A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-06-13 / 24. szám

Autóbuszunk az Elba kanyonszerűen összeszűkülő völgyében, meredek sziklafalak alatt halad Hrensko felé. A túlsó parton a mesekönyvek mézeskalácskunyhóira emlékeztető jellegzetes német favázas házak, házikók. Az Elbán haladó hajókon a Német Demokratikus Köztársaság zászlaját lengeti a szél. Gyönyörű napfényes áprilisvége. Tegnap még télikabátban didergő fürdővendégeket is láttunk a csodálatosan szép Marianské Láznéban, ma meg már a kiskabát is lekívánkozik az emberről.

A csehszlovák határállomáson összeszedik a vámcédulákat meg az útleveleket, s míg a formalitásokat elintézik, egy határőrtiszt szórakoztatja a társaságot. Mesél — nem nagy lelkesedéssel — a német konyháról, no meg persze arról, hogy mit nem szeretnek a német vámosok, ha valaki át akar vinni a határon. Persze, tréfálkozik, így hamar felenged a kissé szorongó hangulat, ami azt hiszem, mindenkit elfog többé-kevésbé az országhatáron átlépéskor. Kisvártatva mehetünk is tovább. A túlsó oldalon, Bad Schandauban, a német határőr éppen csak bepillant az útlevelekbe, s ezzel túl vagyunk minden formalitáson. Igen, békehatár ez, két baráti szomszédállam határa. Nem idegenbe megyünk ...

Berlint Drezdából jövet az autópályán érjük el. Balról a Schönefeldi repülőtéren ezüstös gépmadarak ereszkednek le. A város határát átlépve iparnegyedek között haladunk, majd nemsokára feltűnik a Spree folyó sötétbarna szalagja (a Duna, ha talán nem is annyira, mint Johann Strauss idejében, de mégis kék, a Tisza „szőke", de a Spree kétségtelenül sötétbarna). A folyón túl már hatalmas őspark húzódik, a berliniek kedvelt kirándulóhelye. Igen, a Treptowi parknál okvetlenül meg kell állni. A Treptowi parkban áll a szovjet harcosok monumentális emlékműve. Kőlapok és szarkofágok alatt, valamint a mauzóleumban a Berlin felszabadításáért vívott harcokban elesett 5000 szovjet katona és tiszt fekszik. Szüntelenül érkeznek a látogatók, hogy lerójják kegyeletüket a 6 hősök iránt. Itt szovjet küldöttség halad az emlékmű felé, koszorúval. Nem a legfiatalabbak már. Mellükön kitüntetések. Látszik, hogy egykori harcostársaik, bajtársaik emlékét jöttek megtisztelni. Amott fiatal amerikai katonák egy csoportja. Kíváncsian fényképez^ nek. Nyugati utazási irodák panorámabuszain érkezett városnézők, távolabb > egy nagyobb indiai csoport nézelődik, próbálva kibetűzni az orosz nyelvű feliratokat. Négy francia katona hadarva magyaráz egymásnak valamit. S így érkeznek sorban újabb meg újabb csoportok, idegenek, távoli országokból. A kissé távolabb fevő parkolóhely teli külföldi gépkocsikkal, buszokkal. Még egy utolsó felvétel búcsúzásul, s indulunk tovább, hogy ismerkedjünk az NDK fővárosával.

A 13. században azon a helyen, ahol ma Berlin áll, tavak tucatjai, mezők és fenyőerdők között, a Spree folyó partjain egymással szemközt két település alakult ki, Köln és Berlin. 1307-ben a két, időközben városjogot nyert községet már közösen kormányozták. Az új város több kereskedelmi út találkozási pontjában feküdt, s ez lehetővé tette gyors fejlődését. 1359-ben a Hanzaszövetség tagja, 1486-tól a brandenburgi őrgrófok, a porosz állam székhelye. A fejlődő Poroszország, majd 1871-től az egyesített Német Birodalom fővárosaként rohamos fejlődésnek indult, és a világ egyik legfontosabb politikai, gazdasági és kulturális központjává vált. A 19. század második felében nagy ipari üzemek létesültek, s a lakosság száma rohamosan növekedett — 1700-ban 20 000, 1800-ban 177 000, 1850-ben 420 000, 1900-ban 2 millió felett.

