A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-17 / 3. szám
ÍJjru népszerű a eitern A Tavaszi szél vizet áraszt népdalverseny 1974-es IV. évfolyamában 17 citeraegyüttes és 2 szóló citerás szerepelt. Ezek közül az egyik legjobb együttes, a nesvadyi (naszvadi) bejutott az országos döntőbe. A naszvadiak szereplése üde színfoltja volt a műsornak. Jó összjátékuk és szép hangzásuk méltó sikert aratott. Azok közül a hangszerek közül, amelyeken a falusi ember játszik, a citera a legkönnyebben megszerezhető és kezelhető hangszer. Főleg ennek köszönhette népszerűségét és azt, hogy manapság ismét divatba jött. Művészeti tömegmozgalmunk fejlődésének is nagy szerepe van abban, hogy helyenként a már-már feledésbe merülő citerát kézbe vették. Előkerültek a citerák a padlásról, kamrából és az idősebbek — akik fiatal korukban még aktív játékosok voltak — most újból játszanak rajtuk. Ennek csak örülhetünk, de annak talán még inkább, hogy sok citeraegyüttesben tizen- és huszonévesek is játszanak. A citera eredetileg szólóhangszer volt. Előfordult ugyan, hogy társas összejöveteleken két-három citerás együtt játszott, de az együttesekbe való tömörülés, a közös játék csak a felszabadulás utáni időszak népművészeti mozgalmának az eredménye. A citerások az együttesben is többnyire ugyanúgy játszanak, mint egyenként. A hangszer nem adja meg az akkordikus kíséret lehetőségét. Ezt nem is hiányoljuk, hiszen a magyar népdal egyszólamú jelege ezt nem is igényli. Az együttesek tagjai, ösztönösen, inkább a ritmuskíséretre összpontosították figyelmüket. Az eredeti köcsögduda, vagy különböző korszerűsített változata, a csörgős vagy láncos bot, a különböző ritmushangszerek használata, nagyon jól pótolja az akkordikus kíséretet. Az Ipefské Predmostie-i (ipolyhídvégi) citeraegyüttesben például négy játékos játszik különböző ritmushangszeren. A citeraegyüttesek számának növekedésével meg lehetünk elégedve. Hangszerben sincs hiány. Azzal azonban, amit együtteseink játszanak, már korántsem lehetünk megelégedve. Addig, amíg éneklő csoportjaink úgy választják meg műsorukat, hogy igyekeznek megőrizni az igazi népdal tisztaságát, a citeraegyüttesek műsorában gyakran hallottunk műdalokat, értéktelen, ^okszor giccses nótákat. Á régebbi típusú citerákon a fogólapon csak egy sor érintő (kóta) van. Ezért félhangokkal tarkított nótákat nem is lehet rajtuk játszani torzítás nélkül. Ugyanez áll a moll-dallamokra is. Citerán a dúr jellegű népdalok hangzanak a legjobban. A következő években nagyobb gondot kell fordítanunk a citeraegyüttesek módszertani és műsorpolitikai irányítására. A lehetőségek szerint fórumot is kell teremteni nekik, mert eddig a Tavaszi szél vizet áraszt népdalversenyben csak versenyen kívül szerepeltek. AG TIBOR
