A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-01-24 / 4. szám

Vírus a vírus ellen

A Szovjetunió leningrádi növényvédelmi kutatóintézetében alapjaiban új módszert dolgoztak ki a nagy kárt okozó dohánymozaikvírus leküzdésére. Valamennyi élőlényt a baktériumoktól az emlősökig fenyeget a vírusok támadásának veszélye. A szabad szemmel láthatatlan lények háromezer változatát ismerjük — közülük 500 növénypusztító. A növényvédelmi kutatók számos eszközt próbáltak ki a dohány mozaikbetegségét okozó vírus leküzdésére: különösen ellenálló növénytörzseket nemesítettek ki, mérgező vegyszereket alkalmaztak — a vírus valóban fokozatosan visszavonult, ám később még hevesebben támadta újra a növényeket. A védekezés új módszereit keresve, a szovjet kutatók növényvédő vakcinát fejlesztettek ki. A megfertőzött növényeket növényházakban tanulmányozva, a kutatók felfigyeltek rá, hogy egyes növények elpusztulnak, mások azonban túlélik a vírustámadást. Sikerült feltárniok, hogy miként hatolnak be a vírusok a növényekbe, és a kutatások során sz'áznál több „gyenge“ vírusfajt különítettek el. Ezekkel a gyenge vírusokkal megfertőzve a növényeket, vissza lehet verni a sokkal agresszívabb vírusok rohamát. Hasonló védekező mechanizmus működik az emberi szervezetben is: idegen (beleértve vírus-) nukleinsav megjelenésére az élő szövetek különleges védőanyag, interferon gyártását kezdik meg. A különböző növények vírus elleni védőoltása manapság már elfogadott módszere a növényvédelemnek.

Hegesztés-jéggel

Pjotr Radcsenko moszkvai mérnök zseniális hegesztőberendezése a megfagyó víz kitágulását használja fel óriási hegesztőnyomás létrehozására. A megfagyó víz akár 20 ezer atmoszférás nyomást is létrehozhat. Ezt a roppant nyomást hasznosítja Radcsenko készüléke azonos vagy különböző fémből készült elemek' összehegesztésére. (Jól hegeszthet©! például ezen a módon acél és alumínium.) A nagy nyomás létrehozására annyi víz elegendő, amennyi egy tojáshéjban elfér. A készülék cső alakú, falai nagyon vékonyak, és így a kitáguló jég nyomása az egyik végen koncentrálódik. Radcsenko számításai szerint a fúvóka alakjának megváltoztatásával ezen

a végen akár 50—100 ezer atmoszférás nyomás is létrehozható majd. A készüléket oly módon hűtik le, hogy télen hideg levegősugarat fúvatnak rá, nyáron pedig jéggel töltik meg. Az egyszerűségen és az olcsóságon kívül az is előnye a „jeges“ hegesztőberendezésnek, hogy kis méretű és nincs hozzá szükség gázokra, így robbanásveszélyes környezetben Is használható.

Zene

az agyféltekékben

Agyunk egyik féltekéje csak az egyik testíéllel áll kapcsolatban, Emellett az egyik agyi féltekének vezérlő szerepe van, a jobbkezesek esetében a bal, a balkezeseknél pedig a jobb agyféltekének. Valamennyi jobbkezes számára a bal agyfélteke az analitikus, az elemző agy, a jobb agyfélteke pedig az intuitív. Ez a funkcionális felosztás a múlt század közepéről származik, és a modern pszichológia is többször megerősítette — kivéve a zene feldolgozását. Sok kutató az analitikus tevékenység színhelyére, a bal agyféltekébe helyezte a zene agyi feldolgozását, az amerikai Com

lumbia Egyetem két pszichológusa viszont nemrégiben kísérletekkel kimutatta: ez attól függ, hogy zeneértő-e a vizsgálati személy, vagy

sem. 14 zeneileg képzetlen és 22 zeneértő kísérleti személlyel végeztek kísérleteket oly módon, hogy csak a jobb, majd csak a bal fülükbe közvetítették fejhallgatóval a zenét, hogy meghatározhassák: melyik

agyfélteke fogékonyabb a zenére (a jobb fülből a bal agyféltekébe, a balból a jobb agyféltekébe jutnak a hangok). A kutatók kimutatták, hogy a zeneileg képzetlenek jobban felismerik a melódiát bal fülükkel (vagyis a jobb agyféltekével), a zeneileg képzettek viszont jobb fülükkel.

••• Mintha az egész világon megváltozott volna az időjárás: a tél nem tél, a nyár sem nyár... Talár) mindenki hallott a Szahara déli részét sújtó katasztrófális aszályról, melynek következtében ezrek haltak éhen. Azt viszont már bizonyára jóval kevesebben tudják, hogy ez a vidék egy sokkalta nagyobb száraz övezetnek csupán egy része, mely áthúzódik az egész Közel-Keleten át Indiáig, Dél-Ázsián és Kína északi részén. Időnként Közép-Amerikában is komoly gondokat okoz a szárazság. S mindezek ellenére egyes — egymástól igen távoli — vidékeken pedig olyan hatalmas árvizek pusztítottak, amilyenekre szinte nincs is példa, így az amerikai közép-nyugaton, a Fülöp-szigeteken és Olaszországban. Egyes északi tájakon még sohasem tapasztalt hideget mértek, más vidékeken viszont az utóbbi években nagyon is enyhe volt a tél.

