A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-08-11 / 29. szám
ZÁPOR ES NAPSUGÁR A Napsugárral kezdem, mert ezúttal a Napsugár útitársa voltam. Nincs ebben semmi különös, a nagy kezdőbetűs szót még csak jelképesen sem kell értelmezni. A Nővé Zámky-i (érsekújvári) táncegyüttesről van szó. Azt hiszem, ez a csoport már nem szorul bemutatásra. Aki szemtanúja volt az újvári táncosok valamelyik fellépésének, biztosan nem felejtette el őket. Nos, a nagyszerű együttes tagjai tipikus mai fiatalok, napsugaras kedvű fiúk és lányok. Nem bántam meg, hogy éppen hozzájuk csatlakoztam útitársként, mert egy pillanatig sem unatkoztam. Az autóbuszon Pintér Tomi, a csoport .mókamestere“ szórakoztatta a társaságot, az együttes szombat esti fellépése után pedig — éjszakai előadásként — Patkoló Juli kabaréműsora következett; persze, ez már nem a nagyközönség előtt, hanem a szálláshelyen, az egyik roznavai (rozsnyói) diákotthonban. Lám, aki arra gondolt, hogy- az- újságíró a gombaszögi mennydörgés és zápor mellé most napsugarat hazudik, tévedett. Mert a Napsugár valóban ott volt a festői völgyben. És nemcsak ott volt: ezúttal is nagyszerűen szerepelt. .Hol voltál, amikor dörgött a menny?“ — ez a címe az egyik táncdalnak, amelyet Adam Hudec énekelt Gombaszögön július 12-én este. A dalban feltett kérdésre nem nehéz válaszolnunk: igen, Gombaszögön voltunk, sokan voltunk és kitűnően éreztük magunkat. Vidám kedvünket, derűs hangulatunkat a zápor és a mennydörgés sem tudta borússá tenni. Csak a völgy fölötti égboltot takarták felhők, a sátrak és az esernyők alatt mindvégig vidámság uralkodott. A petrovcei (péterfalvai) Illés István bácsi három nappal az ünnepély előtt szemműtéten esett át, mégis eljött. Pedig már nem is tartozik a legfiatalabbak közé: pontosan hetvenkilenc éves. Mikor .felfedeztem“ őt, már a színpad mögött üldögélt, fellépni készült. Igen, fellépni, mert Pista bácsi nem csupán nézője, hanem aktív szereplője volt az országos rendezvénynek. Népdalokat adott elő, mégpedig olyan népdalokat, amelyeket szülőfalujában a juhászok énekeltek egykor. Mikor megkérdeztem, nem izgul-e a fellépés előtt, nincs-e lámpaláza, csupán egy legyintéssel válaszolt, s nagyot szívott a cigarettából. Már miért izgulna? Hiszen nem első ízben lép színpadra. S nem is csak a gömöri falvakban és városokban ismerik Pista bácsi nevét: egész Szlovákiát bejárta már. A „Tavaszi szél vizet áraszt“ című népdalverseny járási, majd kerületi győzteseként eljutott fővárosunkba, az országos döntőre, tehát Bratislavában, a Kultúra és Pihenés Parkjában is megtapsolhattuk őt. Arra a kérdésre, vajon a szemműtét nem befolyásolja-e hangulatát, nótázó kedvét, nagyon is találó kérdéssel válaszol: — Hát árthat az a nótának? A jesticei (jesztei) Magyar István bácsi si túl van már a hatvanon. Szinte természetes dolognak tartottam hát. hogy népdalokkal lép majd színpadra. Meg is kérdeztem tőle, mit énekel el nekünk, milyen nótákkal mutatkozik be a közönségnek. Ezúttal azonban nagyon melléfogtam, mivel hamarosan kiderült, hogy István bácsi nem énekelni, hanem táncolni fog. — Méghozzá nem is egyedül vagyok itt. Három fiam szintén tagja a jesztei tánccsoportnak — jelenti ki büszkén, aztán még sajnálkozva hozzáteszi: — Hot fiam van, de a másik hármat nem engedték el a feleségeik. Nem t udom, milyen divat ez mostanában, hogy a fiatal házaspárok így féltik egymást . . . — Az itt lévő három fiának nincs felesége? —* Már hogyne volna? De ők is itt vannak. A három menyem szintért táncol. Gondolom, ehhez a beszélgetéshez nem is kell kommentár.’ Annyit azonban még megjegyzek, hogy a jesztei tánccsoportnak összesen tizenhat tagja van. Magyar István bácsi és családja tehát nem kis szerepet játszik abban, hogy a csoport létezik és jól működik. Gombaszög: vidám, felejthetetlen két napot jelent ez a név mindannyiunk számára, akik a csehszlovákiai magyar dolgozók XX. országos dal- és táncünnepélyén részt ■ vettünk. A záport és a mennydörgést szinte már el is felejtettük. Ami megmarad bennünk, az a műsor tarkasága és a finom ételek íze. Mert a gombaszögi konyha is kitűnő volt, s nemcsak szerintem: egy ismerős főszakácsnó véleményéi is kikértem. Öt pedig még elfogultsággal sem vádolhatjuk, mert szintén nézőként jött az ünnepélyre ... Aki ott volt, bizonyára jövőre is eljön majd a rozsnyói járásnak erre a festői szépségű vidékére. Viszontlátásra tehát, egy év múlva — Gombaszögön! VARGA ERZSÉBET Illés István bácsi (Prandi Sándor felvételei) '(Mainas® m
