A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-05-30 / 22. szám
MEGALAKULÁSÁNAK 10. ÉVFORDULÓJÁT ÜNNEPLI A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR TANÍTÓ LAPOZGATÁS A KRÓNIKÁBAN A karéneklés kedvelői a Csallóköz végeláthatatlan rónáin, a vadregényes Gömörben vagy a dimbes-dombos Bodrogközben többnyire csupán öt betűbe sűrítve, egyszerűen CSMTKÉ-nak mondják hazai magyar énekkaraink legjobbját: a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarát. Ám hadd tegyem hozzá azonnal, hogy távolról sem amolyan hivatalos, szófukar rövidítés ez, hanem inkább afféle kedveskedő, családias „becézgetés"; márpedig becézni csak olyasmit szoktunk, amit szeretünk, amit a magunkénak érzünk ... Mert a CSMTKÉ munkáját ma már valóban nagyon sokan kísérik élénk figyelemmel, számorrtartják fellépéseit, sikereit és terveit. Azt hiszem, kereken éppen egy esztendeje, hogy szintén egy, a „tanítóénekkarral” foglalkozó írásomban vetettem papírra a fenti sorokat, és most ismét akarva-akaratlanul az eszembe jutottak, amikor belelapoztam a meg-, alakulásának tizedik évfordulóját ünneplő kórus eddigi érdemdús tevékenységét idéző vaskos, több mint félszáz oldalas krónikába. Még így. futólag áttekintve is tartalmas és tanulságos olvasmány. Nem csupán száraz esemény- és adathalmazt tartalmaz, hanem e krónika sorai között is ott érezni azt a ragaszkodó lelkesedést, mely immár egy évtizede az egész kórus munkájának egyik legsajátabb jellemzője, és így nem véletlen, hogy úgyszólván lépésről lépésre, évről évre visszapillantást nyújt a CSMTKÉ eddig megtett útjára s művészi fejlődésére. Gondolom, így nem lesz érdektelen, ha az olvasókkal együtt legalább röptében mi is bele-belalapozunk ebbe az értékes dokumentumba .. . ... A CSEMADOK már létrejöttének első éveitől komoly gondot fordított a hazai magyar kórusmozgalom irányítására és népszerűsítésére. E törekvés egyik jól bevált formája volt a rendszeres karvezetői tanfolyamok rendezése, ahol a résztvevők az énekkari mozgalom pillanatnyi helyzetét feltáró kérdésekről beszélgettek, sok szó esett a karvezetés problémáiról és a mozgalom továbbfejlődésének kérdéseiről. És éppen egy ilyen karvezetői tanfolyamon, még 1956-ban fölmerült az a gondolat, hógy a csehszlovákiai magyar tanítókból egy olyan központi énekkart lehetne szervezni, mely céltudatos műsorpolitikájával és magas művészi színvonalú előadásmódjával példaadó kórusa lehetne a hazai magyar kórusmozgalom egészének. Ez az elképzelés csaknem egy teljes évtizedig érlelődött, mígnem a CSEMADOK KB és a Népművelési Intézet közös támogatásával valósággá érett! 1964 novemberének utolsó napjaiban a Nyitra fölött magasodó Zobor-hegy kis kertvendéglői egyikének belső termében első összejövetelére gyülekezett a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. A kezdést délelőtt tíz órára hirdették a szervezők, de a közelebbi vidékről érkezők már jóval előbb gyülekezni kezdtek, sokan közülük régi ismerősökként. Áz alakulófélben lévő kórus törzsgárdája ugyanis a fent említett karvezetői tanfolyam hall gatóiból toborzódott. Idősebbek és fiatalok, gyakorló karvezetők és a karéneklés egyszerű rajongói, zeneszakos pedagógusok és a pedagógiai főiskola hallgatói — összesen mintegy száz lelkes zenerajongó. Feszült, izgalommal teli várakozás előzte meg a kezdést, majd felcsendült a felszabadultan szárnyaló dal az első karnagyok: Szíjjártó Jenő, a Csehszlovák Rádió zenei rendezőjének, Schleicher László zenetanárnak és Janda Iván vezető karnagynak vezényletével... Ma már az egykori alapító tagok is nehezen tudják ecsetelni akkor érzett örömüket, pedig a megalakulás időszakában még nagyon sok nehézséggel kellett szembenézniük. Röviddel később Szíjjártó Jenő megválik a kórustól, de helyébe egyszerre ketten is lépnek: Ág Tibor, a CSEMADOK KB országszerte ismert népzenekutatója és egy magyarországi vendégkarnagy — Vass Lajos, Erkel-díjas zeneszerző, akik szintén mindent megtesznek azért, hogy a kórus lelkesedését művészi sikerek is koronázzák. Komoly konkurrenciában, versenyszerűen, országos seregszemlén először 1966 decemberében a bratislavai V. Szlovákiai Énekkari Fesztiválon mutatkozott be a CSMTKÉ, de ekkorra már számos sikeres szereplés volt „tarsolyában”. 1965 októberében például a Bratislavai Tanítók Énekkarával közösen mutatkozott be a’ szlovák főváros közönségének, majd egy hónappal később a Budapesti Zenei Hetek keretében a Vasas Központi Művészegyüttes Kórusával adott közös hangversenyt. A Zeneakadémia nagytermében akkor megjelent Kodály Zoltán is, aki őszinte csodálattal, buzdító szavakkal méltatta a kórus teljesítményét. E többszörös tűzkeresztséget követően, a rangos bel- és külföldi szereplések egész sora következett. 