A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-05-23 / 21. szám
ELSŐ OSZTÁLYÚ MAGÁNY Gál Sándor legújabb prózai gyűjteménye A csehszlovákiai magyar irodalom Gál Sándort tipikus kísérletezőként tartja számon mind a lírában. mind az epikában. Költőként jelentkezik a hatvanas évek elején, de 1968-ban már egy kisebb elbeszélésgyűjteményt is megjelentet Nem voltam szent címmel. Már ekkor megfigyelhető, hogy novelláiban rendkívül fontos szerepe van a környezetfestésnek. A hőst — legtöbbször a szlovákiai fiatalt —. nem annyira a cselekedetei, mint inkább helyzetei jellemzik. Második novelláskötetének (Múmia a fűben, 1970) jellegét szintén a múltból kapott életérzés határozza meg, de benne nem a szerelmi nosztalgia (mint az első kötetben), hanem a közösség és az egyén viszonya, a szlovákiai magyarság sorsa a lényegesebb. Harmadik és egyben legújabb novelláskötete Első osztályú magány címen 1974-ben jelent meg. A gyűjtemény tíz novellát tartalmaz, s a szerző —, mint ahogy a kötet címe is mutatja — a novellákban a belső nyugtalansággal vívódó magányos ember érzését tárja fel a legkülönbözőbb helyzetekben, filozofikus megközelítéssel. Egy közelmúltban megjelent interjúban a szerző így vall könyvéről: „Az en nemzedékem, amely a háború romhalmazából nőtt emberré, a nép, vagy — ha így szebben hangzik — a nemzetiség, amelyet csehszlovákiai magyarságként tartanak számon — ha számon tartanak — Európában, a legfeneketlenebb magányból emelkedett ki a maga embersége által. Felemelkedett, egyenrangúsitotta, nagykorúsította magát. Könyvemet ez' a cselekvő magány, ez a belső, hallatlan erejű metamorfózis hozta világra. Nem erről szól, mert nem tanulmányok gyűjteménye, hanem novellák sora. S van még más rétege is ennek a kőzettömbnek. Az anyagi felemelkedés és a rokoni, baráti, egyszóval az emberi kapcsolatok felbomlása, szétesése, mássá válása." A kötet cimadó írása — Első osztályú magány — az Irodalmi Szemle 1969 évi 3. számában jelent meg először. A hős — bizonyára maga az író — egy vonat elsőosztályú hatszemélyes fülkéjében utazik egyedül. Az elsuhanó táj nem köti le a figyelmét, az egyedüllét viszont emlékeket, eseményeket, arcokat hív elő a múltbői. A hiányzó útitársak helyét az önként tóduló emlékképek foglalják el, s a hős nem tud tőlük szabadulni. A gyerekként átélt kínzó háborús események emléke, Szomszéd Jóska halálának leírása, Kaszás Laji esete, valamint a kitelepítés, a háború utáni helyzet felvillantása, majd az alapszituációhoz, az utazáshoz való kétszeri visszatérés a különböző idősíkok szerkezetileg jó összekapcsolását példázzák, ami Gál esetében egyben a prózai sűrítés eszközeit is jelenti. A látomások, az elhalt életek és események a hőssel utaznak, így az első osztályú fülke a külvilágtól elzárvo olyan, mint „egy nagy koporsó". Az események és az idő felbontását már korábban is alkalmazta Gál elbeszéléseiben, de a részek összehangolását, harmonikus egésszé való ötvözését ebben a novellájában sikerül első ízben megvalósítania maradéktalanul. Külföldön játszódik A tenger egy hulláma és a Jeronimo című novellák cselekménye. Az idegen környezet mit sem változtat a hős kedvezőtlen közérzetén. Belső nyugtalanságát és elégedetlenségét a tenger sem tudja ellensúlyozni, s lezáratlan kérdés marad az emberhez méltó élet keresésének lehetősége is. A fényes reggel című rövid írás meditólás. Egy anyagbeszerző monológja a kor egyik égető etikai kérdéséről (a megvesztegetésről) rántja le a leplet. Egy demizson bor ellenében az anyagbeszerző bármilyen alkatrészt meg tud szerezni, bár