A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-04-18 / 16. szám
Fennállásának két évtizedes jubileumát ünnepli az Ifjú Szívek ^ lig néhány percet „aján- Mk dékoznak" csupán a fő-Mu városi közlekedésrendéjJ szeti szervek arra, hogy W ■ többnyire pénteken délu“ TMtánonként vagy szombaton, a kora reggeli órákban a bratislavai Híd utcában sebtében buszba szálljon egy jobbára tizen- és huszonéves fiatalokból álló, közel száz főnyi csoport. A fiúk és lányok többsége ezért általában készenlétben várakozik már, Az együttes egyik legerősebb részlege az énekkar Ordöglagzi amikor a sarkon föltűnik a két ismert, zöld-fehér társasgépkocsi. Éppen hogy csak megállnak és kinyílik az ajtajuk, máris o megszokott, katonás gyorsasággal berakják a hangszereket, esetleg a színpadi kellékeket vagy a tarka népviseleteket, aztán gyorsan ők is beszállnak még. Kaiser Károly, az együttes szervező titkára sebtében körbepillant még az üléseken, vajon minden s mindenki rendben van-e, és máris jelt ad az indulásra. Az irány: a galántai, a komáromi, a nyitrai, esetleg egészen a rimaszombati járás néhány községe, ahol aznap előadásra várják az együttest. Esztendők óta ismétlődő kép ez, melyet nem csak az együttes tagjai ismernek már, hanem talán a környező házak lakói is, mert olykor mosolyogva figyelik ablakaikból az indulás előtti percek lázas izgalmát. És hogy ne nyújtsam tovább a szót: o szóban forgó együttes pedig nem más, mint az országszerte egyaránt jól ismert és mindenütt szeretettel várt IFJÚ SZIVEK MAGYAR DAL- ÉS TÁNCEGYÜTTES. Szlovákia magyarlakta vidékein bizony kevés az olyan hely, ahol az elmúlt húsz esztendő alatt ne fordult volna meg az együttes. Táncosaik több alkalommal szerepeltek már a bratislavai televízió műsoraiban, az Ifjú Szívek énekeseit a rádió műsorából és az OPUS hanglemezeiről is jól ismeri a közönség. Akik látták, hallották már őket (éspedig előadásaik nézőszáma összesen több mint egymillióra tehető már!) talán nem is sejtik, menynyi munka és odaadás rejtőzik a derűs mosolygás vagy a gyors tempóban járt táncok mögött. Mert a szívós, ki-A Karaba Gyula karmester ' és az Ifjú Szivek zenekara tartó próbák szigorú rendje emelte őket hazánk legjobb félhivatásos művészegyüttesei közé — immár kereken húsz éve megtartva és tovább növelve az elődök által megszerzett rangot s megbecsülést. Amikor április 24-én a bratislavai Szlovák Nemzeti Színházban felgördül a jubileumi díszelőadás függönye, a felcsattanó taps egy olyan művészegyüttest köszönt majd, amely eddigi munkásságával méltón képviselte itthon és külföldön (hiszen jártak már Magyarországon, Hollandiában, Svájcban, az NDK-ban, Ausztriában, az NSZK-ban, Bulgáriában, Olaszországban és Lengyelországban is) a csehszlovákiai magyar nemzetiségi kultúrát, és hazánk messze földön ismert híres népművészetét — bizonyítva egyben az itt élő nemzetek és nemzetiségek megbonthatatlan barátságát. Az Ifjú Szívek — különösen o hatvanas évek második felében mutatkozó hullámvölgyet leküzdve, az utóbbi négy-öt esztendőbén — ismét igen sokrétűen látja el feladatkörét. Találkozhatunk műsorával a különböző fesztiválokon, az országos dal-és táncünnepélyeken, a hangversenytermek és a vidéki kultúrotthonok dobogóin. Megalakulásuktól kezdve mindmáig új művek megírására serkentik a szerzőket, hiszen az elmúlt húsz év alatt Rajter Lajos, Tibor Andrasovan, Németh—Samorinsky István, Mózsi Gyula, Szíjjártó Jenő és Dobi Géza írt népdalfeldolgozásokat és komponált színpadi zenét az együttesnek; vendégkoreográfusaik sorában ott találjuk