A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-04-25 / 17. szám
j életet akarunk a Földön, hol nem lesz nyomor, szenvedés. Ahhoz, hogy teljes egészében megvalósuljon e régi forradalmi munkásmozgalmi dalban kitűzött cél, még sok hiányzik. De sok minden megváltozott azóta, hogy a munkások tüntető felvonulásokon ezeket a szavakat vágták oda az osztályellenség szemébe. De semmiképpen sem valami magától értetődő mozgás, a világban általánosságban bekövetkezett fejlődés következtében és hatására. Mindez csakis és kizárólag az emberek fáradhatatlan munkájának, az emberi jogokért folytatott harcának, annak köszönhető, hogy a szocializmus építésével, a kommunisták hatalomra jutásával az emberiség történetének egészen más, jobb korszaka kezdődött. Tudjuk jól, hogy ez az új, emberibb élet nemcsak a nagyobb darab kenyeret, a jobb öltözködést, a magasabb életszínvonalat jelenti. Helyesebben mondva, tudjuk, hogy a jobb életa művészetek fejlesztésének támogatása részét képezi ezért munkánknak és politikánknak, egész állami koncepciónknak.” A kultúra ápolásának, demokratizálásának, a közművelődés általánossá tételének terén már igen sokat tett pártunk. A CSKP Központi Bizottságának 1972 októberében az ideológiai munka XIV. kongresszus utáni feladatairól megtartott ülésén a CSKP KB Elnöksége jelentésében megállapíthatta : „Egyetlen tőkésország sem dicsekedhet a kulturális értékek olyan demokratikus hozzáférhetővé tételével és fejlődésével, mint a szocialista országok s köztük a Csehszlovák Szocialista Köztársaság. A legfejlettebb színházi hálózattal rendelkezünk a világon, a közművelődési, művészeti és népművelési intézmények kiterjedt rendszerével, az esetben egyáltalán nem lehet a kultúra demokratizálásáról beszélni. S éppen a kultúra demokratizálása mindig is ott szerepelt Csehszlovákia Kommunista Pártjának programjában, mint ahogy ott van az egész forradalmi kommunista és munkásmozgalom programjában. A hazai reakció fölött aratott győzelem után — amikoris a reakció visszafelé akarta forgatni a haladás kerekét — Klement Gottwald elvtórs 1948-ban a Nemzeti Kultúra Kongresszusán arról beszélt, hogy történelmileg új és felelős cél áll előttünk: tervszerűen munkálkodni a népnek nemcsak gazdasági, de kulturális felemelkedéséért is. Ezeket mondotta: „Az ember szellemi és erkölcsi felemelkedése érdekében hozzáférhetővé akarjuk tenni számára a múlt összes nagy kulturális értékeit s szélesre nyitsolni. Ezzel szemben azonban ott állnak a szorgalmas, becsületes munka valóban elismerést keltő, tiszteletet ébresztő eredményei. Sohasem voltak nálunk ilyen lehetőségek a legkülönbözőbb tehetségek kibontakozásához. Megnyilvánul ez a szabad idő eltöltésére irányuló kollektív és egyéni törekvésekben. Egyes igen fejlett tőkésországokkal szemben is sokkal jobb és nagyobb áttekintéssel rendelkezünk mindarról, ami kulturális téren a világban korábban történt s ami ma történik, minden kimagasló kulturális értékről. Éspedig elsősorban is azért, mert a kommersziális szempontoktól nem terhelt, igazi kulturális értékek kibontakozása egyedül csak a szocializmusban lehetséges. A kultúrának ezt a demokratizálását, ami nálunk az utóbbi harminc esztendőben valósággá lett, hangsúlyozza a CSKP XIV. kongresszusának határozata is. A kultúrának ez a demokratizálódása, mely a szocializmusra jellemző, ahogy eredményeivel napon-A kultúra demokratizálása színvonalhoz az is hozzátartozik, hogy kultúráltabban, gazdagabban, öntudatosabbon élünk, hogy egyre inkább urai vagyunk sorsunknak. Tudjuk, kultúráltan élni, ehhez az is hozzátartozik, hogy ez a kulturáltság emelkedhessék, ehhez pedig elsősorban is mélyre ható gazdasági változásokra van szükség, mert azok nélkül az eredmények nélkül, amelyeket gazdasági téren elértünk, legfeljebb, ha csak beszélni lehetne a kultúra széles körű demokratizálásáról, a közművelődés össznépivé tételéről. Tudjuk azonban azt is, hogy a közművelődés általánossá tétele viszont, amikor kezd valóra válni, befolyással van minden másra is, mivel az öntudatos szocialista ember nem lesz oda úgy magától, maga is a kultúra, a művelődés eredménye. Emlékezzünk csak vissza, hogy beszélt erről Gustáv Husák elvtárs tavaly júniusban a kulturális élet képviselői előtt a prágai várban: „Lehet, hogy túlságosan is gyakran beszélünk a gazdaság és az életszínvonal fejlődéséről, a jó anyagi feltételek megteremtéséről a dolgozók számára. Joggal állíthatjuk, hogy e téren figyelemre méltó eredményeket