A film főhőse, a „jövő parkjának" fő látványossága egy gép-cowboy, aki meglepően hasonlít Bryner-re (a Hét bátor férfi című film egyik szereplője), egyszerre csak fellázad és lövöldözni kezd a park látogatóira. Egy másik ilyen film címe Az alvó. Főszereplője az időben tesz utazást, akárcsak H. G. Wells egyik hőse. Kétszáz év múlva felébred álmából és egy olyan társadalomban találja magát, ahol az embereket robotok szolgálják ki — frakkos lakájok. A filmben szerepelnek robot-kutyák is, melyek hangszalagról ugatnak, csaholnak és szűkölnek . .. Talán még harapnak is ... Ha az ember ilyen filmeket lát és hűségesen olvassa a legújabb fantasztikus regények özönét, azt hiheti, hogy lelkileg már eléggé felkészült a robotok térhódítására a mindennapi életben is. A valóság viszont az, hogy a robotok már évek óta itt vannak közöttünk, bár ezt eddig nagyon kevesen vették tudomásul. Ezek az „eszes" automaták azonban nem azért készültek, hogy a gyerekeket és az öregasszonyokat rémítgessék, s egyáltalán nem hasonlítanak a filmekben látható szörnyetegekre. Nem csörögnek, mint egy teherautó ócskavas, a szemük helyén nem villognak színes villanykörték és nem csaholnak felénk parancsokat fémes, élettelen hangon. Egyikük sem hasonlít Brynerre. Anélkül, hogy magukra vonnák a figyelmet, már ott dolgoznak a gyárakban, szolgálatkészen várakoznak az intézmények folyosóin, vagy a Hold felszínét vizsgálják ernyedetlen szorgalommal, s idővel helyettesítik majd az embert minden olyan helyen, ahol a munka veszélyekkel jár vagy túlságosan unalmas. LEHETNEK-E A ROBOTNAK EMBERI TULAJDONSÁGAI? A „robot" szó először 1920-ban hangzott el Karel Capek cseh drámaíró és író RUR című művében. A „robiti", tehát „dolgozni" szónak a származéka. A Standfordi Egyetem laboratóriuma vezetőjének helyettese a következőket mondotta a robotokkal kapcsolatban: „Az ilyen automaták készítésének alapgondolata az, hogy olyan gépet állítsanak elő, mely oly mértékben lenne emberi tulajdonságokkal felruházva, ahogyan ezt a társadalom megkívánja. A kutatások és a fejlődés következtében a robot szóval olyan mechanizmust nevezünk meg, mely emberi, sőt emberfeletti tulajdonságokkal lehet felruházva, ha erre szükség van." Ennek a napnak előérzete késztette arra Issac Aszimov tudóst és írót, hogy megalkossa a robototechnika három ismert törvényét. Egyelőre azonban ezeknek az automatáknak tevékenysége annyira korlátozott, hogy „törvényekre" még nincs szükségünk. Legtöbbjüket távolról ember irányítja. A jelenlegi automaták közül a szovjet holdjárművek a leghíresebbek, melyek kerekeken mozgó katlanokra hasonlítanak. Miután a szovjet tudósoknak sikerült a Hold felszínére juttatniuk ezeket a különleges automatákat, távolról irányíthatják őket, hogy a Hold felszínén kőzetmintákat gyűjtsenek és elemezzenek, a kozmikus sugárzást vizsgálják és a Földre televíziós képeket továbbítsanak. A ieningrádi tudósok már olyan automatát is készítettek, mely a holdjármű munkájának folytatója lehet. Ez a hatlábú, lézerszerű „pók” meredek hegyoldalakra képes felkapaszkodni, ügyesen mozog a keskeny folyosókon, ügyesen fordul szikladarabokkal teleszórt területeken és fák között. Ilyen robotok valószínűleg megbízhatóan teljesíthetik a kapott feladatokat a tengerfenéken és minden olyan helyen, ahol az ember állandó életveszélyben forogna. Bár az Egyesült Államok inkább embereket küldött a Holdra, az amerikaiak is készítettek saját űrkutató robotokat. Ilyen a Mariner—10 és a Pioneer—10, melyek segítségével sikerült közelről szemügyre venni a Vénusz, a Jupiter és a Merkúr felszínét. Az űrcivilizációkkal talán először