A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-03 / 1. szám
A CSEH-MAGYAR KÖLTÉSZETTEL A SZABADSÁGÉRT IRODALMI KAPCSOLATOK EGY KIVÁLÓ ÁPOLÓJA „1938 őszén új magyar költők cseh tolmácsolásához fogtam dr. Antonín Hartl közreműködésével“ — olvassuk dr. Anton Straka egykori budapesti csehszlovák sajtóattasénak Prágából 1939. áprilisában Szabó Lőrinchez intézett levelében. Hartl nevét abban az időben kezdték megismerni magyarországi írók is Straka leveleiből. A szerény, önzetlen munkatárs költői tehetségét s kiváló nyelvi tudását Straka célkitűzéseinek szolgálatába állította. További idézet a levélből. „Dr. Hartl barátommal javában dolgozunk egy részletes cseh nyelvű magyar antológián Adyval kezdve s az Ady utáni koron végighaladva a mai nemzedékig.“ Részletes beszámoló következik a munka állásáról, Straka felsorolja a könyvbe felvett költőket, a már kész műfordításokat s a további elgondolásokat. „Igen nagy örömömre szolgál, hogy dr. Hartl barátom éppoly szeretettel dolgozik, mint jómagam, belevetette magát egész szívével-lelkével a munkába s ki is kötötte már, hogy ha evvel készen leszünk, az Ember tragédiájából csinálunk újabb, jobb fordítást, annál inkább, hogy az itteni színházaknál van iránta érdeklődés. De ez a jövő zenéje ...“ A műfordítások nem csak a könyv számára készültek. Hozzátartozók és barátok tanúsága, kortársak közleményei alapján mozaikszerűen tevődik össze a szlovák Anton Straka és a cseh Antonín Hartl együttműködésének s önálló munkásságuknak is teljes egésze. Közösen rendezték meg 1940. február 8-án a német fasiszták által megszállt Prágában az Ady Endre költészetének szentelt irodalmi estet, amelynek kifejezetten antifasiszta jellege volt. A Cseh Nemzeti Színház művészei tizenhét Ady-verset szavaltak el, maga Straka a Magyar jakobinus dalá-t adta elő; ő tartotta a felolvasást is a költőről. Az estet Antonín Hartl vezette be. Ne csodálkozzunk e bátor kiálláson, ez ekkor nem volt újkeletű. Hiszen Straka már 1939-ben hitvallásként vetette papírra: „Mindenkor s mindenütt a csehszlovák államért, annak egységéért és oszthatatlanságáért, a cseh nemzettel alkotott egységért és a vele való feltétlen együttműködésért exponáltam magam s ebben az irányban kívánok munkálkodni a továbbiakban is. Ezt a gyakorlatban nem csupán a dr. Hartllal ápolt barátsággal és közös munkájukkal tanúsította. Ugyanebben az időben alakította meg E. F. Burian színházának, a D 41-nek Baráti Körét, s ennek ügyvezetője lett. Hatalmas csoportosulás volt ez, háromezer tagot számlált a fővárosban és vidéki városokban is, s nem volt titok, hogy kifejezetten szovjetbarát és antifasiszta jellegű tevékenységet folytatott. E kör összejövetelein is többször szavalta Anton Straka magyarországi költő-barátai verseit, amelyeket Antonín Hartl közreműködésével fordított. Hana Kindlová irodalomtörténeti közleményéből úgy tudjuk, hogy dr. Hartl hagyatékában 57 lefordított Ady-vers maradt fenn, továbbá 26 vers nem teljesen kész fordítása, kisebb-nagyobb javításokkal, azonkívül tíz más költő 39 költeményének fordítása, s ez azt bizonyítja, hogy Straka nem túlzott a Szabó Lőrincnek írott beszámolóban: Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Kaffka Margit, József Attila, Kassák Lajos, Vozári Dezső és más magyar költők versei ekkor talán első ízben kaptak hangot cseh nyelven. Ki tudja, megjelentek-e a műfordítások napilapokban, folyóiratokban — a háborús évek cseh sajtójának egyelőre nincs feldolgozott bibliográfiája. A magyar költők Straka levelében jelzett cseh nyelvű antológiája nem valósulhatott meg. A baloldali cseh értelmiség legjobbjai ki voltak téve a fasiszták üldözésének. E. F. Burian és Nina Jirsíková mellett Anton Straka is a kezükbe került. Rátörtek prágai lakására, szétdúlták könyveit, kéziratait, barátaival folytatott levelezését. Sohasem tért már vissza, hogy tovább elemezze a jegyzetekkel teli Ady-kötetet vagy befejezze Babits Gólyakalifájának félbe maradt fordítását. E napokban éppen harminc esztendeje, hogy kiszenvedett a grosszoseni tábor téli halálmenetébén. Szabó Lőrinc a Huszonhatodik év egyik szonettjében a 18.