1966-ban az NDK-ban, 1967-ben Lengyelországban jártak, 1968-ban Debrecenben, a III. Bartók Béla Nemzetközi Kórusfesztiválon vettek részt, majd 1969-ben tíznapos finnországi hangversenykörút következett, ezt követőleg pedig az esztergomi művészeti nyári egyetem hallgatóinak adott hangversenyt a CSMTKÉ. A kórus eddigi munkásságának kicsúcsosodása talán 1971-re tehető, amikor az írországi Corkban rendezett nemzetközi énekkari seregszemlén hazánk képviseletében szerepelt — és a női kar a fesztivál első díját nyerte, a vegyeskor pedig — a negyedik helyen végzett! Ez nemcsak szocialista hazánk remek képviseletét és óriási művészi sikert jelentett, de egyben lendületet adott a további munkához is. 1972-ben Bulgáriában járt az énekkar, tavaly pedig egy lengyelországi kórusfesztivál nagydíját sikerült megnyernie. A „tanítóénekkar" így fokozatosan teljesíteni tudta az indulásnál vállalt kötelezettségét: a csehszlovákiai magyar kórusmozgalom legjobbjává, amolyan mintaénekkarává válni. Rendszeresen szerepel hazai közönség előtt is, s így hatékonyan népszerűsíti a kórusmozgalmat, de tagságából egyben alapos szakmai és zenepedagógiai ismeretekkel fölvértezett kórusvezetőket is nevel. Területi, járási vagy központi énekkari találkozóinkon, de főképpen a három évenként megrendezett galántai Kodály-napokon bizonyosodhatunk meg arról a legjobban, hogy hány CSMTKÉ-tag vezet gyermek- vagy felnőtt kórust. Amit a havonta rendezett összpontosításokon megtanulnak, azt Dél-Szlovákia városaiban és községeiben a saját kórusaiknak adják tovább. Fontos mozzanata ez önfeláldozó munkájuknak, hiszen a CSMTKÉ repertoárja felöleli a kórusvilágirodalom összes műfaját: klasszikus és romantikus műveket, mozgalmi tömegdalokat, illetve népdalfeldolgozásokat énekelnek ... ... Egy kerek évtized eseményei, a kórus művészi fejlődésének jelentősebb állomásai elevenednek meg a körültekintő alapossággal írt krónika olvasása közben. Olyan tíz esztendőről vallanak szerzői, melyek idézgetése során arcok, szempárok villannak fel, már-már talán feledésbe merülő emlékek sejlenek föl a múltból.. . SZÜLETÉSNAPI NYILATKOZATOK Dr. GYÖRGY ISTVÁN, a CSEMADOK KB titkára: „Tíz év távlatából örömmel állapíthatjuk meg, hogy az a nemes igyekezet, mely létrehozta a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarát az esztendők során termő földre talált és meghozta a maga gyümölcsét. A kórus lelkes tagsága szorgalmas és áldozatkész munkát fejtett ki az elmúlt évtized alatt. Szövetségünk felkarolta, támogatta és a jövőben is hasonlóképpen kívánja segíteni pedagógusainknak a csehszlovákiai magyar kulturális tömegmozgalom további fejlődése érdekében kifejtett munkáját. Mindnyájunkat öröm tölt el annak tudatában, hogy a CSMTKÉ tíz év alatt a művészetre való nevelés egyik eszközévé, a hazai magyar kórusmozgalom legkiemelkedőbb képviselőjévé, nemzetiségi kulturális életünk egyik reprezentánsává fejlődött. Büszkék vagyunk arra, hogy a CSMTKÉ ma már a szlovákiai énekkari mozgalom élvonalába tartozik, és szakmai körökben az SZSZK tíz legjobb amatőr énekkara között tartják számon. Helyes műsorpolitikájával nagyban hozzájárult a csehszlovákiai magyar dolgozók internacionalista neveléséhez is.” VICZAY PÁL, a CSEMADOK KB osztályvezetője, a CSMTKÉ szervező titkára: „Kórusunk hazai és külföldi sikerei alapján, a csehszlovákiai magyar énekkari mozgalom vezető kórusa. Ez öröm és kötelesség is! Bárhol szerepelünk, mindenütt szívesen látnak bennjnket, sőt, az utóbbi időben nem is tudunk minden hazai meghívásnak eleget tenni. Ez a karéneklés iránti érdeklődés jóleső jele, és egyben annak bizonyítéka is, hogy a CSMTKÉ-t ma már nemcsak szakmai körökben jegyzik, de a széles nagyközönség között is népszerű. Az utóbbi esztendőkben rendszeresen felvételeket készít velünk a Csehszlovák Rádió zenei szerkesztősége és az OPUS Zeneműkiadó is. Külön említést érdemel az is, hogy egykori és mai tagjaink közül már 38-an vezetnek saját énekkart! Magam részéről — a CSMTKÉ saját sikerei mellett — ezt tartom az elmúlt tíz esztendő leginkább figyelemre méltó eredményének. Természetesen, a CSEMADOK részéről minden előfeltétel biztosítva van ahhoz, hogy a CSMTKÉ a jövőben is saját hírnevének öregbítése mellett, a hazai magyar kórusmozgalom népszerűsítésének aktivizálója legyen." HATSZEMKÖZT A KARNAGYOKKAL Hárman üljük körül az alacsony társalgóasztalt: Janda Iván vezető karnagy, Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző, a kórus magyarorszagi vendégkarnagya és a riporter. Egyetlen kérdésem van mindkettőjükhöz: szóljanak a kórus eddig megtett útjáról és művészi fejlődéséről, s arról, vajon mi fűzi őket ehhez az énekkarhoz? A vezető karnagy egy kissé eltűnődik, aztán vidám arccal válaszol. — Hogy mi az, ami a kórusmunkához fűz? ... Még ötödikes gimnazista koromban egy díákkórust vezényeltem, s már akkor megszerettem a karéneklés „ TDalolj szívem, zeng 16