nyugtalan, mert legbelül a becsületes ügyintézésekhez vonzódik inkább. Egy egész sor felmerülő kérdésre nem találja meg a választ, de végül arra a következtetésre jut, hogy egy anyagbeszerző ne a lelkiismeretével tanácskozzon, s nincs szüksége arra sem, hogy megválaszolja a kérdést: Vajon a becsületeseknek vagy az álszenteskedőknek, a megalkuvóknak van-e igazuk? A hős beletörődve a megváltoztathatatlanba, az élet hétköznapi racionalizmusának sürgetésére félreteszi a problémát. „Ezenfelül pedig már ideje, hogy induljak. Az idő nem vár." A példa negatív, de a tehetetlenség, a passzivitás, a beletörődés gáli megfogalmazása ironikus és az ellenpélda erejével elvezeti az olvasót az egyetértés helyett a megváltoztatás tudatáig. Gól Sándor szépírói tehetsége A király című novellájában mutatkozik meg a legjobban. Ebben a novellában találhatók meg Gál legkifejezőbb, legváltozatosabb stíluseszközei, metafórái, hasonlatai. A novella nyelvi megformáltsága ebben a műben éri el Gálnál a legmagasabb szintet. Az elbeszélés hőse a falu bolondja, aki királynak képzeli magát és megalázottságban él. Dúl a háború és a rontás, de a királyt ez nem befolyásolja hite szilárdságában: eljön az idő, amikor ő majd eltörli az összes határokat s az országokat egyetlen birodalommá ötvözi. Míg az emberek meggyalázák és pusztítják egymást, addig a bolond király kimarad a történelem okozta változásokból. Kitelepítik a falu lakóit, a király egyedül marad fantazmagóriájával, a falu helyét elárasztják, birtokba veszik a növények, amelyek „nyugodt lassúsággal eltöröltek minden határt, s tisztaságukkal mindent eltakartak. A király pedig uralkodott felettük az időben, amely elérkezett." A téma konkrét történelmi ténynek, a második világháború borzalmainak, kegyetlenségeinek a visszaidézése. Az örült király alakja szimbóluma a békének, amely mélyen pozitív és tág értelmezést nyer az embertelenséggel szemben. A többi novella mindegyike (Csukák vonulása, Amit a folyó partra vet. Szemben velem kilenc tölgyfa, Kősivatag) tematikáját és szemléletét tekintve szintén egységes írás, megformálásukat és művészi színvonalukat tekintve azonban különbözők. Modern formájával és filozófiai alapállásával is újat jelent a kötetnyitó Jelzések című írás; az emlékek visszapergetésével több novellára a hemingway-i tömör előadásmód jellemző. Gál novelláinak a hagyomány.ostól eltérő, újszerű sajátsága a cselekmény és az idő egységének felbontása, továbbá a hősök emberséges életigénye, helykeresése, s részben elidegenedése. A sokszor különös eseményt vagy eseményeket megjelenítő modern szerkesztésű novellák olvastán ide kívánkozik a megállapítás: Gál Sándor legújabb prózája a szlovákiai magyar kisepika nyeresége, modern és vonzó értéke, új távlatokat, szélesebb horizontot nyit. Gál Sándor prózaírói pályáján egyre aktuálisabb lesz egy nagyobb terjedelmű szintézis, amely a formai letisztulás és a tartalmi kikristályosodás teljességében nyújtja az író sajátos élményanyagát. ALABAN FERENC Kertész Gábor Adósod vagyok ösztöneim varázsigére nyitódnak, a megpattanó gátak mögül szédült gránátként süvítnek szűk magamban és széttépik bőröm rácsait, feszít egyre vad nótája ifjúságomnak: még egy mozdulat egy görcsbefúródó pillanat szédítő meleg rándulása, s megfáradt karjaidban arany cókmókok fésülgetnek: a szemközt levő ház ablakát virág színűre festik örömkönnyeim. Soóky G. László MEDITÁCIÓ Egy kö majd biztosan visszahúz II. Egy kö majd biztosan jelt ad rólam MESE A hegy lábánál állt a tó a tóban rejtezett a kö a köbén titok lakott betakarta a sirályok álmát
