A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-08-05 / 28. szám
VAGY? az egyik szélső házról beszélt. Odamentem az egyikhez. Három gyerek játszadozott a bejárat közelében. Megkérdeztem, nem lakik-e itt egy ilyen meg ilyen nevű család. De igen, vágta rá mindjárt az egyik, ott laknak a második emeleten, jobbra. A második emeleten két ajtón és két csengőn ott volt egy-egy idegen név. Tehát a harmadik csengőt kell használnom. Másodperceken belül meg is jelent az ajtónyitásban egy szőke fej. Megmondtam, hogy kit keresek. Az aszszonyka kedvesen beszólt a lakásba: — Adóm, téged keresnek. Szóval mégiscsak megvolt. Jött. Azt ugyan nem állíthatom, hogy valami nagy nyájassággal kérdezte meg: — Mit akar? — Magával beszélni! — Nincs időm, vendégeim vannak. — Tudom, én is egy „várt" vendégtől hozok üzenetet. — Akiket vártam, mind itt vannak — Az édesapja nincs itt. — Hát mért nincs itt. Megmondtam neki, hogy hol lakom. Vagy talán nem volt néhány koronája útiköltségre? — De volt. Egész délelőtt itt téblábolt a környéken. Kereste a fiát, meg a családját. Két nehéz csomaggal. Mind a négy négyemeletes háznak valamennyi lépcsőjét megmászta. De a fia nevével sehol sem találkozott. Maga még a pontos címét sem adta meg neki. — Minek adtam volna, megmondtam, hogy hol lakom. Ha hazament, hát hazament. Úgysem tuclott volna szót váltani a vendégeimmel! Eddig még csak magas hangon beszélt, de most mór dörgött. — Egyébként is, mi köze magának ehhez?! — és bevágta az ajtót. Hát most már legalább én tudom, hogy hol ez az Adóm, de azt is, hogy kicsoda ... HARASZTI GYULA Könözsi István felvétele történetet végül SZABÓ ÁRPÁDtól, a helyi nemzeti bizottság titkárától hallom: A monda az egyik várúr Hajnalka nevű lányával kapcsolatos. Hajnalka egyszer vadászaton vett részt, ahol megismerkedett a várkapitány fiával. Persze, egyikük sem tudta, hogy a másik kicsoda. Mikor a király talán Zsigmond? ezt nem tudom erre járt, s a várkapitány fia megmentette az életét, a király bevitte a fiút a várúrhoz. A várkisasszonnyal akarta őt „összehozni". Persze, mindenki nagyot nézett, mikor Hajnalka és a fiú mint régi ismerősök és talán mint szerelmesek fogadták egymást. Hogy aztán egymáséi lettek-e vagy sem, én nem tudom. A történetből csak ennyit hallottam . . . Nos, én tudom a befejezést: igen, egymáséi lettek a szerelmesek, mert mondákat teremtő népünk képzeletében a jó mindig győzedelmeskedik. Most pedig „ugorjunk" át a falu mai valóságába! Ajnácskö újuló, épülő község. Az új sporttelep, az új vendéglő, az autóbusz útvonala melletti új várótermek, s a már szintén épülő kéttantermes, emeletes óvoda is erről tanúskodik. Nem sorolom most fel a lakosság összes megvalósitott akcióját, azt azonban nem hallgathatom el, hogy Ajnácskö az elmúlt évben a választási program teljesítéséért a kerületi nemzeti bizottságtól oklevelet és húszezer korona ajándékot kapott. A CSEMADOK helyi szervezetének jóvoltából a község kulturális élete is fellendülőben van. Nemrégiben alakult meg a szervezet énekkara, amelynek LÁZÁR FERENCNÉ a vezetője. Nagybalogon és Banská Bystricában is szerepeltek már. Az énekkaron kívül egy citerazenekar működik, a helyi SZISZ- szervezet pedig beat-zenekarral dicsekedhet. Mindezt JAKUB ERZSÉBET, az énekkar egyik tagja mondja el. A falu jelene tehat valóban, méltó a forradalmi múlthoz. Forradalmi múlt? Igaz, erről még nem is beszéltem. Ajnácskö a két világháború között munkásmozgalmi központ volt. A második világháború idején partizáncsoportok rejtőzködtek itt, s 1944 decemberében a partizánok megsegítésére a forradalmi nemzeti bizottság egy férfiakból álló csoportot is szervezett a Rimavska Sobota-i (rimaszombati) járásnak ebben a kis falujában, a Gortva patak mentén. Innen, a Gortva hidjáról nézek most fel a magas sziklára, ahol egykor a vár állt. Fontolgatom, érdemes-e még elindulni, megbirkózni a magassággal. Mert közben elállt az eső, s a felhők mögül újra elöbújt a nap. Igazán bolondos egy évszak ez a mostani nyár . . . V. E. (A szerző felvételei) 15
