A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-05-09 / 18-19. szám
kulturális Csingiz Ajtmotov: Ó, szülőföldem című elbeszélésének színpadi étköltését mutatta be a presovi i. Zóborsky Színház hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére. Dusán Karas rendezése szuggesztiv, erőteljes előadást teremtve ábrázolja egy anyánok szenvedésekkel teli életútját. Ajtmatov elbeszélésének színpadi változatát rövidesen a bratislavai Hviezdoslav Színház is bemutatja. (J. Fecko tetv.) Demuiaxo a MATESZ Thália Színpadán Orsetta, Checca és THU Nane torzsalkodása (Tamás Jolán, Sas Eszter és Csendes László) A bratislavai MADACH Könyvkiadó a napokban jelentette meg Fábry Zoltán antifasiszta tárgyú írásainak válogatott gyűjteményét, mely a Vigyázzatok a strózsánl címet kapta. Fábry a marxista tudatosságával ismerte fel csírájában a fasizmust és engesztelhetetlen gyűlöletével harcolt ellene utolsó leheletéig. Mert tudta, hogy az emberi nem legnagyobb kártevője ellen, a legpusztítóbb fenevad ellen harcol. Fábry Zoltán antifasiszta írásainak válogatott gyűjteményét a fasizmus fellett aratott győzelem 30. évfordulójának tiszteletére jelentette meg a kiadó. (Prandi lelv.) ősbemutató — Natasa Tanská, mai szlovák szerző A 044-es számú üzlet című színművét mutatta be a bratislavai Üj Színpad Stúdió Színháza. A darab cselekménye több időszerű társadalmi témát érint és a fiatal, több regényéről ismert szerző tehetségét bizonyítja, hogy cselekményét bűnügyi keretbe ágyazza. A főbb szerepeket Ida Rapaicovó, Zora Kolínska és Stano Danciak alakítják. (Foto: Smotlák) Vendégjáték — Április 25—26-ón nagy sikerrel vendégszerepeit Bratislavóban a párizsi Comédie France társulata. A szlovák fővárosban bemutatkozó francia művészek a Horoce-t és Moliére: Képzelt betegét mutatták be a zsúfolásig telt Hviezdoslav Színház lelkes közönségének. A bratislavai Szlovák Nemzeti Színház operaegyüttese április derekán tartotta Charles Gounod: Faust és Margaréta című operájának bemutató előadását. A premier külön érdekessége, hogy a szereposztást tekintve elsősorban a társulat fiatal művészei kaptak érvényesülési lehetőséget. A címszerepeket alakító Magda Hajossyová és Peter Dvorsky — de a többi szereplője is — jól látták el igényes feladatukat. (Vavro felv.) A CHIOGGIAI CSETEPATÉ Nehéz megmondani, vajon a „Csetepaté“ a színházi dramaturgok körében rendkivül népszerű Carlo Goldoni legsikerültebb színpadi alkotásai közé tartozik-e; az viszont kétségtelen, hogy a szerző legnépszerűbb, leggyakrabban játszott darabjai közé tartozik. Aki ezért esetleg A chioggiai csetepaté műsorra tűzésében a MATESZ koSicei (kassai) Thália Színpadán talán csak valami afféle igyekezetét lát, hogy a színház telt házat és elégedetten tapsoló közönséget kíván magának (mert bizony rögtön, a bemutató előadás szünetében is hallottam egy-egy ilyen megjegyzést), az bizony súlyosan téved. Kétségtelen, színházat játszani valóban akkor a legjobb, ha a nézőtéren egy gombostűt sem lehet leejteni, de a csetepatét mégsem csupán „praktikus“ megfontolás juttatta színpadra. Hanem a tudatos, célratörő lelkesedés. Beke Sándor ugyanis esztendők óta — a Thália Színpad létrejöttétől mindmáig — módszeresen válogatja azokat a színműveket, amelyekben legenda és valóság, idill és groteszk illúziótlanság, álom és kijózanodás, jó és rossz valami sajátos ízzé keveredik. Bár végső soron nagyon is különnemű színpadi művek ezek, s színpadra vitelük módjai látszólag inkább elfedik, mint látványosan felmutatják ezt a rendezői törekvést, de azért mégiscsak sok-sok közös vonás található a Mirandoíina, a Kísértetek, az Elveszett paradicsom, az Arbát meséi vagy a Tűzvirág sikerében, illetve a Csongor és Tünde, Az énekes madár vagy akár A vitéz lélek tartózkodóbb, hűvösebb fogadtatásában. Beke rálelt ugyan ezekben a művekben a számára legfőbb közösre