-ban így emlékezik: „No de, komolyan, édes: hova lett/ Straka, a hű cseh? Mint mi, úgy örült/ utazásunknak, végre sikerült!/ A Barlangra ő figyelmeztetett./ Hova lett?“ Mi pedig most Antonín Hartllal kapcsolatban teszszük fel a kérdést: Ki volt, mit művelt s hova lett? Hisz oly keveset tudunk róla, pedig oly sokat tett a magyar irodalom cseh nyelvű tolmácsolása terén! A háború befejezését és a felszabadulást követő időszakban nem hallottunk, nem olvastunk róla. Csak sokkalta később, a csehszlovák-magyar irodalmi kapcsolatok kutatásának egyik eredményeként merültek fel a feledés homályából az említett műfordítások. Hartl sem érte meg az olyannyira várt felszabadulást. 1944 márciusának elején közölték halálhírét, rövid nekrológban emlékezve meg róla, egyes prágai lapok. A felszabadulás után 1945. december 12-én a Rudé právo emlékezett meg róla FrantiSek Nechvátal Antonín Hartl emlékének szentelt Daleká i blízká című költeményével. Dr. Hartl sokoldalú egyéniség volt. Érdeklődése már ifjúkorában a cseh irodalomtörténet és a műfordítás felé fordult, felismerve a kultúrák és irodalmak kölcsönös egymásra hatásának jelentőségét. Ha utánanézünk, kik gyakorolták rá a legnagyobb hatást, olyan egyéniségeket találunk eszményképei között, akik az irodalom politikai, felvilágosító szerepét hirdették. Ilyen volt például H. G. Schauer, akinek a nemzetiségi kérdésre vonatkozó tanításáról Hartl tanulmányt írt. Foglalkozott Viktor Dyk politikai költészetével, összeállította a kilencvenes évek haladó cseh irodalmának bibliográfiáját, előkészítette Vítézslav Hálek és Karel Hlaváőek műveinek kritikai kiadását és tanulmányt írt a kárpátaljai ruszin irodalomról. A Csehszlovák Köztársaság kikiáltása után közírói szerepet vállalt. 1920 és 1935 között számos műfordítást közölt ruszin költőktől. (Érdekes, hogy a kolozsvári Korunk című folyóiratban Anton Straka ruszin eredetiből magyar nyelvű műfordításokat közölt. Ismeretes, hogy rövid ideig az akkor Csehszlovákiához tartozott Kárpátalján tevékenykedett hivatalos megbízatásból. Hartl műfordításait hozzáértők értékes, önálló költői alkotásoknak tartották. Straka jól választott, amikor reá bízta a legnevesebb magyar költők verseinek tolmácsolását. Hartl pedig örült, hogy megismerhette a szomszéd nép költészetének javát. A hazai és az irodalmi rangú külföldi költők közül is mindig azok vonzották, akik gondolatok kavargását ébresztették fel az emberekben s oly sok vitára adtak alkalmat, mint például a dekadens, de ugyanakkor forradalmár magyar Ady, a cseh Hlaváéek és mások. Cseh- és Morvaország német megszállása idején dr. Antonín Hartl a prágai Szláv Könyvtárban s az Egyetemi Könyvtárban dolgozott. Munkássága sok türelmet és odaadást igényelt, de fáradhatatlan volt, ha a szabadságvágyó emberek lelkesítéséhez az ő tollára, költői és műfordítói tehetségére volt szükség. SZÁNTÓ GYÖRGY FECSÖ PÁL versei DÚDOLÓ i Bölcs nem vagyok és az évek szűkítik a messzeséget hintázom egy ringó ágon végzetem is odavárom, elrepülök mint a rigó, mert repülni oly csuda jó, elrepülök messze messze s itt maradok mindörökre SIVÁR lenne a Föld gondolat nélkül, mint a sírhalom melyen dudva nő az embert is emlék nélkül eltemetné az idő A JÖVÖ PAROLAJA Ha vacogva is de hinnünk kell önmagunkban kiűzni csontjainkból a megkövesedett rágalmakat szelet idézni, hogy elűzhessük a lelkünket burkoló ködöt érteni jelenünk minden villanását, hogy parolánkat elfogadja a jövő IGOR GROSSMANN felvétele 1'
