A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-05-30 / 22. szám

ra mit jelent, hogy „gazdát" cserélt az óvoda — kérdezem az igazgatónőt. — Szerintem jobb lesz így. Amíg a szövetkezethez tartoztunk, nyáron ide jártak ebédelni az idénymunkások. Bi­zony nem mindegyik takarította el ma­ga után a szemetet. Az udvaron pap­rika- és paradicsommaradékok meg cigarettavégek maradtak utánuk sza­naszét szórva. Ilyen helyre nem enged­hettük a gyerekeket. Ilyen kis faluban nem maradhat semmi sem titokban. Hamarosan be­toppan közénk a helyi nemzeti bizott­ság elnöke, Sidó Sándor. A mai óvo­dásokról s a múltról beszélgetünk. — A felszabadulás előtt itt az egyke volt a divat. Alig cseperedett fel a gyerek, a szülők máris eldöntötték, hogy kivel házasodik majd össze. Per­sze, csak közeli rokon vagy unoka­­testvér lehetett a választott. Hogy a föld egy darabban maradjon. Ezért az­tán gyakori volt a korcsszülött. Az egy­ke meg — ha éppen fiú volt — nem ritkán ott maradt a háborúban. Ma a falu lakosságának 40 százaléka ál­lami támogatásra, szegélyezésre szo­rul. — De épp a napokban számolgat­tuk a kolléganőmmel — veszi át a a szót Valachné —, hogy a következő öt évben mór szűk is lesz ez az óvoda. — Pedig csak külső és belső felújí­tásra gondolhatunk, bővítésre nem. Nincs rá fedezet — szól ismét az el­nök. Az utolsó szavaknál lépett a he­lyiségbe Molnárné. Eddig a gyerekek­re vigyázott. Most váltják egymást. —Az ipari áram bekötését meg a vízmelegítő szerelést mór elintéztem — újságolja a hnb-elnöknek. Azután megbeszélik a részletkérdé­seket, amiből én arra a következtetés­re jutok, hogy nagyon jó az összhang és a megértés köztük, összefognak, hogy a gyerekek kellemesebb, egész­ségesebb környezetben tölthessék nap­jaikat. — Az nagyon rossz, ha az egyik vagy a másik gyereket késve hozzák a szülei, nyolc után sőt néha csak ki­lenc felé. Némelyik szülő nem érti meg, hogy ezzel a saját gyerekének okoz rosszat. Kizökkenti őt a napirend­ből, mert ilyenkor elmarad az alkotó játék. Sajnos, már volt arra is példa, hogy ittasan jöttek a gyerekért — mondja az óvónő. — Bizony, az alkoholizmus sok gon­dot okoz nekünk is — kapcsolódik a témához az elnök. — Eldugott kis fa­lu ez a miénk. Messze esik a főúttól, rossz a közlekedés a városba. De öt­éves munkám gyümölcse — 1971-től vagyok a helyi nemzeti bizottság- elnö­ke — már szépen érik. Ismeretterjesz­tő előadásokat tartunk, legutóbb meg­változtattuk az italbolt nyitvatartási idejét. Népmozgalmi szempontból kezd kedvezőbben alakulni a helyzet. Tavaly decemberben 12 nyolcvan evesnél idő­sebb ember halt meg a faluban, de 'Í974-ben már 12 volt az újszülöttek száma, amíg az elmúlt években csak három vagy négy. S az idén már öt­nél tartunk, pedig még csak májust írunk. Szemünk fénye a gyermek. Ök viszik majd tovább, ha felnőnek, az apák örökségét, társadalmunk fejlődését. Az állam kiterjedt családvédelmi, szociá­lis intézkedéseket valósít meg, s ezek eredményeivel lépten-nyomon találko­zunk. Igen sok anya veszi igénybe a gyermekgondozási szabadságot, s a bölcsődék, óvodák hálózata is egyre bővül. Még a témához tartozik, hogy a kál­­nai egyesült szövetkezet vezetői ezért továbbra sem zárkóznak el a szövet­kezeti óvoda gondolatától. Matuska János üzemgazdász úgy tájékoztatott, hogy ha igény lesz rá, a központban, Kálnán, nyitnak egy osztályt. Hogy a gyerekek odaszállításáról hogyan gon­doskodnak majd, még nem tudja meg­mondani, csak azt, hogy ha kell, ezt is megoldják. FISTER MAGDA Prandl Sándor felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom