A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-05-30 / 22. szám

1 Már csupán néhány röpke nap és ismét nemcsak madárdaltól, hanem élénk énekszótól, táncos lábak feszes dobbantásától lesz hangos a zeliezov­­cei (zselizi) Schubert-park, július 12— 13-án pedig az üdezöld fákkal szegé­lyezett, festői szépségű gombaszögi völgy ... Ismét a csehszlovákiai ma­gyar nemzetiségi kulturális élet e két különösen fontos rendezvényén: a zse­lizi Országos Népművészeti Fesztivá­lon, illetve a gombaszögi Országos Dal- és Táncünnepélyen találkoznak legjobb tánccsoportjaink, ismert folk­lórcsoportjaink és énekeseink. Igaz, évről évre megrendezzük az immár hagyományos zselizi és gomba­szögi találkozót, de alkalomról alka­lomra mindig valami újszerűvel, az elő­ző esztendőkénél emlékezetesebb és tartalmasabb műsorral igyekszünk meg­lepni e két rendezvény nagyszámú kö­zönségét. Egyszer a műsor felépítése, másszor a színpadra lépő hivatásos és amatőr művészek hírneve vonzza az érdeklődők ezreit, tízezreit.. . Az idén, hazánk felszabadulása 30. évfordulójának és a CSEMADOK ren­dezte Országos Népművészeti Feszti­vál, illetve Országos Dal- és Táncün­nepély jubileumi, huszadik évében az ünnepi műsorok összeállítói egy-egy olyan újszerű vonással igyekeztek még színesebbé, még gazdagabbá tenni a zselizi és gombaszögi „szőttest", hogy az a színre lépő tánccsoportoknak és a közönségnek egyaránt talán minden eddiginél emlékezetesebbé tegye a népművészeti fesztiválon vagy a júliusi dal- és táncünnepélyen való részvételt. Ez pedig aligha lehet másként, mint hogy a műsor itt is, ott is az előző esztendőkhöz viszonyítva valami olyas­mivel gazdagodjék, ami méltó kifeje­zője lehet a hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulója és e két or­szágos népművészeti rendezvény húsz éves jubileuma felett érzett őszinte örömünknek. így született meg annak gondolata, hogy az eddig a különböző műsorok­ban csupán külön-külön szereplő együtteseket — ahogy az már a nép­szerű dalostalálkozókon természetes szokás — ezúttal egy közös táncra kel­lene „összehozni". Az elgondolást tett, azaz a szervezési munkák kezdete kö­vette, és ma már bátran papírra vet­hetem, hogy a CSEMADOK helyi szer­vezeteinek 13 különböző tánccsoportja mind Zselízen, mind Gombaszögön há­rom közös táncot mutat majd be: a Tavaszi táncok című leánytáncot, a Gömöri verbunkos című férfitáncot és egy páros táncot, amely Dél-Szlová­­kia különböző vidékeinek néptánc-ha­gyományaira épül. Nem titok, hogy a közös táncokat előadó 13 csoport min­degyikében szorgalmas felkészülés fo­lyik, s a május derekán tartott összka­­ri próbák azt jelezték: a csoportok nagy kedvvel láttak munkához és zse­lizi, illetve gombaszögi szereplésük a színpadon pergő műsorok egyik fény­pontja lesz. Nem véletlen hát, hogy két összkari táncpróbára mi is bepil­lantottunk. öt tánccsoport — az izsai Búzavi­rág, a Nővé Zámky-i (érsekújvári) Nap­sugár, a Szőttes, a CSEMADOK ga­­amgyörgyi helyi szervezetének és a galántai gimnázium tánccsoportjának leánytáncosai két napra birtokukba vették az újvári közgazdasági techni­kum tornatermét. Újra és újra fölcsen­dül Ág Tibor népi motívumokra kom­ponált zenéje, s csaknem ötven lány táncolja el, ma már ki tudja hányad­szor, a palóc vidék tavaszi népi játé­kait felelevenítő tánc egyes tételeit. Quittner János, a tánc koreográfusa. és asszisztense, Méry Gabriella egy­szer a terem közepéről, másszor a tor­naterem oldalát szegélyező bordásfal mellől figyeli árgus szemmel a szorgal­masan táncoló lányok minden egyes kéz- és lábmozdulatát. A legkisebb hi­ba vagy pontatlanság esetén álljt in­tenek, hogy aztán még egyszer — ki, tudja, hogy tulajdonképpen már há­nyadszor — újra gyakorolják ennek a térben ügyesen elhelyezett és anya­gában tartalmas táncnak legapróbb részleteit is ... — Derűs, tavaszias hangulatot á­­rasztó, valóban játékos kompozícióvá szeretném formálni ezt az eredeti pa­lócvidéki táncanyagot — mondja a próba szünetében Quittner János. — A télűző kiszehajtást idézi a tánc nyi­tánya, majd a vidám, gondtalan tava­szi játékok hangulatát az úgynevezett kapus-, csigás- és karajtáncok terem­tik meg. — A csoportok felkészülten érkeztek az összpontosításra? Elégedetten bólint. — Az öt tánccsoport mindegyike na­gyon becsületesen begyakorolta a tán­cot. Reggel szinte meglepődtem a cso­portok jó felkészültségén. Ma a tánc összetettebb részeinek csiszolása volt műsoron, holnap pedig az egyes téte­lek hangulatára összpontosítjuk majd a figyelmünket. Reggeltől késő estig folyt a próba, rövid pihenőkkel és szünetekkel. Ezek a szabad percek beszélgetéssel, tré­fálkozással teltek. Közben megtudtam, hogy általában három-négy heti ott­honi gyakorlás előzte meg az újvári összpróbát; továbbá azt is, hogy mind az öt csoport nagyon örül már a zseli­zi és a gombaszögi bemutatkozásnak, hiszen az ünnepi műsorokat záró kö­zös táncokon kívül önálló műsorral is szerepelnek. Estébe hajlott már az alkony, ami­kor kiléptem a tornateremből, ahol úgy tapasztaltam, hogy a Tavaszi tán­cokat előadó, csaknem félszáz lányból máris nagyszerű kollektíva kovácsoló­­dott. A féli Kis-Duna Táncegyüttes, a Du­­najská Streda-i (dunaszerdahelyi) Csal­lóközi Dal- és Táncegyüttes és a CSEMADOK Podunajské Biskupice-i (pozsonypüspöki) helyi szervezetének tánccsoportja a szerdahelyi Gorkij ut­cai általános iskola pompásan beren­dezett, vadonatúj tornatermét kapta meg az összpróba céljaira. Már mesz­­sziről hegedűszó, pattogó ritmusú mu­zsika hallatszott. Az avatatlan járóke­lő — olykor fejcsóválva, olykor megér­tő mosollyal — akár azt is hihette, hogy „kivilágos kivirradtig" tartó mu­latság van odabenn. Persze, aki vett magának annyi fáradságot, hogy be­pillantson a terembe, az csodálkozva látta: a vidám népi zenére komoly munka folyik. Az itt összejött három táncegyüttes tagjai közül húsz-huszon­öt pár gyúrja-gyakorolja Horváth Re­zső legújabb páros táncát. A négy önálló sort alkotó táncosok fiatal, derűs arcán verejtékcsöppek fénylenek a próba rövid, alig lélegzet­vételnyi szünetében, aztán ismét fel­csattan a nemkevésbé izzadó koreo­gráfus hangja: — Ti a forgással, ti pedig a cifrá­val kezditek! Rajta! Felcsendül a muzsikaszó, és máris könnyedén perdül a szoknya, férfiason dobban a láb; a sorok először három nagyobb, majd hat kisebb körré for­málódnak, aztán ütemet jelző számolás és taps hangzik... és az embernek elég egy pillanatra behúnynia a sze­mét, hogy ezt a feszesen bokázó, fo­rogva, tarkán örvénylő sokaságot a zse­lizi Schubert-park árnyas fáinak gyű­rűjében magasodó színpadra vagy a ragyogó napfényben fürdő gombaszö­gi völgybe képzelje ... A féliek között — jó példát mutat-6

Next

/
Oldalképek
Tartalom