A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-04-18 / 16. szám
SEMADCK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítások HOGYAN TOVÁBB? Gondolatok a IV. Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális napok után „Az író legigazibb öröksége a mű: könyveinek, írásainak összessége, hatása, továbbélése“ — írja Fábry Zoltán a végrendeletében. Fábry Zoltán öt éve nincs közöttünk. Könyveinek, írásainak továbbéltetését részben az emlékére rendezett irodalmi és kulturális napok jelzik, amelyeknek az idén immár negyedszer lehettünk részesei. A négy nap alatt több mint húsz rendezvény megtartására került sor Koáicében (Kassán) és a kassai járásban; ezek közül a legjelentősebbek voltak: a vers- és prózamondók kerületi versenye, az irodalmi színpadok és színjátszó csoportok járási fesztiválja, az egésznapos Fábryszeminárium, Görömbei András és Duba Gyula nagyszerű előadásaival. Ezenkívül egy sor író-olvasó találkozón vettek részt a járásban Duba Gyula, Ozsvald Árpád, Vojtech Kondrót, Török Elemér, Batta György, Fecsó Pál, Balázs Béla és Kmeczkó Mihály. A keret azonban, amely e napokat összefogta, szűknek látszik. Ez érthető is. Fábry Zoltán emberi és írói nagysága, műveinek hatása nem fér bele egy járási méretű rendezvény keretébe. Szétfeszíti azt. A négynapos rendezvénysorozat sikerei és kudarcai egyaránt erről tanúskodnak. Vegyük csak sorra őket. Sikerként könyvelhetjük el, hogy a Madách Könyv- és Lapkiadó szép és értékes könyvkiállítást rendezett a Fábry-napokon; de kudarcnak számít, hogy a kiállítás melletti könyvvásáron alig fogyott el hétszáz korona értékű könyv ... Sikernek számít a vers- és prózamondók színvonalas seregszemléje, de kudarcnak, hogy nem volt közönsége.,. s így sorolhatnám tovább, de úgy vélem, felesleges. Véleményem szerint, ha méltók akarunk lenni Fábryhoz, Fábry Zoltán életművéhez, akkor a jószándék mellett a „stószi mértéket“, ezt a mércét kell magunk elé állítani. Mert csak ezzel a igényességgel tudjuk szolgálni a vox humana népeket összefogó eszméjét. S erre — ismétlem — a jelenlegi keret szűk. Mi hát a teendő? Elsősorban is az, hogy Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokat központi országos rendezvénnyé kellene fejleszteni. Ez elvi kérdés. Amennyiben ezt a keretet a CSEMADOK Központi Bizottsága — az Írószövetség magyar szekciójának, a Népművelési Intézetnek és a Madách kiadónak a bevonásával biztosítaná, azt kellene eldönteni, milyen tartalommal töltsük meg azt. Az eddigi Fábry-napok tapasztalataiból s kulturális életünk jelenlegi helyzetéből kiindulva, a következőkre gondoltam. Nincs a csehszlovákiai magyar könyvnek és irodalomnak méltó ünnepe. A Jókainapok és egyéb helyi jellegű rendezvények a könyvet csak a rendezvények részeként kezelik. A Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokat a csehszlovákiai magyar irodalom, a magyar könyv ünnepévé lehetne — és kellene — tenni. Kétnapos rendezvényre gondolok, amelynek részeként könyvkiállításokat, könyvvásárlással egybekötött író-olvasó találkozókat lehetne rendezni. Járásonként két-három íróolvasó találkozó megszervezése, tapasztalataim szerint, aránylag könynyű feladat, s minimális anyagi befektetéssel megoldható. Erre az alkalomra a Madách Kiadó is tartalékolhatna bizonyos mennyiségű könyvet az író-olvasó találkozók közönsége számára. Ezt azért tartom fontosnak, mért a könyvesboltok — minthogy a legtöbb könyv igen alacsony példányszámban jelenik meg — képtelenek kielégíteni egy ilyen országos akció igényeit. Könyvek nélkül pedig az író-olvasó találkozóknak nem sok az értelme. A Fábry-napok jelentőségét nincs szándékomban mértéktelenül felnagyítani kulturális életünk egészének viszonylatában. De mivel nem vagyunk gazdagok, azt, amink van, óvnunk, őriznünk kell. Fábry neve és életműve a mi gazdagságunk; gazdagodásunk egyik kiapadhatatlan forrása. Öröksége: nehéz örökség. Nem könnyű feladat okosan sáfárkodni véle. Az idei példa mutatja: csak akkor jutunk előre, előbbre, ha a magunk munkáját az ő igényességéhez igazítjuk. „Csak ami jobb, ami maradandóbb ... biztosíthatja egy nép, egy nyelv érettségét, megmaradását, irodalmi versenyképességét.“ E sorokat idézve fogalmazza tovább a gondolatot Tőzsér Árpád: „... az igénytelenség: halál“. A negyedik Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok után, s Fábry halálának ötödik évfordulója előtt, ezt, ennyit szerettem volna elmondani a „hogyan tovább ?“-ról. Természetesen, ez csak egy lehetőség a sok közül, de olyan út, amit járhatónak tartok. G. S. Ötéves a Vox Humana kórus Ezerkilencszázhatvankllencben rendezték meg első ízben Galántán a Kodály-napokat. Ez a rendezvény nagy hatással volt a járás énekkari mozgalmának fejlődésére. A járásban egyre-másra alakultak az énekkarok és éneklő csoportok, ekkor alakult meg a sládkoviéovói (diószegi) Is. A kezdetiről, az első eredményekről és az azóta végzett munkáról az énekkar vezetőjével Pintér Ferenccel beszélgetünk. — Az alakuló Ülésen a jelentkezési ívet harmincán írták alá — mondja. — Rövidesen megtartottuk az első próbát. Közben egyre többen jelentkeztek az énekkarba. 