A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-05-30 / 22. szám

ra mit jelent, hogy „gazdát" cserélt az óvoda — kérdezem az igazgatónőt.

— Szerintem jobb lesz így. Amíg a szövetkezethez tartoztunk, nyáron ide jártak ebédelni az idénymunkások. Bizony nem mindegyik takarította el maga után a szemetet. Az udvaron paprika- és paradicsommaradékok meg cigarettavégek maradtak utánuk szanaszét szórva. Ilyen helyre nem engedhettük a gyerekeket.

Ilyen kis faluban nem maradhat semmi sem titokban. Hamarosan betoppan közénk a helyi nemzeti bizottság elnöke, Sidó Sándor. A mai óvodásokról s a múltról beszélgetünk.

— A felszabadulás előtt itt az egyke volt a divat. Alig cseperedett fel a gyerek, a szülők máris eldöntötték, hogy kivel házasodik majd össze. Persze, csak közeli rokon vagy unokatestvér lehetett a választott. Hogy a föld egy darabban maradjon. Ezért aztán gyakori volt a korcsszülött. Az egyke meg — ha éppen fiú volt — nem ritkán ott maradt a háborúban. Ma a falu lakosságának 40 százaléka állami támogatásra, szegélyezésre szorul.

— De épp a napokban számolgattuk a kolléganőmmel — veszi át a a szót Valachné —, hogy a következő öt évben mór szűk is lesz ez az óvoda.

— Pedig csak külső és belső felújításra gondolhatunk, bővítésre nem. Nincs rá fedezet — szól ismét az elnök.

Az utolsó szavaknál lépett a helyiségbe Molnárné. Eddig a gyerekekre vigyázott. Most váltják egymást.

—Az ipari áram bekötését meg a vízmelegítő szerelést mór elintéztem — újságolja a hnb-elnöknek.

Azután megbeszélik a részletkérdéseket, amiből én arra a következtetésre jutok, hogy nagyon jó az összhang és a megértés köztük, összefognak, hogy a gyerekek kellemesebb, egészségesebb környezetben tölthessék napjaikat.

— Az nagyon rossz, ha az egyik vagy a másik gyereket késve hozzák a szülei, nyolc után sőt néha csak kilenc felé. Némelyik szülő nem érti meg, hogy ezzel a saját gyerekének okoz rosszat. Kizökkenti őt a napirendből, mert ilyenkor elmarad az alkotó játék. Sajnos, már volt arra is példa, hogy ittasan jöttek a gyerekért — mondja az óvónő.

— Bizony, az alkoholizmus sok gondot okoz nekünk is — kapcsolódik a témához az elnök. — Eldugott kis falu ez a miénk. Messze esik a főúttól, rossz a közlekedés a városba. De ötéves munkám gyümölcse — 1971-től vagyok a helyi nemzeti bizottság- elnöke — már szépen érik. Ismeretterjesztő előadásokat tartunk, legutóbb megváltoztattuk az italbolt nyitvatartási idejét. Népmozgalmi szempontból kezd kedvezőbben alakulni a helyzet. Tavaly decemberben 12 nyolcvan evesnél idősebb ember halt meg a faluban, de 'Í974-ben már 12 volt az újszülöttek száma, amíg az elmúlt években csak három vagy négy. S az idén már ötnél tartunk, pedig még csak májust írunk.

Szemünk fénye a gyermek. Ök viszik majd tovább, ha felnőnek, az apák örökségét, társadalmunk fejlődését. Az állam kiterjedt családvédelmi, szociális intézkedéseket valósít meg, s ezek eredményeivel lépten-nyomon találkozunk. Igen sok anya veszi igénybe a gyermekgondozási szabadságot, s a bölcsődék, óvodák hálózata is egyre bővül.

Még a témához tartozik, hogy a kálnai egyesült szövetkezet vezetői ezért továbbra sem zárkóznak el a szövetkezeti óvoda gondolatától. Matuska János üzemgazdász úgy tájékoztatott, hogy ha igény lesz rá, a központban, Kálnán, nyitnak egy osztályt. Hogy a gyerekek odaszállításáról hogyan gondoskodnak majd, még nem tudja megmondani, csak azt, hogy ha kell, ezt is megoldják.

FISTER MAGDA

Prandl Sándor felvételei