és izgalmasabbra, ami azonban inkább rendezői érdeklődési körének kijelölését, a számára leginkább „testhezálló“ feladat megtalálását jelenti, mint azoknak feltétlen és maradéktalan megoldását ... Ugyanígy nem nehéz észrevenni következetes színészvezetését s nyilvánvaló vonzódását a színpadi humor kesernyés árnyalataihoz. Ez a rendezői felfogás eddig többnyire igazolta Beke elképzeléseit, s rendezéseiben nem csupán a nagyszerű színészi alakítások egész sorát eredményezte, hanem színpadi munkáinak legértékesebb elemévé is vált. A chioggiai csetepaté rendezésénél is így történt: helyzetteremtése és színészvezetése ezúttal is kiváló, az előadás viszont lehetett volna lendületesebb, pergőbb ritmusú, a két évszázaddal ezelőtti olasz halászkömyezetben játszódó cselekmény légkörének pedig eredetibb „rajzát“ kellett volna adni. A színlap komédiának jelzi ezt a színjátékot Valójában azonban több is, más is, mert ezerféle színi hatást és lehetőséget ötvöz egybe. Karikaturisztikus humora megnevettet, bájos lírája kíváncsi mosolyra késztet, jellemrajza elgondolkoztat Maga a színpadi történet néhány szóban összefoglalható: három fiatal pár túlzott féltékenysége a mulatságos helyzetkomikumokba torkolló csetepaték és éles szóváltások sorozatát eredményezi, végül azonban a jóindulatú s egy újabb édes szerelmi kalandban bízó vizsgálóbíró jóvoltából minden jóra fordul... Érdekes a hangos csetepatékba sodródó figurák közeledésének formája is, mert nem egyszerűen, mintegy általános bocsánatkérésben olvadnak össze; hanem sírnak és szúrnak egyszerre, meggyötrik és megsajnálják egymást, acsarkodnak és szeretetet meg hűséget követelnek. Magatartások, mulatságos indulatok, „olaszos“ idegrohamok apró robbanásaiból áll össze a jelenetek sorozata, hogy a harmadik felvonás végén aztán egy ötperces, táncos-vidám nagyjelenetben összegeződjék a gondolati tartalom s az írói ítélkezés. Beke Sándor rendezéséről már csupán annyit, hogy általában jól érzékelteti a mű stílusát, és a további előadások minden bizonnyal a játék megfelelőbb ritmusát is megteremtik. Színpadi fogalmazása okosan rendezte el a chioggiai halászudvarok egyike lakóinak belső kapcsolatait, ütközéseit és hangulatait. Jól érzékelteti a jellemek különbözőségét is s kiaknázza a mozdulatokban rejlő ábrázolási lehetőségeket Nagy kár, hogy ebben a törekvésben ezúttal nincsenek segítségére Platzner Tibor színpadképe és jelmezei. A kosztümök nem tűnnek eléggé eredetieknek, és az előadás díszletei is alig-alig érzékeltetik a sósízű tengeri fuvallat könynyed érintését Az előadást egy sor kiváló színészi alakítás teszi emlékezetessé. Stilárisan legegységesebb alakítások: Kövesdi Szabó Marika Luciettája, Tamás Jolán Orsettája és Csendes László Titta Nanéja. Szerencsésen ötvöződik bennük az ötletgazdag játékosság és az ízes, belülről fakadó, természetes humor valamiféle finom, őszinte lirával. Magával ragadó alakítás Várady Béla Fortunato halászmestere is. Boráros Imre Beppója, László Géza Toffolója ugyancsak ötletes, friss és mulatságos. Lengyel Ferenc a vizsgálóbíró szerepében kiegyensúlyozott, jó teljesítményt nyújt Horváth Lajos az Alfelügyelö szerepét találó komikummal töltötte meg, és meggyőző figurát teremtett szerepéből Gombos Ilona (Pasqua), Szabó Rózsi (Libera) és Kovács József (Toni bátyó) is. Gyurkovics Mihály azonban mintha ezúttal nem tudna azonosulni a szerb kereskedő, Vincenzo alakjával, s igy néhány felvillanásnál többre nemigen futja erejéből. Szándékosan említem külön a Checca szerepében újoncként bemutatkozott Sas Eszter játékát, aki tehetségét bizonyítva, elismerésre méltó igyekezettel birkózik meg a nehéz feladattal. Hangulatos kiegészítője volt az előadásnak Milan Dubovsky zenéje. B. M. P. Gombos Ilona, Kövesd! Szabó Marika, László Géza és £rsek György a Csetepaté egyiic vidám jelenetében (G. Bodnár felvételei)
