A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-06-13 / 24. szám
/jSStdtffci Anyu, bevásárolni mész?! Légy szives, hozzál nekem egy tábla mogyorós csokit!...” „Srácok, tegnap rekordkaját ettem! Bevágtam huszonöt szilvásgombócot, aztán szundítottam egy nagyot!” „Jaj, olyan jól esne most ebéd után egy pohár tejszinhabos eper...” „Doktor úr, hát már enni sem szabad?” — hangzik el számtalanszor a panaszos, sajnálkozó kérdés, amikor az orvos mérsékeltebb étrendre int. „Holnaptól rendszeresen sportolok majd! Naponta sétálni, esetleg futni járok majd ...” — hangzik az ismerős fogadkozás a hatalmas szelet rántott húsok, pecsenyék, nagy korsó sörök elfogyasztása után. Lelkünk legmélyén jól tudjuk, hogy úgyszólván naponta visszaélünk az evé-ivás gyönyörűségével, és a gyarapodó kilók láttán fogadkozunk is: majd holnap, majd legközelebb... Ám a holnap újabb kísértéseket hoz, mit számit már egy csekélyke tortaszelet, egy-egy újabb üveg hűtött, világos pilzeni vagy barnán habzó ógyallai Aranyfácán? Egy szép napon aztán megdöbbenünk, ha a mérlegre állunk vagy tudomásunkra jut a statisztikai jelentésre támaszkodó orvos figyelmeztetése: Szlovákiában a nők egyharmada, a férfiak egynegyede és a gyerekek 20—25 százaléka elhízottnak tekinthető. És azt is tudjuk, hogy nemcsak a felesleges kilók okozta kényelmetlenségről van szó; javarészt az elhízottak közül kerülnek ki a cukorbetegek is. Tedd kezedet a szívedre, kedves olvasóm ... Hányszor, de hányszor neked is kiszaladtak már a szádon az eféle vagy ehhez hasonló kijelentések... Mert családi, baráti körben szinte naponta elhangzanak az ilyen torkos epekedéssel, kérlelő rimánkodással teli, „falánk-torkos” kívánságok ... „Persze”, többnyire amolyan ráadásként az amúgyis kiadós ebéd vagy vacsora mellé. Mert az egyszerű jóllakottságot még valamiféle nyalánksággal tetőzni, degeszre tömni a gyomrot — ez ma már természetes divat! Nem is csoda hát, ha napjainkban egyre több szó esik az étkezési „ártalmakról”, az egészségesebb étrendről. És ami talán ennél biztatóbb: intézkedésekről is. Különböző orvosi vizsgálatok és élelmiszeripari kísérletek folynak, amelyek ha eredményesek, segíthetnek bennünket az elhízás ellen. — Nagyon fontos, hogy az emberek végre fölfigyeltek a túltápláltság veszélyére, hiszen fölméréseink szerint az utóbbi másfél évtizedben Szlovákiában is nagyon gyors, mondhatnám egészségügyileg káros ütemben megnövekedett a lakosság testsúlya — mondja Anton Bucko docens, a Bratislavai Népegészségügyi és Táplálkozástudományi Kutatóintézet igazgatója. — Közismertek az ebből származó egészségügyi következmények, a szív- és vérkeringési betegségek s más egészségügyi rendellenességek. Mi a teendő? Egyrészt a lakosság körében szemléletbeli változást elérni az étkezési fegyelem tekintetében, másrészt olyan termékeket adni a fogyasztók asztalára, amelyek megfelelnek e célnak. Persze, a kalóriaszegény, helyes étrend hagyományos élelmiszerekből is előállítható, hiszen köztudomású, hogy nincs szükség dietetikus kezelésre, ha rendszeresen fogyasztunk könnyen emészthető, jól felszívódó ételeket, gyümölcsöket, vitaminokat. — Az orvostudomány mióta foglalkozik céltudatosan a helytelen táplálkozás, a túltápláltság kérdésével? Az igazgató-főorvos elmosolyodik. — Gondolom, aligha sejti valaki is, hogy már a legnevesebb ógörög orvos: az időszámításunk előtt körülbelül 460—370-ben élő Hippokratész több könyvében is foglalkozott a helyes táplálkozás kérdésével és erélyesen figyelmeztetett az elhízás káros veszélyére!... Sőt, az egészséges életmódról vallott nézetei tulajdonképpen mindmáig helytállóak, hiszen munkáiban megtalálhatók a mai értelemben vett dietetikai tudnivalók is. — Ezek szerint a dietetika ... — ... az orvosi tudományok egyik legősibb ága! Míg azonban Hippokratész csupán egyénenként előforduló betegségként említi a túlságosan „kerekded” testalkatot, addig napjainkban a leggyakoribb népbetegségek egyike lett az elhízás. — Betegség? — Természetesen az, hiszen számos másodlagos egészségügyi károsodást vonhat maga után. Különösen gyermek- és serdülőkorban tartjuk komoly betegségnek] amikor a súlyfelesleg különösen zavarja a gyorsan fejlődő szervezetet. A többletkilókat vonszoló gyerekek mozgása is nehézkesebb és lassúbb, sőt, olykor légzési zavaraik is vannak ...
