A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-08-11 / 29. szám
Közép-Ázsióban figyelemre méltó alkotásokat hozott létre a mohamedán építészet írja Abú Abdallah Mohammed ibn Batáta (1302—1377), a legnagyobb arab utazó, aki 1325—49 között bejárta Egyiptomot, Szíriát, Perzsiát, Mezopotámiát, Arábiát, Dél-Afrika keleti partjait, Krimiát, Dél-Oroszországot, Khivát, Bokharát, Khoraszánt, Kandahárt, Delhit, Kínát, India kikötőit, sőt 1352-ben keresztülhatolt a Szaharán is, egészen Timbuktuig. Ibn Batáta Charizm alatt itt Gurgandzs városát érti, amelyet a mai térképeken Kunja-Urgencs néven találunk meg kis településként. Ibn Batáta azonban már nem lehetett tanája e nagyszerű város legnagyobb dicsőségének, mivel csak azt követően járt itt, hogy a nagy jelentőségű kereskedelmi és kézműipari központot Dzsingisz kán mongol hordái 1221-ben csaknem földig lerombolták. Urgencs alapításának ideje ismeretien, bár Khorezm kánság lakóit, a khorezmiaiakat már Hérodotosz is említi. Urgencs a 10. századtól Khorezm fővárosa volt, legnagyobb virágzását a 11 — 13. században érte el a szeldzsuk türkök uralma alatt. Ebben az időben járt itt egy másik nagy arab utazó, Abá Abdallah Jákát (1178—1229), látta meg a várost teljes pompájában, s bár volt mivel összehasonlítania Urgencset, leírásában nem takarékoskodik a szuperlatívuszokkal. hívóban tartózkodván, magától értetődően merült fel az ötlet, hogy a mindössze 170 kilométer távolságra fekvő Kunja-Urgencsbe is el kellene látogatni. Igazán nem távolság ez Közép-Ázsia óriási kiterjedésű pusztáin. Mini mór említettük, Urgencset a mongolok 1221-ben lerombolták. Az utolsó szeldzsuk kán, a tudományok barátja és egy új időszámítás megalapítója, Dzselal-ed-din-Mankbemi 1231- ben maga is elesett a mongolok ellen vívott harcokban. Az újjáépített várost 1388-ban Timur csapatai dúlták fel. A részlegesen újjáépített Urgencs ezután a 17. század közepéig állt fenn, amikor lakóit a khorezmi kán ÚJ-Urgencsbe (a mai Urgencs városba) telepítette át. A régi és az új Urgencset kitűnő aszfaltozott út köti össze, amelyen autóbuszok, taxik, teher- és személygépkocsik közlekednek, de itt-ott még falusias kétkerekű kordét meg juhnyájakat is látni. Az életet adó Amu-Darja folyó jobb partján egy másik út is vezet a Kara-Kalpak ASZSZK székhelyére, Nukuszba, ahonnan már csak szinte kőhajításnyiro van Kunja-Urgencs. mindenesetre már nem Üzbegisztánban, hanem Türkmenisztán Tasauz területén. Valamikor persze csak poros utak, ösvények kötötték össze az Amu-Darjának a sivatag által szűkre zárt, de termékeny völgyében fekvő városokat, s az utakat nem szegélyezték gyapotültetvények. A termékeny föld talán Tasauz. helyesebben Tas Hafz városáig húzódott (a név .kő ciszternát" jelent). A víztárolók, amelyek egyikéről a város is nevét kapta, ugyanolyan jelentőséggel bírnak itt, mint Palesztinában, Tuniszban vagy Szudánban; tavasszal elegendő csapadék hull, de a víz gyorsan lefolyik a tengerbe, míg az év többi részében nagy a szárazság. Ezért alakult ki az öntözéses gazdálkodás, mert csak azon a területen lehet jó termésre számítani, omelyet öntözőcsatornák hálóznak be. Itt, Türkméniának északkeleti 20 A Turobegh Khánom mauzóleum épségben megmaradt része „CHARIZM NAGY ÉS JELENTŐS VAROS, BŐVELKEDIK SZÉPSÉGEKBEN, ^ NAGYSZERŰ VÄSÄRCSARNOKA VAN, SZÉLES UTCAl ÉS SZÁMTALAN POMPÁS ÉPÜLETE“