Berlin ősi magját, illetve belvárosát, a központot a csatornázott Spree és a volt bástyák helyén létesült széles körutak veszik körül. Itt vannak a klasszicizáló stílusban épült igazgatási, kulturális és egyéb középületek. A városszerkezetet jellemzik a tágas, széles

utcák, a jól kiképzett nagy terek, és a sok park, főleg a város nyugati és déli részén.

A második világháború végén az angol—amerikai légitámadások és utcai harcok következtében az épületek háromnegyed része elpusztult vagy igen súlyos sérüléseket szenvedett. A legnagyobb pusztítás a város központjában volt.

Az NDK fővárosa tulajdonképpen az a része a volt birodalmi fővárosnak, ahol a második világháború után a szövetségesek megállapodása következtében a szovjet megszállási övezet kialakult. Területe 403 km3, lakossága 1 110000 fő. Nyugat-Berlin 1961. augusztus 13 óta fallal körülvett területe 481 km2, és több mint 2 500 000 lakosa van.

Aki 1945-ben vagy akár az ötvenes évek végén látta Berlint és azóta nem volt alkalma visszatérni, nem ismerne rá a városra, amely a háború végén romokban hevert. A Penzlauer Allee környékén jókora dombot hordtak öszsze romokból, törmelékekből; itt most vidáman szánkóznak télen a gyerekek, mert Berlin egyébként teljesen sík vidéken épült — a beépített területtől nem messze fekvő igen szép tó, a Müggelsee partján emelkedő 60—80 méter magas dombokat a berliniek büszkén már „hegyeknek” hívják.

Különösen kegyetlen bombázások érték a Mitte, Prenzlauer Berg és Friedrichsh nevű negyedeket. A háborút követő első években csak a romok eltakarítására, az úgy-ahogy használható lakóépületek rendbehozására, a közlekedés és főképp a súlyosan sérült gyárcsarnokokban a termelés felújítására lehetett gondolni. De már 1952 óta az NDK fővárosában tervszerűen megkezdődött egész utcasorok és városnegyedek építése. A népi hatalom éveiben a városközpont sokat fejlődött. Felépült a modern Karl-Marx-Allee, amely az Unter den Lindennel együtt a város tengelyét alkotja. (Egyébként az utca nevét adó, de a háborúban elpusztult hársfák helyett ajándékként a Magyar Népköztársaság küldött hársfacsemetéket Berlinnek; ezek máig már egész lombos fákká fejlődtek.) Az Alexanderplatzon, amely ma az új városközpont, áll a 365 méter magas tv-torony. Ennek 200 méter magasságban épült, kereken egy óra alatt egy fordulatot megtevő kávéházából csodálatos kilátás nyílik a város mindkét részére. Ugyancsak a berliniek által egyszerűen csak Alexnak becézett és Sándor orosz cárról elnevezett Alexanderplatzon van a 40 emeletes Hotel Stadt Berlin, valamint az NDK legnagyobb áruháza, a gyorsvasút, az S-Bahn szintfölötti pályaudvara és két megkapó külsejű modern palota, a Tanítók, illetve a Sajtó Háza. Mellette a Kongresshall, egy üvegből, betonból és

egyéb korszerű anyagokból épült kupolás csarnok, amelyben a Népi Kamara (az NDK parlamentje) tartja üléseit.

Ha a modern építkezések mellett egy darab jól megőrzött történelemre kíváncsi valaki, sétáljon el a Märkisches Museumhoz, ahol helyreállították a régi Berlin egy bájos csücskét. Ide helyezték át a Breite Strasséról a régi Ermelhaust és a szemközti Fischerinsel szigetről két szép patríciusházat. Az Ermelhaus eredetileg 1703-ban épült; igen szép a rokokó lépcsőháza, falés mennyezetfestményei. Bárki megtekintheti, mert exkluzív kávéházat és borozót helyeztek el benne, pincéjében pedig éttermet.

Az NDK fővárosában sok érdekes műemlék található. Az építészeti emlékek közül kiemelkedik az 1870-ben elkészült városháza. Itt 30 kőlapon meg-16