A Föld éghajlátát vizsgáló szakemberek az ötvenes években megállapították, hogy a figyelemreméltó éghajlati kilengések a földtani múlttal vannak összefüggésben. Az utóbbi tíz év folyamán a tudósok állítása szerint, igen drasztikus éghajlati változásoknak voltunk kitéve. Míg századunk első felében a lehető legkedvezőbb volt az időjárás az utóbbi ezer év folyamán, azóta Földünk éghajlati viszonyai gyorsan rosszabbodnak. Egyesek azt állítják, hogy egy új jégkorszak küszöbén állunk.

Századunk elején gyors felmelegedés volt tapasztalható. 1945-ben a középhőmérséklet elérte tetőpontját, s azóta észrevehetően csökken. Bár ez a csökkenés a negyvenes évektől a mai napig mindössze csak fél fok, a hatása már így is nagyon jelentős. Izland szigetén például a szénatermés csökkenése a hús és a gyapjútermelés csökkenését vonta maga után. Angliában jelenleg az átlagos vegetációs időszak kilenc-tíz nappal rövidebb, mint 1950 előtt.

Több klimatológus szerint azonban a mostani lehűlést folyamat igen rossz előjelnek tekinthető. Földünk éghajlata aggasztó irányban fejlődik, —, mint mondják, s véleményük szerint:

— Egyes pusztaságok, például a Szahara is, délebbre tolódik. Ez viszont azt is jelenti, hogy az egész valamikor virágzó része, az Eszak- Szahara és a Perzsa fennsík újra művelhető területté válik.

— Észak-India területe századunk végén már nem számolhat az eddig pontosan jelentkező monszun-esőzésekkel. Kétes, hogy monszun-övezetében élhet-e majd annyi ember, mint eddig.

— A nagy amerikai préri nyugati része és a Sziklás hegység vidéke több csapadékot kap, mint eddig, s ennek következtében a Mississippi völgyéig gyakran számíthatnak nagy árvizekre.

Így néz ki Hondurasz az árvízkatasztrófa után

(— or — felvétele)

Ml VAN AZ IDŐJÁRÁSSAL?

Az időjárás állandó ingadozása élénk vitákra ad okot. Földünk éghajlata elsősorban a nap sugárzásától függ, pontosabban a beeső sugarak visszaverődési fokától. Minél nagyobb a visszaverődési fok, annál hidegebb van a Földön. Mivel a fehér szín erősen veri vissza a fényt, a felhőzet, a hó és a jég jelentős hatást gyakorol a visszaverődés fokára.

Amikor több a hó, nagyobb a jégfelület és ez fokozottabb mértékben visszaveri a napsugarakat, a felmelegedés — főként az északi szélességi körök táján — mérséklődik. A meteorológusok szerint a felhők mérsékelnek minden éghajlati jelenséget Ha bármilyen okból kifolyólag a Föld felszínének hőmérséklete emelkedik, nagyobb a párolgás, megsokasodnak a felhők. Ez befolyásolja a visszaverődés fokát és mérsékeli a felmelegedést. Ha azonban az átlagos évi hőmérséklet csökken, a felhők megfogyatkoznak és több meleg napsugarat engednek a Földre.

De még valami más is befolyásolhatja bolygónk fény visszaverődési képességét: a légrétegben lebegő apró részecskék, mindenekelőtt az aprószemű por, mely néha hónapokig a légkörben marad. A por minden fajtája átmeneti lehűlést idézhet elő, ha a légkörbe kerül nagyobb mennyiségben.

Azelőtt a lehűlést a vulkáni tevékenység is előidézte, mert ilyenkor mindig nagy mennyiségű por került a levegőbe. Régi feljegyzések adatai szerint a nagy vulkáni kitörések után többször volt napfogyatkozás is. A klimatológusok véleménye szerint a napsugárzásnak csupán egy százalékos csökkenése hosszabb ideig tartó lehűlést Idézhet elő, ami még a Földünkön lévő jégkéreg megnövekedését is jelentheti.

Századunk elején a vulkánok mintha „nyugalomba vonultak“ volna, s a hőmérséklet emelkedni kezdett. 1955 óta azonban a tevékenységük megújult és az egymástól nagy távolságra lévő állomások jelentései szerint, sokkalta több por van a légkörben, s ennek következtében kevesebb napfény jut el a földre.

A por — bármilyen is legyen — jobban lehűti a sarki vidéket, mint az egyenlítőit, s ezért a szelek rendszere is megváltozik. Pedig a szelek is meghatározzák az időjárást, árvizet, aszályt és hóvihart idézhetnek elő.

Több klimatológus cáfolja a jelenlegi lehűlést folyamat okairól szóló elméletet, a rövid ideig tartó éghajlati változásokat a véletlen művének tartja. Szerintük ez a lehűlési folyamat nem tarthat sokáig. Ismét mások szerint az éghajlati viszonyok egyedül a nap tevékenységétől függnek, de ugyanakkor feltételezik, hogy a lehűlési folyamat az elkövetkező tíz évben tovább folytatódik.

Senki sem tudja megmondani, meddig tart ez az enyhén szólva szokatlan időjárás. Az eddigi tapasztalatok szerint a hideg időszak 100—150 évig is eltarthat, még a legszerencsésebb esetben is legalább negyven évig.-db-