A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-08-05 / 28. szám

Látogatás a bratislavai a volánnál autóközlekedési tanintézetben ■ Egyre szigorúbb vizsga­követelmények ■ Ki a jó gépkocsivezető? ■ Itt is érvényes: gyakorlat teszi a mestert ■ Ahol az óvatosság is tantárgy Hazánkban az utóbbi esztendőkben elsősorban a személygépkocsik száma sokszorozódott meg; ezzel arányosan a gépkocsivezetők egyre gyakrabban sze­repelnek az újságok „fekete króniká­jában”. Szinte ahány új autó, annyi, sőt tulajdonképpen jóval több újdon­sült vezető, hiszen egy-egy családban általában többen is rendelkeznek ma már gépjárművezetői jogosítvánnyal, de sokan vannak, akik kocsi híján is meg­szerzik ezt. Aki szerencsésen megállja helyét a vizsgán és megkapja a friss, rózsaszí­nű műanyag borítású jogosítványt, az a gépjármű-közlekedés teljes jogú, ám még korántsem teljes tudású résztvevő­jévé válik. A gépkocsivezetésben ugyan­is fokozottan érvényes az a közismert, réges-régi mondás, miszerint a gyakor­lat teszi a mestert!... De vajon mi­képpen válik valaki „szépreményű”, te­hetséges kezdővé? Erre kerestem vá­laszt Szlovákia legnagyobb járműve­zető-képző intézményében, a Bratisla­vai Autóközlekedési Tanintézetben. Horváth Árpád, az autóiskola vezetője épp nem tartózkodik dolgozó­­szobájában: a földszinti tantermek egyi­kében egy húsztagú csoport írásbelizik, leszaladt, hogy ellenőrizze a vizsga me­netét: tíz-tizenöt perc múlva itt lesz — tájékoztatnak a munkatársai. Hogy ad­dig se töltsem hasztalanul az időt, is­mét kilépek hát e jellegzetes Duna­­parti épület kapuján, hogy találomra megkérdezzek egy régi és egy alig né­hány hete vezető sofőrt: mi a vélemé­nye gyakorlott, illetve kezdő „kollégá­járól"? íme, a válaszaik: — Kiszámíthatatlanok! — mondja bosszúsan a gyakorlott, több mint tíz esztendeje vezető sofőr. — Ha valami váratlan helyzet adódik az úton, szin­te biztos, hogy a lehető legrosszabb megoldást választják és még másokat is könnyen bajba kevernek. — Kíméletlenek, türelmetlenek a kez­dő sofőrrel szemben, elfelejtik, hogy valamikor nekik is tanulniuk kellett a gépkocsivezetést! — panaszkodik az alig néhány hete vezető fiatalember az idősebb gépkocsivezetőkre. — Sokszor nagyhangúak, lenézőek velünk szem­ben, előfordul, hogy segítség helyett inkább szándékosan ugrasztják az em­bert ... Néhány perccel később, visszaérve az autóiskola vezetőjének dolgozószobá­jába, rögtön el is mesélem neki az imént hallottakat. Horváth Árpád egy pillanatig sem töpreng, hanem a tárgy­­ismeretben jártas szakemberek bizton­ságával azonnal válaszol: — A baleseti statisztika azt mutatja, hogy a kezdő gépkocsivezetők nem okoznak több közúti balesetet, mint ru­tinosabb társaik. Ezt annak kell tulaj­donítani, hogy az első hónapokban rendkívül óvatosak. A gyorshajtás, a szabálytalan előzés a túlzottan bátrak­ra, az általában régebben és valójá­ban nem is rosszul vezetőkre jellemző. Az a tapasztalatunk, hogy a gépjármű­­vezetők többsége két-három évi bal­esetmentes vezetés után mer egyre bát­rabban és sajnos nem mindig szeren­csés kimenetellel járó kockázatot vál­lalni a forgalomban. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a vadonatúj jogosítvánnyal vezetők min­dig és mindenkor balesetmentesen köz­lekednek. Ha többet nem is, de keve­sebb balesetet se okoznak az újsütetű autósok. A közlekedésrendészet baleseti járőreinek vizsgálati eredményei sze­rint ennek oka nem más, mint az, hogy A vizsgán súgni nem, de kérdezni szabad Horváth Árpád A motort is ismerni kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom