A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-10 / 2. szám
Kosuthova Elena felv. Szeretem a Hetet. Közel két évtizede rendszeres olvasója vagyok a lapnak. Többek közt hétről hétre figyelmesen elolvastam az Emberi sorsok rovatában közölt. írásokat. Azzal a reménnyel fogtam kézbe újra meg újra a lapot, hogy talán feleletet, tanácsot kapok az én nagy problémámra is. Nem kaptam, de azért mindig reménykedtem, sőt azon is sokat tűnődtem, írjak-e vagy sem. Sehogy sem bírtam rászánni magam. Valami mindig visszatartott. Eléggé zárkózott természetű vagyok, nem szeretek kitárulkozni mások előtt, pedig lehet, hogy ha mással megosztanám a bánatom, a sok gondom-bajom, megkönnyebbülnék, sőt az is lehetséges, hogy mások tanácsa nyomán meg tudnám oldani a problémáimat. Hogy most mégis írok s bizalommal fordulok tanácsért az Emberi sorsok rovatának minden olvasójához, arra a Hét ezévi első számában megjelent szerkesztőségi cikk bátorított fel. Negyvennégy éves férjes asszony, dolgozó nő vagyok. Férjem eléggé magas pozíciót tölt be. Művelt, szerény, csendes szavú ember. Húsz évvel ezelőtt házasodtunk össze. Villámismeretség, villámházosság — így is jellemezhetném házasságunk előzményeit. Akkoriban a barátnőim óva intettek, később megbánhatom elhamarkodott lépésemet, nem szoktak beválni az ilyen házasságok. Nem bántam meg, Szép családi életet éltünk és élünk, minden tekintetben megértettük és megértjük egymást. Problémám nem a házasságból adódott, legalábbis nem közvetlenül. Másból. A férjem első felesége tragikus hirtelenséggel elhunyt. 'Férjem így magára maradt hathónapos kislányával. Tehát elsősorban talán nem is feleségre volt szüksége, hanem új anyukát akart szerezni a kislányának, aki felneveli. Én ezt természetesnek vettem és vállaltam. Feltételek nélkül. Annyit jegyeztem meg csupán — úgy emlékszem rá, mintha ma történt volna —, hogy az igazi anyaság utáni vágy bennem is él, én is szeretnék saját gyereket a házasságunkból. A férjem természetesnek vette az „igényemet", azon túl pedig mindketten éreztünk magunkban annyi erőt és józan ítélőképességet, hogy a „felemás" gyerekek nevelése közben és körül esetlegesen felvetődhető sok-sok problémát közösen, okos higgadtsággal és nagynagy türelemmel megoldjuk, hogy a súrlódásoknak még a lehetőségét is kizárjuk az életünkből. Házasságunk második évében fiúgyermeket szültem. Ma elsőéves egyetemi hallgató. Nevelésével úgyszólván semmi komolyabb problémánk nem volt, a szokványos klsébb-nágyobb csínytevésektől eltekintve. Szinte már nem is igaz, mennyi örömöt szerzett ez a fiúgyerek mindkettőnknek a sportban, a tanulásban és egyéb téren elért eredményeivel. Bárcsak ilyen lenne társadalmunk minden fiatalja! Joggal lehetünk rá büszkék, mint ahogy azok is vagyunk. A lányommal, a lányunkkal azonban tengernyi bajunk volt már, szinte leírhatatlan, mennyi. Kicsi kora óta. Merőben ellentéte a fiúnak, mintha két külön világban nőttek, nevelkedtek volna fel. Miért? . .. Szeretetünknek, emberségünk melegségének a nagyobbik fele mindig neki jutott. Én, az anya, a „mostoha" soha egyetlen pillanatig sem éreztettem vele, hogy nem én szültem, hogy nem az „enyém". Mindent előteremtettem a számára, sokszor lemondások árán, csakhogy neki meglegyen mindene, szabad időm nagy részét rááldoztam, foglalkoztam vele, babusgattam, vittem magammal várost, világot látni, moziba, kiállításokra, sokszor az utolsó filléremet is odaadtam a megtakarított pénzemből — akkor még háztartásbeli voltam —, hogy megvehesse a kedvenc könyvet (bárki megnézheti milyen szép és gazdag könyvtára van), mégis hiábavalónak bizonyult minden törekvésem. Kicsi kora óta a mai napig valami megmagyarázhatatlan, megfoghatatlan válaszfal van közöttünk. Sokszor elgondolkodom: mikor, hol, mit nem csináltam jól, mi lehet az oka helytelen magatartásának, miért siklott félre az élete. Mert tagadhatatlanul félresiklott. Már akkor, amikor az általános iskola utolsó osztályába járt, ki-kimaradozott. Ha férjemmel együtt felelősségre vontuk, hallgatott, s mindketten éreztük, hogy gyűlölet ég a szemében. Tanulni jól tanult, s pillanatnyilag számunkra talán ez volt a lényeg. De valóban az kellett, hogy legyen a lényeg?... Ma is sokszor eltűnődöm, vissza-visszatér a gondolat. Másodikos gimnazista korában kikezdett az egyik tanárjával. „Kikezdett" I. .. Mint később megtudtuk az iskola igazgatójától, a kapcsolatnak nem volt semmi lényeges alapja, a tanár igen korrekten viselkedett a „szerelmes diákjával" szemben, próbálta őt kijózanítani, aminek az lett a következménye, hogy a lányunk elkövette első öngyilkossági kísérletét. Ró egy évre a másodikat. Teljesen tanácstalanok voltunk: „Vállán a világ bánata, őt senki nem érti meg, ő nem talál másutt meg nyugvást, csak a sírban". A gimnázium harmadik osztályát befejezvén, kimaradt. Váratlanul kijelentette, hogy férjhez megy. Megpróbáltuk jobb belátásra bírni. Férjhez kell mennie, mert gyereket vár, jelentette ki dacosan, makacs elhatározással. Azon az estén a férjem, az én csendes szavú párom valósággal megvadult, kikelve magából nagyon megverte a lányt. Én még akkor is melléálltam, védtem, biztattam, próbáltam meggyőzni — amiben már magam sem hittem —, nincs olyan nehéz helyzet, amelyből nincs kiút. Előbb fejezd be az iskolát', hogy kenyér legyen a kezedben, aztán férjhez mehetsz, szülhetsz gyereket. Nem és nem, hallani sem akart róla. Azt kiabálta a szemünkbe, hogy ha az apja beleőszül, én meg idegbajt kapok, azzal sem törődik, akkor is férjhez megy. És férjhez ment. A vő helyes fiú, a lánnyal egyidős, tévé-szerelő, jól kereső ember, de még nem tudta le a katonaságot. Tavaly ősszel vonult be, miközben a lányunk megszülte a kisfiát. Ma nyolchónapos. Helyes gyerek. Jobbára én nevelem, mert a fiatalasszony állandóan csavarog. Felszedett egy fiút, aki „megérti" őt, s akibe „halálosan" szerelmes. A fiú viszont nem szereti a lányunkat, eszébe sincs egy esetleges válás után feleségül venni őt. Nap mint nap együtt vannak, szépek, forrók az éjszakáik, ennyi az egész, semmi több ... Mindezt mi, szülők későn, csak most a napokban tudtuk meg. A férjem valóban beleőszült, én pedig a teljes idegösszeroppanás szélén állok. Csinos, eszes, jól öltözött a lányunk, aranyos a kisunoka, a fiatal férje mindkettejüket szereti, ő pedig, a lányunk . . . egyszóval nem látok kiutat. Sem én, sem a férjem. Mi lesz, mi történik, ha leszerel a vőnk? Ebben az áldatlan helyzetben úgy érzem, a mi kettőnk viszonya is veszélybe került. Nem vagyok önző, sosem voltam az, de féltem az életünket. Most végre, amikor a sok küzdelem után egy kicsit nyugodtabban élhetnénk, félek, hogy jóvátehetetlen tragédia történik. Mit tegyek? . .. Mit tegyünk? Tanácsért fordulok a Héthez, az Emberi sorsok rovatához, ahol eddig is sok-sok tapasztalt olvasó véleménye, tanácsa jelent meg. Remélem, én is, mi is kapunk tanácsot, hogyan oldhatnánk meg immár megoldhatatlannak látszó problémáinkat. Van-e vajon kiút? SZIKSZAINÉ KÜRTÖS ELEONÓRA VÍZSZINTES SOROK: 1. A függőleges 18. sz. alatti író, költő függőleges 21. szám alatti verséből idézünk (zárt betűk: N, B, N, A, A, É), folytatva a függőleges 13, és 20. sorban. 13. Elárusít. 14. ötvenkettő római számmal. 15. Béke több szláv nyelvben. 16. Elcsúfított. 17. Idegen tagadás. 19. Kis medve. 22. Ura betűi felcserélve. 23. Szomszédos betűk az ábécében. 24. A dohányos igéje. 26. Lyukas zseb. 27. Becézett női név. 29. A múlt idő jele. 30. Szlovák nemzeti politikus és író neve és személynevének kezdőbetűje. 32. Érzékszerve. 34. Turkál. 35. ... Lescaut. 36. Z-betűvel a végén: azelőtt Magyarország egyik vármegyéje volt. ^37. Elmázol. 39. Lakmé betűi. 41. Lám. 43. Idegen sorsjegy. 44. Azonosak. 46. A Lengyel Légiforgalmi Társaság neve. 47. Mellrész. 48. Angol helyeslés. 50. Szélmentes oldal a hajózásban (ang.). 51. Zokog. 53. Részvénytársaság francia rövidítése. 54. Lágy fém. 55. Valakinek a közvetlen közelében. 57. Dromedár. 59. Biztonsági szerkezet. 62. Gondoskodik valakinek a szükségleteiről. 64. A nagy távon közlekedő tehergépkocsik nemzetközi jelzése. 65. Sáv szélei. 66. Gyötrelem. 69. Nem fél. 71. Tiltószó. 72. Időegység. FÜGGŐLEGES SOROK: 1. Állatok fekvőhelyéül szolgák 2. Fél tucat. 3. Juttat. 4. Kettős mássalhangzó (ford.). 5. E. I. M. 6. Kérdés. 7. Ismert kávéház Budapesten, a Körúton. 8. Folyó spanyolul. 9. Argon vegyjele. 10. Hangtalan nóta. 11. K- betűvel a végén: angol grófság. 12. Okmány. 13. Az idézet második része, (zárt betűk: E, A, Ü, G, S, A, M, G). 18. ... Alekszej Alekszandrovics, szovjet-orosz költő. 20. Az idézet harmadik része. 21. Az idézett vers címe. 24. Vasból készült, ív alakú szerszám, amellyel a csávázott és megszáradt bőr zsugorodásait egyenesre simítják. 25. Európai szigetlakó. 27. Zamat. 28. A mostani időpontot megelőző, névelővel. 30. Vannak Szlovákiában. 31. Egymást követő betűk az ábécében. 32. S. N. M. 33. Korszak. 38. Mássalhangzó kiejtve. 40. Nem halt meg. 42. Időszámításunk előtt. 44. Valamihez szükséges eszköz. 45. Teremt-e? 47. Hógörgeteg. 49. Gléda. 50. Azonos a vízszintes 50-el. 52. Nem ott. 53. Játszma (a teniszben). 58. Véredénye. 60. Régi római köszöntés (é. h.). 61. Vágány. 63. Megszólítás. 66. K. A. 67. Ismeretlen adakozó névjele. 69. Időmeghatározás. 70. Görög betű. Beküldendő: a vízszintes 1, függőleges 13, és 20, valamint ,a függőleges 18 és 21. számú sorok megfejtése. Az előző rejtvény megfejtése: „Sikerekben gazdag, boldog Üj esztendőt, egész évi munkájukhoz pedig erőt, egészséget kíván a Hét szerkesztősége.“
