A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-04-18 / 16. szám

SZU VESZTER

áprilisban

Miközben nálunk a háziasszonyok nagyban sütik a húsvéti kalácsot, főzik a sonkát, s a lányok, locsolókra várva, festik a pirostojást (ha a kényelem kedvéért nem a népművészeti boltban vásárolják), a férfiak meg az illatszerboltban válogatnak a szagosvizek között, Ceylon szigetén, Sri Lanka köztársaságban a szingalézek meg az indiai származású tamilok az óév búcsúztatására készülnek. Hogy ez nem történhet vidám mulatozás nélkül, az csak magától értetődik. De mivel a déli ember általában temperamentumosabb, „szilveszteri“ mulatságaik is veszélyesebbek.

„Szilveszterkor“ riadókészültségben van a rendőrség. Motorizált rendőrjárőrök járják be a falvakat, felügyelve a rendre. Mindenütt tele az utcák néppel, ezen a napon nem dolgoznak. Ki tudja, miért, de éppen az utak ■ mentén terítik le gyékényüket a szerencsejátékosok, s osztják a kártyát vagy rázzák a kockát. A fiúk őrködnek a falu mindkét bejáratánál. Amint valamelyikük észreveszi a rendőrkocsit, rögtön figyelmeztetik a játékosokat. A figyelmeztetés szájról szájra jár és gyorsabban eljut az érdekeltekhez, mintha a helyi hangosanbeszélőn történne. A játékosok összegöngyölik a gyékényt s a kártyával együtt eltűnnek a legközelebbi tető alatt. Amint a rendőrautó látótávolságon kivül kerül, folytatódik a játék tovább. Olykor azonban a rendőrök gyorsabbak, mint ahogy a figyelmeztetés megérkeznék. A járőrkocsi vezetőjének már ott a kezeügyében a benzineskanna, elég egy szál gyufát meggyújtani, s a gyékény a kártyával lángokban áll... A játékosok mosolyogva veszik tudomásul a kárt, mert alig távozik a járőr, valamilyen gyékény meg kártya megint csak előkerül. Csak éppen az őrségbe állított srácok kapnak egypár nyaklevest és megbízhatóbbakkal váltják fel őket.

Az újév azonban elsősorban a nők ünnepe. Az év 364 napján át a ceyloni asszony a tűzhely körül sürgölődik, vízért jár a korsóval, mos és takarít. De újévkor nem szabad munkához nyúlnia. Persze nem kell azt gondolni, hogy ezen a napon a férfiak törődnek a háztartással. Szó sincs róla. Az asszonyok előző nap sütnek, főznek, vizet hoznak, kimosnak, kitakarítanak, s újévkor szabad napjuk van. A férfiak kókuszrost-kötelet erősítenek egy magasabb pálmafára, alul odaerősítenek egy darab deszkát, s a nők mennek hintázni. Rendszerint kettesben. Mivel a szingaléz és a tamil családok igen nagyok, jócskán eltart, amíg az összes nővérek, nagynénik, anyák, anyósok, sógornők, unokanővérek, lányok és unokák sorra kerülnek. A hinták egész nap üzemben vannak.

Míg a nők a hinták környékén gyülekeznek, hogy sorra kerüljenek, a férfiak külön csoportban szórakoznak. Nem minden szórakozás veszélytelen. Minden iskolásgyerek tud puskaporból, üvegcserépből és vasforgácsból petárdákat készíteni. S az új évet aztán nagy durrogtatással fogadják. Ha ehhez azután hozzászámítjuk a nagy mennyiségben elfogyasztott mámorító pálmabort meg pálmaszeszt — arakot, meg a kiadós veszekedéseket a szerencsejátékoknál, kiderül, hogy ezek az újévi szórakozások elég viharosak is lehetnek.

A család szépen együtt ünnepel. S

KÉM A KEMEK ELLEN

John Mosterman a háború olatt a brit titkosszolgálat egyik vezetője volt. Néhány éve jelentést tett közzé arról a tevékenységről, amelyet a háború alatt a XX. Committee folytatott. Ez az ügyosztály a kettős ügynökökkel foglalkozott. A jelentés már 1945-ben elkészült, de titkos anyag volt, ezért az angol törvények értelmében csak a hetvenes évek elején hozták nyilvánosságra.

A Masterman-jelentés olvasóinak feltűnt, hogy milyen gyakran fordul elő benne a Tricycle fedőnév. Masterman megírta, hogy Tricycle tökélyre fejlesztette a kettős játékot: hosszú ideig az angol titkosszolgálat első számú ügynöke volt, és egyidejűleg a német titkosszolgálat első számú ügynöke is. London és Berlin egyaránt megbízott benne.

Valójában Tricycle igazi angol kém és hamis német kém volt. Ö volt például az, aki hónapokkal előbb figyelmeztette az Egyesült Államokat a Pearl Harbor ellen tervezett japán támadásra. Ö volt az, aki hamis és célzatos jelentéseivel rávette a németeket, hogy mondjanak le a „Seelöwe" hadműveletről, vagyis Anglia inváziójáról.

A jelentés sok olvasójának ismerősen csengett a Tricycle név. Hamarosan eszükbe jutott, egy másik titkos ügynök beszélt róla, aki később kémregények Írójaként vált világhírűvé: lan Fleming, a James Bond regények szerzője. Akkor említette ezt a fedőnevet, amikor néhány újságíró kijelentette, hogy regényeinek hőse valószínűtlen alak.

— Ha nem akarják, ne higgyék el — mondta Fleming —, de James Bond valóban létezett. Jellemét és tetteit egy valóságos titkos ügynökről mintáztam, akit jól ismertem. Fedőneve Tricycle volt.

Ezek után egész Anglia roppant kiváncsi lett: ki hát ez a Tricycle? Miért nem szólal meg? Manapság, amikor mindenki emlékiratot ir, miért éppen ö hallgat? Talán időközben meghalt?

De Tricycle nem halt meg. Néhány hónappal a Masterman-jelentés nyilvánosságra hozása előtt beállított Sir Johnhoz, és azt mondta:

— Főnök, én betartottam a szabályokat. Harminc évig őriztem a titkot. De most, hogy a jelentést már közreadták, könyvet akarok írni arról, amit a háborúban csináltam. Már megvan a címe: Kém a kémek ellen. Jó könyv lesz, ha megengedi.

Feloldották a titoktartás kötelezettsége alól, és ő néhány hónap alatt megírta az utóbbi évek egyik legnagyobb bestsellerét, amelyből hetek alatt több százezer példány fogyott el Angliában, Amerikában, és számos más nyelvre is lefordítják.

Most tehát már tudjuk, kicsoda Tricycle: Dusko Popov jugoszláv ügyvéd. 62 éves, a Riviérán él, villája szomszédos Graham Greenével, aki szintén az angol titkosszolgálat ügynöke volt a háború alatt.

Tricycle valódi személyazonossága egy szép fiatalasszonyt lepett meg a legjobban: Popov feleségét. Tizenhárom éve élnek boldog házasságban, de sohasem sejtette, hogy férje valaha kém volt.

— Hogyan kezdődött titkos ügynöki pályafutása, Popov úr?

— Egy távirattal kezdődött. A táviratot éppen 35 éve, 1940 februárjában kaptam otthon, Dubrovnikben. Johnny barátom küldte, vagyis Johann Jepsen,

egy német fiú, akit a freiburgi egyetemen ismertem meg. Gazdag hajótulajdonos családból származott. Sejtelmem sem volt, miért akar velem sürgősen találkozni egy belgrádi szállodában.

Ez a találkozás fordulópont lett életemben. Johnny elmondta, hogy az Abwehr, a német kémelháritás tisztje lett, mert az a véleménye: belülről lehet a legjobban harcolni a nácizmus ellen. Azt ajánlotta, hogy lépjek én is látszólag a német kémek közé.

Ráálltam, de azonnal értesítettem a dologról a brit nagykövetséget. A tervet ők is jónak látták. A németek szemében kitűnő ügynöknek számítottam: családom nagyon gazdag volt, legalábbis jugoszláv viszonylatban, nemzetközi kapcsolatai voltak, bejáratos volt a külföldi követségekre.

— Mivel bízták meg először a németek?-— Hitler akkoriban készült Franciaország lerohanására. A németek biztosak voltak a győzelemben, de tudni akarták, kik azok a francia politikusok, akikkel majd együttműködhetnek. Ezt, persze, megmondhatta nekik minden német diplomata, aki Franciaországban volt, és tudták is jól, hogy lovaira és csoportjára számíthatnak. Csak azt akarták, hogy értesüléseiket más források is megerősítsék. Én meg is írtam a jelentésemet, és meg voltak vele elégedve.

A németek ezután Anglia elözönlésére készülődtek. Volt ugyan sok kémük Angliában, de szükségük volt egy olyan bizalmi emberre, aki mindenhová bejáratos. Miután az angolokkal megbeszéltem a dolgot, vállalkoztam a feladatra. Azt meséltem a németeknek, hogy van Londonban egy igen magas beosztású jugoszláv diplomata, aki hajlandó névtelenül együttműködni velük. Tőle származnak majd információim.

Ez az ember, persze, nem létezett, de a néme-