A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-04-18 / 16. szám
Fiatalság és vidámság, derű és dalba, táncba rejtett szépség .. . Talán ez jut először az eszünkbe, ha valahol az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes nevét halljuk említeni. Országjáró előadásai révén ismerjük és szeretjük ezt a bratislavai együttest — a Kiváló munkáért érdemrend viselőjét —, ám mégis, újra meg újra szívesen meghallgatjuk a félszáz tagú kórus lágy ívelésű vagy pattogó ritmusú népdalait, örömmel megtapsoljuk a táncosok tüzes temperamentumát, az egész együttes sziporkázó fiatalságát. Természetesen, az Ifjú Szivek munkássága elsősorban nemzetiségi kulturális életünk szerves velejárója, de művészetüket távolról sem csupán a Csallóközben, Cömörben vagy a Bodrogközben várják őszinte ragaszkodással, hanem úgyszólván Ástál az ország legkeletibb csücskéig, hazánk számos más városában ismerik dalaikat és táncaikat. Sőt, Európa több országában is sikerrel vendégszerepeit már az együttes! Az esztendők azonban egy-egy dal- és táncegyüttes életében is kérlelhetetlenül szaladnak, és Így az Ifjú Szívek ezekben a napokban tevékenységének jelentős jubileumához érkezett: megalakulásának 20. évfordulóját ünnepli! KULCSÁR TIBOR, az együttes igazgatója a leghivatottabb arra, hogy röviden összegezze az Ifjú Szívek eddig megtett útját. DAIAL, lÁNGAb HÚSZ EVEN kr... O — Igazgató elvtárs, próbáljuk meg két évtizeddel visszapergetni az idő kerekét és bevezetőben felidézni az együttes megalakulásának körülményeit... — Szinte alig tudom elhinni, hogy immár húsz éve annak, hogy 1955-ben a bratislavai egyetemeken és főiskolákon tanuló diákok közül néhányon azzal a céllal kezdtek összejárni, hogy egy olyan csoport létrehozásán törekedjenek, mely a fiataloknak hasznos szórakozást jelentene s emellett a társadalom számára is hasznos tevékenységet fejtene ki. Az elhatározást tett követte, és az olykor bizony egészen az éjszakákba nyúló lázas beszélgetések eredményeként, még ugyanabban az esztendőben megalakult az o lelkes csoport, amely akkor a Magyar Főiskolások Művészegyüttese néven az úttörő szerepet vállalta. Emberanyagban, jelentkezőkben nem volt hiány, hiszen az akkori bratislavai Magyar Tannyelvű Pedagógiai Iskola, a Felső Pedagógiai Iskola, a Pedagógiai Főiskola és o Komensky Egyetem diákjai, de az alkalmazásban lévő fiatalok között is szép számban voltak jóhangú énekesek, táncoslábú fiúk meg lányok, akik tulajdonképpen az együttes csíráját képezték. Már az első próbák során megfogalmazódott az az elhatározás, hogy a hazai magyar népi hagyományok gyűjtésével, ápolásával és színpadra vitelével megkísérlik pótolni azt az űrt, mely rövid életű hivatásos Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes: a NÉPES megszűnése után 1955-ben keletkezett. Az alakulástól eltelt időszak első jelentősebb határköve 1957 tavasza volt, amikor az SZLKP KB Titkárságának javaslatára az együttes állami támogatásban részesül s így félhivatásossá minősül. Fenntartó szerve — a CSEMADOK KB javaslatára — az akkori CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsága lett. Az első komoly összpontosítás a tomasikovói (tallósi) kastélyban volt, majd ezt egy nyári hangversenykörút követte. Az igazi, tervszerű munka csak ezután kezdődött, és egyre jobban emelkedett az együttes művészi színvonala is, mely az első bemutatótól immár Ifjú Szívek néven járja az országot. O — Az Ifjú Sziveknek a fiatalokkal való kapcsolatát nem pusztán az együttes neve, hanem a mindennapok gyakorlata is bizonyítja, hiszen a tizen- és huszonévesek ezrei tekintik meg az előadásaikat és a tagság zömét is fiatalok alkotják ... — Valóban így van. Arról természetesen nincs adatunk, hogy hány fiatal tekintette már meg műsoraink valamelyikét, de azt viszont tudjuk, hogy az elmúlt két évtized alatt az együttesben közel ezer fiatal cserélődött ki. örömmel nyugtázhatjuk, hogy köztük nem kis létszámban voltak és vannak olyanok, akik mindmáig hűek maradtak az énekhez, a tánchoz, a népművészethez és maguk is csoportot alakítottak szülőfalujukban vagy jelen működési helyükön. így azt a munkát folytatják, amit az együttesben megtanultak