a Pioneer— 10 elnevezésű automata állomás segítségével léphetünk majd összeköttetésbe, mely most hagyja el naprendszerünket. Egy arany táblát visz magával, s az ezen feltüntetett jelek segítségével értelmes lények megállapíthatják, melyik bolygón készítették ezt az állomást. Ezzel egyidőben megjelennek olyan robotok is, melyek bizonyos mértékben önállóan működnek majd. Ilyen például az az önműködő kocsi, mely egy engedelmes, okos küldönc szerepkörét tölti be a hivatalokban, a kórházakban és az üzemekben. Hívásra gyorsan elindul a folyosókon lefektetett huzalok mellett, szemmel követve a folyosó kövére festett fehér csíkot. Ezek a kocsik hívni tudják a felvonót, kiszállnak belőle a megfelelő emeleten és pontosan odatalálnak, ahová hívják őket. Némelyiket felszerelték ultra,hangú lokátorral, mely idejében figyelmezteti az útjába kerülő akadályokra, másokat viszont „be lehet tanítani" arra, hogy kövessék azt az embert, aki a kezében miniatűr vezérlő berendezést tart. Ahol sok ilyen kocsi működik, ott elektronikus berendezés irányítja őket. Két üzem — az AMF és az Unimachine Incorporation — oly automatákat gyárt, melyeknek elég „betanulniuk" bizonyos feladatok elvégzését, egyébként teljesen önállóan dolgoznak. Egyik sem hasonlít olyan robotokra, amilyenek a képzeletünkben, esetleg a játéküzletek kirakatában vannak. Az AMF „munkásának" neve Versatran. Külsejével egy fémszekrényre emlékeztet, ennek hidraulikus karja van. Az Unimachine készítménye, az Unimat egy kisebb tankra hasonlít, melyen ágyúcső helyett mechanikus kéz van. Mindkét masina rendkívül jó „emlékezőtehetséggel" rendelkezik, gyorsan megtanulják a munkafolyamatokat, a legfontosabb mozdulatokat a programozótól tanulják el. Bár az ilyei^i automatákat általában azért készítik,' hogy rendkívül nehéz munkákat végeztessenek el velük, szép számmal akadnak köztük olyanok, melyek képesek kényes műveletek elvégzésére is. Az unimatok egy csoportja a General Motors egyik üzemének futószalagja mellett teljesít szolgálatot, ahol is az autókarosszériák ponthegesztését végzik — száz darabot óránkint. Utah állam egyik muníciós raktárában versatranok dolgoznak a bombák között. Régebben két ember végezte ezt a munkát és közben állandó életveszélyben forogtak. ÚTBAN A „GONDOLKOZÓ" GÉP FELÉ Még a technika legrajongóbb híveinek is őszintén meg kell mondanunk, hogy „eszes" gép, vagy olyan, mely önálló gondolkodást igénylő feladatok megoldására képes, egyelőre még csak az emberi fantázia világában létezik. Ezeknek lehetséges elődei viszont már elkészültek a „műész" laboratóriumokban. A Massachusseti Technológiai Intézetben már vannak „szemmel" (televíziós kamerával) és ruganyos műkézzel felszerelt elektronikus robotok, melyek meg tudják különböztetni a különböző alakú, méretű és színű idomokat, s előzetes instrukciók nélkül kombinálják azokat. A Standfordi Egyetem laboratóriumában jelenleg is kísérleteznek. Az elektronikus számológéppel összekapcsolt „kéz" a „szem" segítségével szétdobált alkatrészekből össze tud szerelni egy szivattyút. A Standfordi Tudományos Kutató Intézetben egy olyan „kéz és szem" rendszert akarnak a tudósok kidolgozni, mely képes lenne a mozgásban lévő futószalagról levenni a megfelelő alkatrészeket. Csakhogy ez már igen bonyolult feladatnak számít, s az első ilyen „gondolkozó" robot egyelőre csak a jövő zenéje. — A gépnek nincsenek szokásai, megszokott, beidegzett, rutinos mozdulatai, s erről nem szabad megfeledkeznünk, ha valamilyen bonyolult feladatot akarunk megoldatni vele, — mondja Fieldman. — Ha valamit össze kell szerelni, a robot nem „emlékezik" arra, 16
