A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-24 / 4. szám
Kambodzsái a földre alászállott mennyországnak tartják, pedig évtizedek óta a háború, a harcok körülményei között él. Igaz ugyanis az az állítás, hogy amíg Indokína három országa — Laosz, Kambodzsa, Vietnam — közül bármelyik ellen háború folyik, egyikben sem lehet valódi béke és egyik sem lehet teljesén független. Nem véletlen tehát, hogy Vietnam után Kambodzsára és Laoszra is kiterjesztették háborújukat az amerikai imperialisták. Fiatal kambodzsai szabadságharcos Egy ősi pagoda bejárata Földre szállott mennyország? A 181 035 négyzetkilométer területű, de csupán hatmillió lakosú Kambodzsa egyike Indokína legősibb országainak. Tulajdonképpen a Mekong folyó alsó medencéjének országa. A Tibetben eredő folyó egyik legtekintélyesebb folyója a Földünknek. A hegyvidéken szeszélyes Mekong Kambodzsa területére érve kanyargós, szétágazó folyammá szelídül. Hátsó-lndiára különben is jellemző, hogy az észak-déli irányú hegyláncai úgy ágaznak szét, mint a kinyújtott kéz széttárt ujjai. így a köztük húzódó folyóvölgyek termékeny medencékké tágulnak. Kambodzsa központi területe is ilyen medence: a Tónié Sap-tá és környéke. A-tavat a beléömlő folyók egyre töltögetik, $ így az átlagos mélysége alig haladja meg az 1—2 métert. A tó lefolyása a Mekong folyóba vezet. A nyári monszun idején azonban a folyó alaposan megárad, s Ilyenkor a levezető csatornában viszszafelé folyik, vagyis felnyomul a tóba. A szárazság beálltával azonban a sok víz levonul, a halak azonban tömegestől rekednek meg a tóban. Egyes szemtanúk szerint, annyi ilyenkor a hal, hogy a csónak alig tud előre haladni. A nép fő tápláléka — a rizs és a kukorica mellett — a hal. A sok csapadék miatt, a monszunesők időszakában a Mekong folyó környéke és a Tónié Sáp medencéje elmocsarasodik. Ezért itt terpeszkednek az ország nagy rizstermelő síkságai. A mélyre süppedő iszapban nagy hasznát veszik a bivalynak, amely nagy szeretettel és biztonsággal mozog a sártengerben. Az évi átlaghőmérséklet ezen a vidéken 25 fok. A talaj és az éghajlati viszonyoknak megfelelően a növényvilág pazarul színes és gazdag. A déli vidéken az olajat adó kókusz a legfontosabb haszonnövény. Északra haladva egyre jelentősebb a szezám és a palmira, melyből a cukrot vonják ki. Néptáplálék a banán és a citromszerű mango. A kenyérfa ágai 15 kilós gyümölcsök súlya alatt roskadoznak. Nyersen, főzve vagy pálmaolajjal kisütve eszik, fájából házat, szerszámot, tejéből gyantát készítenek. A széttáruló völgyek révén a kiterjedt A főváros egzotikus piaca termékeny medencék a természet kiapadhatatlan éléskamráiként vonzották a Hótsó-lndiát benépesítő észak-ázsiai mongol népeket. Egyik vándorhullám a másikat érte. A mai népek a második hullámban érkeztek erre a vidékre. Az I. és II. században Funan néven rabszolgatartó államszervezetté alakultak, majd a VI. században hűbéri államrendé változtok, amelyből a gazdag kultúrával rendelkező, s emlékeit máig megőrző Khmer birodalom született. Ennek romjai még ma is lehyűgözőek. Csupán Angkor, az egykori főváros sokezer külföldit vonzott az országba évenként a béke idején. Ez az ősi főváros óriási kiterjedésű volt, nagyobb, mint Augusztus császár milliós népességű Rómája. A khmer birodalom a XIV. század után lehanyatlott, s miután a Thai királyság megsemmisítette, mai határai közé szorította Kambodzsát. 1863-ban Franciaország szállta meg, és úgynevezett protektorátussá alakította. Ettől kezdve a tehetséges nép ősi gyökerű, magasrendű kultúrájának kibontakozását keresztezték a gyarmatosító érdekek: a kézművességet rohamosan sorvasztották a gyári termékek, és az ország kincseire a francia monopóltőke tette rá a kezét. 1887-ben Kambodzsát egyesítették a többi indokínai gyarmattal, s 1940-ig Francia Indokína volt. Bábkirályát ünnepi ceremóniával tisztelték a franciák, de egyetlen rendelete sem volt érvényes a francia főbiztos jóváhagyása nélkül. 1941-ben, a második világháború során Japán megszállta Kambodzsát. A felszabadító harcokba a kambodzsai nép is bekapcsolódott a franciák oldalán. így a felszabadulás után, 1947-ben alkotmányos monarchiává alakították, de francia védnökség alatt. A japánok ellen szerveződött partizánmozgalom azonban most már a franciák ellen fordult, s ezért 1949-ben kénytelenek voltak elismerni függetlenségét, de csak a Francia Unión belül. Az újmintájú függőség azonban nem csillapította le az ellenállási mozgalmat. 1950-ben megalakult a nemzeti felszabadítási bizottság, 1951-ben pedig létrejött Kambodzsa, Laosz és Vietnam népeinek egységfrontja, és hősies harcok eredményeként az 1954. évi genfi egyezmény szavatolta Kambodzsa népeinek függetlenségét és teljes állami önállóságát. Ezután Kambodzsa kilépett a Francia Unióból és 1957-ben kinyilvánította semlegességét. Ezt a semlegességet tapossa sárba a belső reakcióra, a Lón Nolov rezsimre támaszkodó amerikai beavatkozás. A folytonos külső beavatkozás ellen harcoló ország, amelyben kívülről állandóan szítják az ellentéteket, igen elmaradott. A megművelésre alkalmas területeinek csupán 15 százalékán van vi-, rágzó agrárkultúra. Kambodzsa kenyérnövénye a rizs és a kukorica. Mint említettük, a rizs a Mekong vidékén terem. Az évi hozam 2—3 millió tonna. Ez bőven fedezi az ország szükségletét, sőt kivitelre is jut belőle. A legfontosabb ipari növénye, a kaucsuk, még ma is a francia tulajdonban lévő ültetvényeken terem. Ezért a termés 90 százalékát külföldre szállítják. A termékeny földterületek zömét nagybirtokok alkotják. A parasztbirtokok alig haladják meg az öt hektárnyi átlagterületet. A gépesítésnek alig találjuk meg a kezdeti nyomait. Az állattenyésztés, a dús és állandó zöldtakarmány miatt fejlett. A szarvasmarhaállomány 1,8 millió, a sertésállomány közel egy millió darabból áll. Az ország ipara igen kezdetleges. Alig lépett ki a házi ipar keretei közül. Elsősorban a gyapotszövés, a selyemszövés, az agyagedény készítés és a gyékényfonás számot tevő. A gyáripar fejlődését nemcsak a tőkehiány, hanem a nyersanyaghiány, az energia szűke és a szakmunkások hiánya is akadályozza. Az oiszág természeti kincsei — kivéve a nemesfém bányászatot — tulajdonképpen még feltáratlanok. Az országban alig található néhány kisebb villamosenergiát szolgáltató hőerőmű. Ezek a Szovjetunió segítségével épültek. A gyáripar elsősorban a fővárosban, a több mint félmilliós lakosú Phnom Penhben található. A városban érdekesen keverednek az indiai építőművészet rlemes hagyományai a modern épületekkel. A főváros közlekedését csak az utóbbi időben kezdték fejleszteni, ezért sok utca még ma sem aszfaltozott. A főváros közvetlen kapcsolatban áll a Mekong folyón keresztül a tengerrel. Kikötőjébe a kisebb tengerjáró hajók is felúszhatnak. Az ország lakosságának túlnyomó többsége, ötmilliónyi a khmer, a többi vietnami, kínai, továbbá csam és maláj. Kirívóak a kulturális színvonalbeli különbségek. A legkezdetlegesebb gyűjtőgazdálkodó földművesektől, hegyi törzsektől kezdve, művelt városlakókig terjed a lakosság kultúrszínvonala. Bár a függetlenség kivívása óta, a belső harcok közepette is nagy gondot fordítanak a művelődés fejlesztésére, a lakosság háromnegyed része még mindig írástudatlan, a gyermekek fele pedig nem jár iskolába. Kambodzsa szabadságot szerető népe boldog országot kíván építeni a „folyók anyjának" medencéjében, „a földre alászállott mennyország" földjén. Ehhez azonban a világ haladó népeinek támogatására van szüksége az amerikai imperializmussal szemben. 8
