A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-04-11 / 15. szám

s CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósíts SZÉPEN SZÖLT A CITERA ... A CSEMADOK küldetése a szocialista embertípus formálásán és a tagság aktív kulturális munkáján túlmenően, a haladó népi hagyományok ápolása. Szövetségünk golántai járási bizottsága igyek­szik is maradék nélkül eleget tenni ennek a fel­adatának. Különösen a népdal megkedveltetése, a kórusmozgalom fellendítése érdekében végzett mun­kájáért érdemel dicséretet a járási bizottság, hiszen az énekkaroknak évente, a szólóénekeseknek két­évenként megrendezi színvonalas járási vetélkedőjét. A népi hagyományok felkutatása során a járás falvaiban is lekerült a padlásokról a régi, kedvelt hangszer — a citera. Azelőtt majdnem minden ház­nál volt citera, egy-egy faluban nagyon sokan ját­szottak rajta, de természetesen nem a mai formá­ban — zenekarba tömörülve. Most, hogy újra „föl­fedezték" ezt a hangszert — főleg a CSEMADOK helyi szervezeteinek támogatósával — zenekarok alakulnak, s ezek esztrád-, és keretműsorok kere­tében lépnek fel, sőt némely csoport önálló műsort is tud adni. Egyre több helyi szervezet alakít a já­rásban citerazenekart. Éppen ezért fogadtuk öröm­mel a hírt, hogy a járási bizottság kétnapos isko­lázást rendez Kosútyban (Kosúton), s erre meghívta Magyarországról a sóndorfalvi citerazenekart (fel­vételünkön) és a Vefky Krtís-i (nagykürtös!) járásból a lukonyényeieket. 1975. március 14-én érkeztek meg a vendégek és ugyanaznap este már fel is léptek a zihareci (zsi­­gárdi) kultúrházbon. Ezt a fellépést szombaton a jákoi, vasárnap pedig a kosúti és a farkasdi követ­te. Mindenütt telt ház tapsolt a sándorfalvi és a műsor első felében fellépő járásbell zenekaroknak. Másnap reggel az egybegyűltek előadást hall­gattak meg az 1931-es kosúti eseményekről, majd megkezdődött az iskólázás. Egymás után mutatkoz­tak be a trsticei (nádszegi), farkasdi, jókai, Dőlné Saliby-i (alsószeli), tesedikovoi (peredi), lukanyé­­nyei és Veiké Ülany-i (nagyfödémesi) zenekarok. A sándorfalviak vezetője, Budai Sándor, a népművészet mestere figyel, jegyzetel; utána pedig ő is elmondja észrevételeit. A szünetben Budai Sándorral beszélgetve meg­tudtam, hogy a sándorfalvi csoport tizenkilenc éve alakult. Tizenöten indultak, ezekből ma hárman ját­szanak. A kezdet nehéz volt. Kerékpáron, lovasko­csin járták a vidéket. Persze ez már régen volt, azóta sokat fejlődtek, jártak már a Szovjetunióban, Lengyelországban, Jugoszláviában, Romániában. Itt, nálunk Csehszlovákiában mást járnak először. Való­színű, hogy a közeljövőben Japánba is eljutnak. Ed­digi fellépéseik szórna kilencszáz és ezer között mozog. A zenekar kétszer végzett első helyen a „Röpülj páva" versenyben, tavaly pedig az „Arany páva" nemzeti döntőjében is első lett. A nemzetközi dön­tőben ők kapták meg a közönség díját. — A legmaradandóbb élmény egy varsói fellé­pés volt, — mondja Budai Sándor. A Visztula part­ján, egy szabadtéri színpadon léptünk fel. Lenyű­göző volt hallani a körülbelül 180 ezer főnyi tömeg tapsát, amint ismétlést követeltek. Budai Sándor maga is készít citerákat. Az általa készített hangszerek Európa majdnem minden nép­rajzi múzeumában megtalálhatók, sőt egy még Addisz Abebába is eljutott. Egy citera elkészítése kb. 60—110 órát vesz igénybe. Sajnos, tovább már nem beszélhettünk, mert Bu­dai Sándornak mennie kellett. Várták, kérdésekkel halmozták el őt a zenekarok vezetői és tagjai. „A zene lelki táplálék, ami semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele, az lelki vérszegénység­ben él és hal meg. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek olyan részei, melyekbe csak a zene világít be." Ennek, a Kodály által megfogalmazott gondolat­nak a jegyében rendezték a galántaiak ezt az ösz­­szejövetelt, mely kitűnő alkalomnak bizonyult az ér­tékes tapasztalatcserére. Köszönet illeti érte a ren­dezőket. GÖRFÖL JENŐ NÉHÁNY SORBAN A CSEMADOK Horná Králová-i (felsőkirályi) helyi szervezete az általános iskolával közösen március elején író-olvasó találkozót rendezett. Dávid Teréz és Csontos Vilmos látogattak el a faluba. A mű­velődési ház zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, de igazi baráti légkör ennek ellenére sem alakult ki. Egy lényeges dologról ugyanis rendszeresen meg­feledkezünk: a könyvek beszerzéséről. Vagy talán nem is hanyagságról van szó, hanem egy, már any­­nyiszor említett „közös gondról“, hogy a hazai ma­gyar szerzők műveit alacsony példányszámban je­lentetik meg? Milyen szempontok figyelembevételé­vel határozza meg a Madách Lap- és Könyvkiadó n. v. a példányszámot? Általános tapasztalat, hogy egy-egy író-olvasó találkozóra nagyon nehéz be­szerezni megfelelő mennyiségű könyvet. Pedig az olvasók nem csupán arra kiváncsiak, mit monda­nak el az írók magukról, de arra is, mennyire ér­tették meg a művet... BENKÖ MAGDA A CSEMADOK Dőlné Saliby-i (alsószeli) helyi szervezete eredményes munkát fejtett ki az 1974-es esztendőben. A színjátszó csoport tagjai március­ban bemutatták Ján Kedro: A zabosi szakácsnők c. színdarabját. A tagság részt vett a MATESZ elő­adásainak népszerűsítésében. Hagyományápolás cí­mén megrendezték a farsangi Gyertyabált és ősz­szel a szüreti mulatságot. Megemlékeztek az SZNF 30. és a CSEMADOK megalakulásának 25. évfordu­lójáról. Június elején ünnepi taggyűlést tartottak és az alapító tagokat Oklevéllel tüntették ki. Az ünne­pi taggyűlés résztvevőinek a tavaly alakult citera­­zenekar adott műsort Erre az alkalomra elkészült a CSEMADOK negyedszázados tevékenységét meg­örökítő krónika is. A helyi szervezet vezetősége és tagsága az 1975-ös évre is igényes feladatokat tű­zött maga eíé. PANCSA VERONIKA Bodrogköz számos községét és iskoláját látogatta meg a közelmúltban Duba Gyula (felvételünkön) ismert csehszlovákiai magyar író, az Irodalmi Szem­le főszerkesztője. A Bélyi Általános Iskola tanulói közül sokan vásárolták meg Vajúdó parasztvilág című könyvét. Az iskolában gazdag hagyománya van az író-oivasó találkozóknak, a tanulók nagy becsben tartják a dedikált könyveket. Duba Gyula meggyőzően vallott életéről és műveiről. A diákok pedig kérdésekkel halmozták el az írót. A találko­zó hasznosnak és tanulságosnak bizonyult. Elmélyí­tette a könyv iránti szeretetet. MAG GYULA A CSEMADOK Kóficéi (kassai) Járási Bizottsága a Moldova nad Bodvou-i (szepsi) Művelődési Ház­ban a felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére nemzetközi hangversenyt rendezett. A hangverse­nyen fellépték: a Tolcsvai ÁFÉSZ olaszliszkai férfi­kara, a Miskolci ÁFÉSZ gesztelyi vegyeskara, a Szepsi Általános Iskola gyermekkara és a Kosicei (Kassai) Üj Nemzedék vegyeskara. Másnap este Jánokon folytatódott a műsor, ahol a helyi efsz és a CSEMADOK helyi szervezetének közreműködésével, a község művelődési házában igen színvonalas mű­sort adott, a számos országban ismert Sátoralja­újhelyi Hegyalja Népi Együttes. Mindkét esemény színhelyén zsúfolásig megtelt a művelődési ház. Dicséret illeti az okos kezdeményezőket. FIRTKO ISTVANNÉ KÜLDJÉK KÖRÜLTEKINTŐBBEN A KÖNYVEKET! Vincze Mária Dózsa Katalinnak és Bugyik Máriának kölcsönöz könyveket Tvrdoiovce (Tardoskedd) hétezer lakosú nagyköz­ség. A népkönyvtár vezetője Vincze Mária. A közel hétezer kötetes könyvtárban ötszázhatvanan cserélnek rendszeresen könyveket. A könyvtárláto­gatók hatvanöt százaléka fiatal. A legkeresettebbek a szépirodalmi és a kalandos, bűnügyi könyvek. A középiskolások viszont gyakran kölcsönöznek Le­­nin-műveket és politikai gazdaságtannal foglalkozó köteteket. A könyvállomány nagyobb része már ko­pott, így javarészt ki kellene már cserélni. A nép­könyvtár vezetője rendszeresen kér és kap is tájé­koztatót, módszertani segítséget a járási népkönyv­tártól, bár — véleménye szerint — ennek ellenére kevés az olvasók száma. Vincze Mária ezt azzal magyarázza, hogy az utóbbi időben szinte csak szlovák nyelvű könyveket kap, holott a nagyközség lakosságának a 85 százaléka magyar. Helyes len­ne, ha a jövőben körültekintőbben és a község nemzetiségi összetételének megfelelően küldenek a könyveket. Itt tesz említést arról Is, hogy a könyv­tárba húsz — különböző napi, heti és havi folyóirat jár. Ezek között azonban csupán az Új Szó és a Hét magyar nyelvű. További magyar lapokat küld­hetnének, hogy nagyobb lehessen az újságolvasók száma. A népkönyvtár vezetője már többször része­sült elismerésben a munkájáért. Leghűségesebb ol­vasói: Kása Mária, Geró Júlia, Boros Matíld és Ju­hász Katalin. Á népkönyvtár és a tömegszervezetek kapcsolata kitűnő. Már többször szerveztek közösen ankétot, beszélgetést az olvasókkal. Állandó kiállí­tással hívják fel a figyelmet az új könyvekre. Saj­nos, a népkönyvtár három helyisége szűknek bizo­nyul, s nem teszi lehetővé a könyvállomány bőví­tését. Kép és szöveg: KOBOLKA GYÖRGY ANYANYELVŰNK TISZTASÁGÁÉRT Törődnünk kell azzal, hogy gyermekeink tisztán, szépen beszéljék anyanyelvűket, s ne használjanak feleslegesen idegen szavakat. Rimavská Sobotában (Rimaszombatban) törődnek ezzel, A CSEMADOK járási bizottságának Irodalmi és Nyelvművelő szak­­bizottsága február elején a Tatra szálló kistermébe hívta az érdeklődőket, hogy meghallgassák dr. Bre­­dár Gyulának, a Prágai Károly Egyetem tanárának előadását nyelvművelésünk időszerű kérdéseiről. Sok-sok érdeklődő, nagyszerű előadás és termé­keny vita — így foglalhatnánk össze a délelőtti ta­lálkozást. És a hallgatóság nem csupán az előadó­nak volt hálás, hanem Danis Tamásné tanárnőnek is, aki az irodalmi színpadot vezeti. Gondosan ösz­­szeállrtott műsorral tarkították az előadást. A szép, emlékezetes délelőtthöz csak egyetlen megjegyzés kívánkozik: gyakrabban kellene hasonló színvonalú előadókról és előadásokról gondoskodni. TÓTH ERNŐ 2 CSFMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósít 11

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom