A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-04-18 / 16. szám
Mészáros Jenő Takács Zoltán Tóth Tibor Odrááka Ernő Kz a gyárkapu, amelyiken a napi három műszakváltás folyamán több mint ötezer munkáját kezdő és végző ember halad át, bizony komoly gyáróriás kapuja kell hogy legyen. A vágsellyei Nitrogén Művekben, a Duslóban — amely Csehszlovákia vegyiparának egyik legfontosabb bázisa — ennyi ember dolgozik. Sok köztük a fiatal. Az üzem SZISZ-szervczetének elnöke, Jozef Turéek pontos adattal szolgál: a fiatalok száma megközelíti a kétezret. Igen, az üzem állandóan fiatalodik. Ez a folyamat nemcsak az egyre több fiatal szakember képzésével magyarázható: az üzem munkaszelleme, a dolgozók társadalmi és munkahelyi aktivitása is fiatalos. Ehhez az üzem ifjúsági szervezetének munkája is hozzájárul. A tizennyolc alapszervezet tagjai tizenkilenc ifjúsági kollektívában versenyeznek a szocialista brigád címért, s közülük hét már el Is nyerte a szocialista brigád cim első fokozatát. Három megkapta „a SZISZ I. kongresszusának brigádja“ címet, további hármat pedig a szakszervezet elismerő oklevéllel tüntetett ki. A tizenkilenc szocialista brigádot nehéz lenne sorra látogatni, ezért kísérőmmel Anastázia Radvanovával, a vállalat SZISZ-szervezetének vezetőségi tagjával kiválasztunk egyet a sok közül, egy olyan brigádot, ahol nemcsak fiatalok, hanem gyakorlottabb, régi szakemberek is dolgoznak. Azért ilyet, mert a gyár vezetőségének véleménye szerint a jó munka, a jó hírnév s a szocialista munkaszellem kialakulásának egyik eleme a fiatalok s az idősebbek kölcsönös példamutatása, együttműködése. A Mészáros Jenő vezette tizenhárom tagú szocialista brigád fontos szerepet tölt be a gyár életében, önmaguk jelentőségét nem becsülik túl — ám annak ellenére, hogy műtrágyát, aminósavat sohasem látnak, fontos munkát végeznél! a vegyikombinátban. A brigád kazánkovácsokból, lakatosokból, hegesztőkből, vasmunkásokból áll. De feladataik sokkal Igényesebbek annál, mintsem hogy szakmai többlettudás és gyakorlat híján is meg tudnák őket oldani. Itt senki sem szimpla „sorkatonája“ a szakmájának. A brigád legfiatalabbjai naponta tapasztalják, hogy a szakmunkás-bizonyítványuk garantálta képzettség s az egyszerű szakmai gyakorlat bizony kevés a rájuk háruló feladatok megoldásához. Itt speciális tudásra is szükség van, s ezt legjobban a brigádon belül, — az elmélettel szorosan összekötött gyakorlat közben — az idősebb „szakiktól“ lehet elsajátítani. — Ha csak azt végezném, amire a szakmunkásképző iskolában képesítést szereztem, az minden bizonnyal szegényesebb, érdektelenebb munkakör lenne annál, amit ezen a munkahelyen végzek, s amit persze itt is tanultam meg. Mert nyilvánvalóan sokkal szebb például annak a hegesztőnek a munkája, aki fémlemezekből óriási hajótesteket hegeszt össze, mint azé, aki a házgyári panelek kötővasainak hegesztését végzi. Amíg az első érdekes és állandó szakmai önképzést igényel és több izgalmas felfedezéssel jár, addig az utóbbi meglehe-Anastázia Radvanová tősen sablonos munka, amelyet jól lehet — és kell Is — végezni, de nem túlságosan érdekes. A mi munkánk viszont mindig szép, izgalmas — mondja Tóth Tibor. Szaktársa, OndráS- ka Ernő pedig hozzáteszi: vasat is olvasztunk, öntünk, s még edzünk is. Az Ilyen munkát mi nem rendelhetjük meg egy másik, erre szakosított vállalatnál, mert ennek normái min-TIZENHN3MW dig a munkafolyamatban jelentkező különleges körülmények között alakulnak ki. A brigádvezető elégedetten, elismerő mosollyal hallgatja és nyugtázza fiatal munkatársai magyarázatát. Ezek után egy másik fontos dologról beszélgetünk: arról, ami a szakmai vonatkozásokon kívül többletnek számít a gyakorlatukban. A brigádszellemről, a munkához való példás viszonyról, a felelősségről, a közösségi szellemről, egymás emberi és szakmai megbecsüléséről, a társas- s az ettől elválaszthatatlan magánéletről, a szabad időről, a gondokról és örömökről. Közben kiderül, hogy a brigád tagjai a magánéletben is szoros kapcsolatot tartanak egymással. Nemcsak a házépítésben segítik egymást, hanem a politikai, kulturális fejlődésben is. Viták, beszélgetések folyamán alakítják nézeteiket, véleményüket. Olvastam ezt és ezt ajánlom figyelmetekbe — mondja valaki —, s a többiek megfogadják a tanácsát. Tóth Tibor iro-. dalmi színpadot vezet a falujában. Lelkesedik a versekért s ez már elegendő ebben a közösségben ahhoz, hogy a többiekben is feltámadjon a versolvasás Igénye. De más példával is szolgálnak: a brigád egyik legidősebb és legtapasztaltabb tagja, Takács Zoltán, az üzem egyik pártalapszervezetének elnöke, ott volt a CSKP XIV. kongresszusán. Ezzel is magyarázható, hogy a brigádtagokat valóban érdekli a politika, érdeklik őket a társadalmi problémák. Beszélnek, vitatkoznak róluk, s értik is, amiről szó van. Ügy gondolom, a brigádtagok egészséges társadalomszemlélete, a munkához való jó viszonya abban rejlik, hogy ez a brigád cselekvő, értő, és korántsem közömbös emberek közössége. S ez nagy érték. Illusztrációként hadd Írjak le egy rövid, ám szemléletükre, szellemükre annál jellemzőbb, példát. Amikor az egyik fiatal brigádtagot arról kérdezem, hogy falujában hogyan dolgozik az ifjúsági szervezet, hogyan találja meg odahaza a szórakozás, a szabad idő hasznos felhasználásának lehetőségeit és formáit, azt panaszolja, hogy ezek bizony rendkívül szegényesek. Annak ellenére, hogy maga is vezetőségi tagja a falu ifjúsági szervezetének, beismeri, nem tudnak igazán tartalmasán dolgozni. Az okok között egyebek között azt is felsorolja, hogy a falu vezetősége és tömegszervezetei nem segítik kellő mértékben a fiatalok szervezeti életének fellendítését. A már említett Takács Zoltán, a rangidős kommunista jelenlétében hangzik el a panasz. És Takács elvtárs az asztalra csap: — A fene enné meg! Én más faluból vagyok, de épp a napokban beszélgettem róla a fiúval, hogy ez mennyire nincs így rendjén. Hogy lehet ez? Hát a falunak nem érdeke, hogy ne a kocsmában töltsék el az idejüket a fiatalok? Hogy ne unatkozzanak? Magam fogom felkeresni azt a legilletékesebbet, aki ott, az ő falujában ezért felelős. Beszélni fogok vele. Takács Zoltán őszinte felháborodás szülte szavai meggyőztek arról, hogy komolyan beszélt, hogy valóban meg is teszi, amit Ígért. Mert nem közömbös a társadalmi problémák iránt, s ez rendkívül rokonszenves dolog, kommunistához méltó szemlélet. Nem véletlenül kitüntetett párt alapszervezet az, amelyiknek ő az elnöke, s nem véletlenül ilyen brigád az, amelyiknek rangidős tagja. Mészáros Jenő brigádvezető és Takács Zoltán végül arról beszélnek, hogy tavaly még alacsonyabb volt a brigád átlagos életkora, de néhány fiatal közben iskolába ment. Technikumba, főiskolára. Egyikük most Prágában végzi a bentlakásos pártfőiskolát. Többen jártak vagy járnak esti tanfolyamra, tanulnak levelező tagozaton. így van ez rendjén. S amikor valaki — brigádon kívüli ember — egyszer egy tízórai szünetben azt mondja nekik: „Urakat csináltok a taknyosokból“ — ők meggyőzően magyarázták: nem urakat csinálunk belőlük, hanem tanultabb, műveltebb embereket, akik a bizonyítványosztás után ugyan irodákban fognak majd ülni. De nemcsak ülni, dolgozni is. Nem kalapáccsal vagy hegesztőpisztollyal ugyan, de lesz ott is dolguk. S ami a legfontosabb: magunk ültetjük oda őket az íróasztalhoz, de mert közülünk valók, hozzánk, gondjainkhoz, sosem lesznek idegenek. „Hát ebben van valami“ — mondta a tamáskodó. A tízórai szünet ekkorra éppen véget ért. Megtörölték a bicskát és visszamentek a szerszámaikhoz. RESZELI FERENC % •