értünk el. De a célokhoz, amelyeknek elérésére törekszünk, elválaszthatatlanul hozzátartozik a szocialista embernek, osztály- és politikai öntudatának, a szó legtágabb értelmében véve kulturáltságának fejlődése is ... A közművelődés és nagy számú zenekarral, énekkarral, népművészeti együttessel, több tízezer nyilvános könyvtárral, képtárak, múzeumok és történelmi műemlékek százaival. Népünk a legélénkebb érdeklődést mutatja a kulturális és művészeti értékek iránt, ezek életszükségletté lettek a számára. Becsüli és megbecsüli az irodalmi, képző- és zeneművészeti, a színpadi és filmalkotásokat, amelyek gazdagítják, tágítják szellemi világát és segítségére vannak a jobb jövőért vívott mindennapos küzdelmében." Ez a kommunista párt vezette emberek öntudatos törekvésének és szorgalmas munkájának eredménye. Ott viszont, ahol a burzsoázia valósítja meg a maga művelődéspolitikáját, eltérő eredményeknek lehetünk a tanúi. A kultúra demokratizálódása elfogadhatatlan a burzsoáziának, mert osztályszempontból nem felel meg a számára. így az űrhajózás korában sokhelyütt még az emberek többsége írástudatlan, az egyre terjedő és mélyülő gazdasági válság következtében megoldhatatlan nehézségek előtt állnak a nyugatnémet színházak, akárcsak az amerikai balettegyüttesek stb. Amikor az embereknek az infláció vagy a válság következtében nehézségeik vannak azzal, hogyan csökkentsék a kiadásaikat, elsősorban is a kulturális igényeik kielégítésére szánt összegeket korlátozzák. Tehát mint látjuk, ebben ni előtte a kaput a tudáshoz és a szépséghez." Szavaiból kicsengett az is, hogy mi alkotja elválaszthatatlan részét a kultúra demokratizálásának. Nem elég ugyanis a lehető Jegnagyobb mértékben hozzáférhetővé tenni a már meglevő kultúrát. A demokratizálás fogalmához hozzátartozik a népből eredő és a néphez közelálló vagyis össznépi kultúra megteremtése is, miközben érthetően növekszik és elmélyül a múlt kulturális örökségének megbecsülése. Az így felfogott kultúrát, az ilyen művészi alkotásokat a kommunista párt mindig támogatta s harcolt értük a jobboldali revizionistáknak az elit kizárólagosságáról és felsőbbrendűségéről hangoztatott és egyéb torzító elméleteivel szemben, amelyeknek veszélyességére Klement Gottwald már 1948- ban rámutatott. Nem mintha nem lennének fogyatékosságainak, mintha nem kellene nehézségekkel megküzdenünk. A nehézségek egyik oka péTdául, hogy a tőkés világból behatol hozzánk a propaganda, amely igyekszik kétségbe vonni, bomlasztani a szocialista kultúra magas fokú etikai küldetését, ha már maga nem képes elfogadható variánssal szolgálni. Próbálja feléleszteni a kispolgári csökevényeket, az embereket a fogyasztás irányában befolyáta találkozunk a gyakorlatban, konkrétan a kultúra hatalmas fejlődését jelenti, azt, hogy eddig sohasem tapasztalt lehetőségek nyíltak meg valamennyi alkotó tehetség előtt. Ez azonban kötelez is. A legidőszerűbben figyelmeztetett a CSKP KB tavaly novemberi ülése arra — jóllehet erről konkrétan nem történt említés —, hogy a kultúra területén is felmérni, elemezni, vizsgálni és ellenőrizni kell, hogyan történik a CSKP XIV. kongresszusa határozatának teljesítése. Éspedig nemcsak az alkotó művészetek területén. Állandóan szem előtt kell tartani a kérdést: milyen aktív hatást fejt ki a kulturális front ideológiailag? Mert hiszen tudjuk, hogy ez a kulturális front állandó feladata, hogy éppen e feladat teljesítésével viszi tovább kultúránk legjobb és dicső hagyományait. A kultúra demokratizálódása szorgalmas, kitartó munka és igyekezet eredménye nálunk, eredmény, amelyet nem lehet észre nem venni. Mindenekelőtt azonban jó alap ez a kultúra további fejlesztéséhez, mert ezt a fejlődést csak maga a kultúra demokratizálása teszi lehetővé. Csak tőlünk függ, hogyan tudunk e tekintetben is új életet teremteni a Földön, úgy átalakítani a világot, ahogy arról a forradalmi munkásmozgalmi dal dalolt és dalol ma is. hőt A CSEHADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztőhelyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesztőség: 328-65. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Cstredná expedícia tiaée, 88419 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaéiarne. n. p., KoSice. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kés. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. INDEX: 454 32. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Címlapunkon P. Havran, a 24. oldalon Vámos Gábor felvétele 2