1970 március 6- án tartottuk az első fellépést. A kórus egy népdalest keretében szerepelt, óriási sikert aratva. Nemsokára megtartottuk a névadót Is: Fábry Zoltán életének jelszavát, a „Vox humanát“ (Emberi hang) választottuk. Az együttes gyakran lép fel különböző évfordulók kapcsán, pl. a Leninemlékesten, a május 1-i és 9-1 ünnepségeken, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján és más alkalmakkor. A tagok és az énekkar vezetőjének lelkes, áldozatkész munkáját dicséri Vass Lajos 1972-ben írt bejegyzése a kórus krónikájában: „A Vox humana már egyéves korában is felnőtt volt. De most, kétéves múltra visszatekintve, szinte csodával határos, amit elértek: jó műsorválasztás, tiszta éneklés, kivételesen pontos ritmus és nagyszerű átélés. Ez a kórus bármilyen pódiumon megállná a helyét“. Az énekkar benevezett a II. Kodály-napokra, s itt aranykoszorús minősítést szerzett. Közben barátságot kötöttek magyarországi énekkarokkal is. Hartán és Mosonmagyaróvárott léptek fel óriási sikerrel. Az óváriakat később otthon, Diószegen is fogadták. Ellátogattak Trenőianská Turnára is; ezt a látogatást később a turnaiak viszonozták. Szerepeltek Galántán, a járási Matica-napokon; ezzel is tovább mélyítve a járás szlovák és magyar lakosainak barátságát. 1974. március 23-án felléptek a Salai (vágsellyei) kultúrházban a CSEMADOK megalakulásának 25. évfordulóján rendezett ünnepségen. Sikerrel szerepeltek a trenéíni és a Horné OreSany-i (felsődiósi) kerületi fesztiválokon. — Elértük, hogy munkánk eredményeképpen felfigyeltek ránk, és elismerő hangon nyilatkoztak munkánkról szlovák szakemberek is — mondja Pintér Ferenc. A karnagy éppen beszélgetésünk közben kapta kézhez a helybeli kendergyár köszönőlevelét. A kórus ugyanis a nőnap alkalmából műsorral kedveskedett a gyár női dolgozóinak. — Kapcsolatunk a helyi üzemekkel jó, mondja Feri bácsi. — Néha anyagi támogatást is kapunk tőlük, a cukorgyár pedig fellépéseinkhez autóbuszt bocsát rendelkezésünkre. A járási szervek szintén erkölcsi és anyagi támogatásban részesítik az énekkart. A jnb által rendelkezésünkre bocsátott pénzből például új ruhákat varrattunk az énekkar női tagjainak. A kórus ennek ellenében kötelezettséget vállalt, hogy a járási szervek felkérésére, a járás területén bárhol díjmentesen fellép. Így volt ez a februári győzelem 30. évfordulóján is, amikor a kórus Vágsellyén szerepelt. A beszélgetés során megtudom, hogy az énekkarnak jelenleg 72 tagja van és körülbelül ötven kórusmű szerepel a repertoárjában. Legtöbb közülük Bárdos- és Kodály-mű, de Suchoű-, Kristóf- és Dunajevszkij-számokat is énekelnek. A kórus meghívást kapott a Bárdos Lajos, Kossuth-díjas zeneszerző 75. születésnapja tiszteletére rendezett ünnepségre is, ahol szintén sikerrel szerepelt. Nemrégiben felvételt készített velük a Csehszlovák Rádió bratislavai stúdiójának magyar szerkesztősége. Az előttük álló feladatokat a karnagy tömören így fogalmazta meg: — Szeretnénk sikerrel szerepelni a területi válogatóversenyen és megállni helyünket a III. Kodály-napokon. GÖRFÖL JENŐ Ünnepi megemlékezés A CSEMADOK bratislava-óvárosi szervezete az idén is megrendezte immár hagyományos márciusi emlékünnepélyét. Ezúttal az Üttörőpalota tükörtermében. A szép számban megjelent közönséget az óvárosi szervezet elnöke, Duka Zólyomi Árpád üdvözölte. A műsort Brahms 5. magyar tánca vezette be. Az ünnepi beszédet dr. Révész Bertalan, a Comeniüs Egyetem Nyitrai Pedagógiai Kara Magyar Tanszékének vezetője tartotta. Tömören összefoglalta az 1848—49-es magyar forradalom és szabadságharc eseményeit és azok európai kihatását, majd részletesebben tárgyalta a magyar és a világirodalom nagy költőjének, a forradalom harcosának, Petőfi Sándornak politikai és szerelmi líráját, annak egységét, nagyfokú hatását — nemzeti közkinccsé válását. Végkicsengésében ugyanezt a tanulságot vonatta le a nézővel a Comenius Egyetem bölcsészkarának hallgatói Szarka László rendezésében „Fekete piros dal!“ címen sikerült irodalmi összeállítást adtak elő. A szereplők komor pátosszal adták elő a korabeli forradalmi sajtó cikkeiből az aradi halálos ítéletekből válogatott idézeteket. Igen hatásos volt a zenei aláfestés is. A továbbiakban a városi konzervatórium diákjai adtak elő Brahms-, Mozart-, Liszt- és Bartók-szerzeményeket zongora-, klarinét és énekszámokat. A nagyszerű, felemelő élményért köszönet jár mindenkinek, aki munkájával, szereplésével vagy csak a jelenlétével is hozzájárult az ünnepi megemlékezés sikeréhez. CSÉPLŐ FERENC 3FMADCK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítások hót 10
