A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-06-06 / 23. szám
Olvasóink a felszabadulásról ela (Leléd) a kanyargó Ipoly völgyében fekszik. Enyhe dombok és erdők veszik körül. Lakóinak száma alig haladja meg az ötszázat. A felszabadulás előtt zömmel nincstelen munkáscsaládok lakták. Életük szegényes volt és sivár. Messzire eljártak munka után. Az otthonmaradt kisparasztok pedig látástól vakulásig dolgoztak. 1944 karácsonya körül a faluból végleg kivonultak a náci fenevadak. Csupán egy-két Szálasi-pribék mutatkozott az utcán. Ezek még mindig a csodafegyverekben bíztak. Nem akarták elhinni, hogy a háborút már elveszítették. A halált osztogató fegyverek zaja egyre közelebbről hallatszott. A felszabadító szovjet csapatok feltartóztathatatlanul nyomultak előre. Az emberek a pincék mélyében kerestek és, találtak menedéket. A napokig tartó bizonytalanság és semmittevés idegessé tett mindenkit. Decerpber 26-án, a késő délutáni órákban elnémultak a fegyverek. Csend borul a falura. A Tabán utca végén megjelentek az első vöröscsillagos szovjet katonák. Lépésről lépésre haladtak előre. S mire felragyogtak a, csillagok, a lelédiek már a felszabadulás boldog perceit élvezték. Úgy látszott, hogy véget ért a szenvedések és a megpróbáltatások ideje. Sajnos, nem így történt. A fasiszta német csapatok ellentámadásba mentek át. A Gorámnál erős védelmi vonolat építettek ki. Újra a bizonytalanság légköre vette körül a lakosságot. A szovjet parancsnokság úgy döntött, hogy védettebb területre telepíti át az embereket. Feltételezte, hogy a fasiszták még komoly ellenállást tanúsítanak. A tavaszi nagy csata sok áldozatot követelt. Malinovszkij marsall vezetésével a II. Ukrán Front hős katonái már Bratislavánál jártak, amikor a lelédiek visszatérhettek falujukba, a pusztulás földjére. Akkorra egészen kitavaszodott; az első szabad tavasz köszöntötte az embereket. Felcsillant bennük a remény. Élni és dolgozni kell tovább, mintha soha nem lett volna háború. Új világot kell építeni, amelyben nem lesz többé szenvedés, gyötrelem és munkanélküliség. Amelyben a sápadt arcú gyermekek is egészséges színt kapnak. Leléden a februári győzelem tette lehetővé az értelmesebb világ megteremtését. Megalakult a helyi pártszervezet, a kommunisták úttörőivé váltak a szövetkezeti mozgalomnak. 1950-ben a pap, a tanító birtokán, valamint a községi földeken megindult a közös munka. A kezdet nehéz volt. Sokan nem értették meg őket, rossz szemmel néztek rájuk. Nem torpantak meg. Tudták, jó úton járnak. 1952-ben már mások is társultak a szövetkezethez. De csupán 1959-ben sikerült a falu népét a közös gazdálkodás útjára vezetni. c: L A szövetkezet megalakulása fordulópontot jelentett a falu életében. A régi petróleumlámpák felkerültek a padlásra. Villanyt kapott a község. A villanyáram bevezetése jelentősen hozzájárult az emberek életszínvonalának emeléséhez, kulturális fejlődéséhez. A lelédiek boldogan vásároltak rádiót és háztartási gépeket. Az utóbbi években nagyon megszaporodott a tévékészülékek száma. A merészebbek már a gáztűzhely használatától sem riadtak vissza. Rájöttek ugyanis arra, hogy a gáz olcsóbb. Autóbuszjáratot is kapott Leléd. Ma már nem kell gyalogolniuk az embereknek. Portalanították a faluba vezető utat. Az út egyik oldalán új házak sorát, modern épületeket találunk. Az új lakásokból nem hiányzik a fürdőszoba, vízvezeték, de még a központi fűtés sem. A régebbi házak is szépülnek, csinosodnak. Leléden 12 autótulajdonost tartanak számon. A falu óriási fejlődésen ment keresztül harminc év alatt. 1973-ban a falu népének régi vágya teljesült.. A volt tanítói lakást „Z" akció keretében művelődési otthonná alakították át. Az új létesítmény nagyban elősegíti a szocialista kultúra terjesztését. Az ifjúság és a falu minden polgára megtalálja benne a szórakozását. A neonfényes közvilágítást is bevezették. A házak elé járdát építettek. Rendbeszedték a temetőt. A sok limlomot eltakarították és a temetőt körülkerítették. Közepére víztárolót építettek. Erre szintén nagy szükség volt. A sírokon a szeretet és a megemlékezés virágai tovább viríthatnak. 1964-ben, a volt finánclaktanyában gyermekotthont létesítettek. Olyan gyermekeket helyeztek ide, akikhez kegyetlen volt a sors. Mind testileg, mind szellemileg teljesen fogyatékosak. Itt azonban szerető gondviselésben részesülnek. A beteg gyermekek szülei nyugodtan végezhetik napi munkájukat. Gyermekeik jó helyre kerültek. Az elért sikerek, eredmények további jó munkára buzdítanak. Megoldásra váró feladat akad még bőven. Rendezni kell a falut keresztülszelő patakot, portalanítani kell az utcákat. Tavaly a felszabadulás 30. évét, a három évtized alatt elért nagyszerű eredményeket ünnepelte a község. Vörös és nemzetiszínű zászlókat lengetett az enyhe decemberi szél. A házakat feldíszítették, a hangosbemondó vidám indulókat játszott. Az iskolások lampionos felvonulását szinte az egész falu megtekintette. A hnb épülete elé vonultak, ahol a helyi pártszervezet elnöke megkoszorúzta az emléktáblát. A jelenlevők néma fejhajtással rótták le kegyeletüket. Az ünnepség a művelődési ház nagytermében folytatódott. Ott volt a falu apraja-nagyja. Ott voltak az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet katonák képviselői, a járási nemzeti bizottság küldöttei. Az ünnepi beszédek után Nemecskai elvtárs, a hnb titkára átvette Gavrikov őrnagytól, valamint a jnb küldöttjétől az emléktáblákat. Aztán Dajcs Gáspár elvtársat, a helyi pártszervezet, valamint az efsz alapító tagját oklevéllel tüntették ki. A járási pártbizottság emlékéremmel tüntette még ki Patyi elvtársat, a helyi pártszervezet elnökét, valamint Nemecskai elvtársat, a hnb titkárát. Hz ünnepi kulturális műsorban felléptek az általános iskola tanulói, a SZISZ helyi szervezetének tagjai. Nemecskai Ildikó szlovák népdalokat, Hruska Pálné és Káposzta Istvánná orosz dalokat énekelt. A műsort a lelédi menyecskekórus szereplésével fejezték be. Gavrikov őrnagy elvtárs a következőket mondotta pohárköszöntőjében: .ürítsük poharainkat arra, hogy oroszok, szlovákok és magyarok örök időkre testvérek és barátok maradunk!“ Amikor hazaindultam, a házak között már csend honolt. Az emberek álomra hajtották fejüket. Megálltam még az emléktábla előtt. „Az elesett hősök emlékét őrizze a hála és az idő!" Igen, hálával tartozunk azoknak, akik a szabadságot elhozták nekünk. PATYI PÁL Prandl Sándor felvétele A