Frunze Mihajlovics Jelenjannak, az örmény Szovjet Szocialista Köztársaság nemzeti művészének nevét, továb-Kovácsné Balogh Margit és Németh Imre, az együttes szólóénekesei bó például Vásárhelyi Lászlót, Libuse Hynkovát, Gyapjas Istvánt; viseleteik állandó tervezője Bocsek Zsuzsa, a Szlovák Nemzeti Színház jelmeztervezője .. . Hatásuk és sikerük abban is lemérhető, hogy előadásaik után egyre többen kopogtatnak öltözőik ajtaján azzal a kérdéssel, hogy hol és milyen lehetőségek közepette kapcsolódhatnának be az együttes munkájába?... Olykor valóban magával ragadó, színes paletta a műsoruk! Dobban a láb, perdül a szoknya a Rezgős csárdásban, lágyan hajlik a táncosnők karcsú dereka a kelet-szlovákiai leánykarikázóban, víg kedélyű hangulatot áraszt a Lakodalmas, feszül a férfiarc, pattan az ostor a csikósok, gulyások és kanászok vetélkedőjét megjelenítő Pásztortáncban; emlékezésre késztet, hevesebben dobban a szív, A szabadság útjain című ünnepi összeállítás egyes táncai alatt... És műsor után, ha elül a taps, az ember eltűnődik: vajon honnan merítik ezek a fiatalok azt a hatalmas energiát, amivel a mindennapi munka vagy a tanulás mellett következetesen vállalják a próbák és az előadások sohasem szűnő láncolatát. Egyesek úgy mondják, hogy pihenést, kikapcsolódást jelent számukra az együttesben végzett munka, másokat viszont a közös alkotás iránti vágy fűti, ahogyan a kezdő tánclépésekből összeáll a kompozíció. Az elmúlt húsz esztendő már-már feledésbe merült eseményeinek „ébresztgetése” közben mosolygós arcok, ismert szempárok villannak föl; szóba kerül, hogy az együttesben eddig Németh Mária működött a leghosszabb ideig, aki megszakítás nélkül 17 évig énekelt az énekkarban, a jelenlegiek közül Tóth János, a tánccsoport szólistája a legrégibb tag, aki már 13 éve táncol a „Szívekben”, rajtuk kívül kilencen töltöttek tíz esztendőnél többet az együttesben... A tánccsoport legelső tánca a Bagi leónytánc volt, amit a Sárdózás, a Párválasztás, a Vetélkedés című táncok követtek; az Ifjú Szívek első hivatalos fellépése 1956 júniusában Calovón (Nagymegyeren) volt. Rövid beszélgetés közben kiderül az is, hogy az együttes legnagyobb közönségsikernek örvendő tánckompozíciója az ürdöglagzi, amely immár 12 éve az együttes repertoárjának állandó műsorszáma, a kórus legsikeresebb műsorszámai pedig Kodály Esti dala és Bárdos Tréfás házasitója ... Az sem hagyható említés nélkül, hogy az együttes volt tagjai közül többen országos hírű előadókká, művészekké váltak. Az operazene világában Kovács Lajos, Szakáll Gábor és Havassy József; Tóth János az idén végez a bratislavai Zene- és Színművészeti Főiskolán, Klausz Mária pedig budapesti tanulmányai befejeztével, most Olaszországban folytatja tanulmányait. Természetesen, nem mindenkiből lett hivatásos művész, a volt tagok többsége az elmúlt húsz év alatt szétszóródott az országr ban. Egy részük az együttesben lelt élete párjára, s azóta egymást segítve vezetnek ifjúsági vagy felnőtt kórust, tánccsoportot, de nagyon sokan egyedül is vállalkoztak a táncoktatásra vagy a vezénylésre. A díszelőadáson az egykori tagok többsége is jelen lesz. Barátokkal, ismerősökkel és ismeretlenekkel együtt, a nézőtérről köszöntik majd a jubiláló együttest. És az emlékek sodrában — ahogy visszatekintenek a megtett útra — minden bizonnyal átforrósodik körülöttük a levegő, újabb és újabb erőt merítve a következő évekre. Nincs is ebben semmi különös: a mai és a volt tagokat egyaránt erre kötelezi az együttes jelene és múltja. B. M. P. (Kontár Gyula felvételei)