és megszerettek. Az ifjúsággal való kapcsolatunk nyilvánvaló, mégis azt kell azonban mondanom, hogy az Ifjú Szívek nem kimondottan ifjúsági együttes, hanem egy állami irányítás alatt álló, reprezentatív jelleggel bíró művészi társulat, melynek sajátos küldetése és helye van hazánk kulturális életében. Természetesen, az együttes félhivatásos jellegéből adódik, hogy az egyes művészi részlegek tagságának összetétele évről évre változik. Az elmúlt húsz év alatt, elsősorban különböző objektív tényezők folytán, a tagság szociális összetétele is sokat változott. Az időközben megszűnt pedagógiai iskolák, illetve a Pedagógiai Főiskola Nyitrára való áthelyezése után ugyanis csaknem teljesen megszűnt a tagtoborzási és tagszerzési lehetőséget nyújtó tömegbázis. Az utóbbi években ezért a diákifjúságon kívül viszonylag nagy számban működnek az együttesben különböző munkaviszonyban, állásban lévő fiatalok is. Ez részben örvendetes, mert a dolgozó és a tanuló ifjúság kölcsönösen jó hatást gyakorolhat egymásra, másrészt viszont szervezési téren ez rengeteg problémát és gondot jelent. Hogy mégis sikerül mindezt áthidalni, az a tagságnak az együtteshez való ragaszkodását, ügyszeretetét és elkötelezettségét bizonyíjta. O Miben látja és miképpen határozná meg az együttes művészi célkitűzéseit? — Dramaturgiai célkitűzéseinkben és mindennapi munkánkban egyaránt igyekszünk maradéktalanul eleget tenni mindazoknak a feladatoknak, amelyeket szervezeti szabályzatunk a következőkben foglal össze: Az együttes külde-. tése ápolni, terjeszteni s művészi módon tovább fejleszteni hazánk magyar nemzetiségű lakosságának népi hagyományain alapuló dalait, táncait, szokásait, néprajzi gyűjtő munkát végezni és művészi tevékenységünkkel hatékonyan hozzájárulni hazánk nemzetei és nemzetiségei testvéri együttéléséhez. Ha végigtekintünk az együttes két évtized alatt végzett munkáján, akkor meggyőződhetünk róla, hogy az együttes ezeket a célokat igyekezett követni. Tánccsoportunk például húsz esztendő alatt mintegy hatvan koreográfiát tanult be, amelyek túlnyomó többsége a hazai, a csehszlovákiai magyar népi hagyományokon alapul. Énekkarunk műsora is elsősorban magyar népdalokat tartalmaz, de a kórus repertoárjában a klasszikus kórusirodalom egyes korszakainak jelentősebb alkotóit vagy a kortárs szlovák, cseh és szovjet zene legkiválóbb képviselőit is megtalálhatjuk. Nemcsak az együttes műsorának gazdagodását, de munkánk művészi útkeresésének egy-egy újabb állomását jelentették a hagyományostól eltérő, korszerűbb formanyelvvel kifejezett tánckompozíciók is. A Szép Júlia című népbaliada, Liszt II. magyar rapszódiája vagy a később sikerrel felújított Hősök emlékműve, mely a párt- és munkásmozgalom harcainak állít méltó emléket; de néhány további, ugyancsak a korszerű formanyelvvel kifejezett tánc is az előadók s az egész együttes folyamatos művészi fejlődését jelentette. Az elmúlt eszlendőkben, bizonyos vonatkozásokban újszerű munkastílus bevezetésével sikerült elérnünk, hogy ma mór egyszerre négy önálló, teljes műsort kínálhatunk a közönségnek. Olyan eredmény ez, amellyel kevés dal- és táncegyüttes büszkélkedhet az országban. A szabadság útjain és a Hazai tájakon című műsoraink, A népdaltól az áriáig című nevelő jellegű ifjúsági program és az énekkar önálló hangversenyműsora egytől-egyig művészi célkitűzéseink sokoldalúságát bizonyítja. O — Befejezésül mit mondana el az együttes további terveiről? —- Sikerekben gazdag húsz év áll mögöttünk, s ez a jövőben is kötelez majd bennünket. Munkánkhoz tág teret nyitnak a párt- és állami szervek, együttesünk minden tagja tudatában van annak, hogy pozitívan értékelik, tisztelik és becsülik a fáradozását. Ezért a jövőben is azon az úton szeretnénk tovább haladni, melyre az utóbbi években léptünk. A továbbiakban is törekedni fogunk különböző időszerű tematikus kompozíciók bemutatására. Emellett a felújított gyűjtőhagyomány anyagából kiindulva, több új népművészeti ihletésű műsorral szeretnénk meglepni a közönséget. A következő esztendőkben is sok munka vár ránk, amit csak együttesünk nevéhez méltó fiatalos lendülettel tudunk maradéktalanul ellátni. Kulcsár Tibor
