A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-04-11 / 15. szám
Műtermi látogatás PATAKY KLARA szobrászművésznél A Kis-Kárpátok első dombhátán, mely Bratislavánál hirtelen tűnik fel a nyugodt vizű folyam, a Duna partján, rügybe fakadt szölőskertek fölött, a zöldellő kertváros peremén épült korszerű műtermében látogattuk meg Pataky Klára szobrászművésznőt, akit az SZKT nemrég Zápotocky-dijjal tüntetett ki. Gyönyörű szobrai, faragványai, hatalmas domborművei, amelyek harmonikusan illeszkednek a hatalmas műterem milliőjébe, az első pillanatban megragadják a látogatót. Két monumentális dombormű mintázása közben beszélgettünk. — Ipolyságon születtem, tízéves koromig Krupinában (Korponán) nevelkedtem, majd a zvoleni (zólyomi) gimnáziumban érettségiztem. Már kislány koromban nagyon szerettem rajzolni, festeni. A gimnáziumban kiállított rajzaim, akvarelljeim nagy feltűnést keltettek. Sokan voltak, akik nem is hitték el, hogy az én munkáim. Nagyon sokat köszönhetek a zólyomi gimnázium tanárainak, akik tanácsaikkal lényegesen elősegítették tehetségem kibontakozását. Az érettségi után Bratislavába kerültem, ahol 1954-ben elvégeztem a főiskolát. A szobrászattal a főiskolán ismerkedtem meg. Kostkának, a kiváló szobrászművésznek és pedagógusnak előadásain került először kezembe az agyag, melyből csodálatosan szép dolgokat formázhat az ember. Eredetileg festőművész akartam lenni. Az agyag azonban rabságába ejtett, már nem tudtam és nem is akartam szabadulni tőle. — Mi volt az első nagy sikere? — Siker... A főiskola elvégzése után nagyon kemény és rendszeres munka következett. Fáradhatatlanul nagyon sokat dolgoztam, míg kialakítottam saját egyéni stilusomat. Agyagból mintáztam, fából faragtam, véstem ki kisebb-nagyobb szobraimat. Azt hiszem, az első nagy sikerem a fasizmus nemeckái áldozatainak emlékműve. Első önálló kiállításom 1964-ben volt Bratislavában. 1971-ben a Majerní# kiállítási csarnokban mutatták be alkotásaimat. Még ugyanabban az évben Szófiában, majd egy évvel későbben Budapesten is kiállítottam. — Mi a legkedveltebb témaköre? — A legszívesebben gyermekeket, anyákat mintázok. Talán azért, mert magam is anya vagyok, ezzel fejezem ki gyermekszeretetemet. Ezt a vonalat szeretném folytatni. Most egy család: anya, apa és gyermek mintázásán dolgozom. Szeretem a követ, de igazán a faszobrászat a szívügyem. Márcsak azért is, mert a fával egymagám is meg tudok birkózni, nem kell a kőfaragó mellett' állnom, lesnem, figyelnem, hogy hogyan pontozza át szobromat. Ahogyan már említettem, szeretem a követ is. Sajnos csak nehezen jutok minőségileg kifogástalan, úgynevezett sűrű kőhöz. Ez nemcsak az én panaszom, de szobrásztársaimé is. A legszívesebben hársfát vagy vörösfenyőt használok. A hárs puha, jól megdolgozható, a vörösfenyő viszont nehezebben munkálható, de hatásosabb. A faragásnál — a fa minősége miatt — nagyon sokszor el kell térni az eredeti tervtől. Van úgy, hogy ez a mű előnyére szolgál, de csak ritka esetben ... — Melyik munkájával nyerte el a Zápotocky-díjat? — A klacnói partizán-emlékműért. Ezt tavaly, a Szlovák Nemzeti Felkelés jubiláris harmincadik évfordulója alkalmával leplezték le. A szoborcsoportot — elöl harcoló partizán, mögötte felesége és anyja — Klacno főterén, nagyon szép környezetben helyezték el. A község lakói társadalmi munkában készítették elő a szoborcsoport helyét, s ezt parkosították. A Szakszervezetek Központi Tanácsának Zápotocky-diját, Prágában, február 28-án adták át ünnepélyes keretek között. Nagyon örülök a díjnak, újabb lendületet ad a munkámnak a szép elismerés. — Tervei...? — Rengeteg tervem, elképzelésem van. Csak legyen idő a megvalósításukra. Jelenleg két megrendelésen dolgozom. Két felszabadulási emlékművet készítek, egyet Stiavnica (Selmecbánya), egyet SuSany számára. — Ezek szerint nem folytatja kedvenc témakörét, a gyermekek mintázását? — Dehogyis nemi Hiszen ez a kedvenc témám. Egy sorozat: anya, apa, gyermek megmintázásán dolgozom. Számomra ez az aktiv pihenés ... — Mi volt eddigi legnagyobb élménye, amely művészi fejlődésére jelentős befolyással volt? Pataky Klára néhány pár pillanatig elgondolkozik. — Nagyon sok az élményem. Mozaikszeren szinte egységes képpé formálódnak. De a legnagyobb élmény, amely állandóan bennem él: Leningrad. A város légköre, szobrai, házai, a gyönyörű tengerparti város — mint művészre is — felejthetetlenül hatott. És a másik nagy élmény, amely,* azt hiszem egész életemen végigkísér, Stefunko professzor által közvetített tudás. Általa ismertem meg az igazi művészetet, amelynek rabja lettem. Számomra elképzelhetetlen, hogy abbahagyjam a munkámat, elképzelhetetlen, hogy valami mással foglalkozzam. Festő akartam lenni. Még ma is nagyon szeretek rajzolni, festeni — hiszen ez is szorosan a munkámhoz tartozik —, de szobrot mintázni, faragni, vésni: élettelen anyagból „élőt“ alkotni, ez lett a hivatásom ... Már késő délutánra járt az idő, amikor elbúcsúztam a művésztől. A műterem alatti szőlőskertek és a rügybe fakadt fák kezdtek eltűnni a szürkületben, amikor a Dunával szembenéző domboldalról a város felé indultam. De még sokáig élt a benyomás, amit ez a találkozás hagyott bennem. Igen, élettelen anyagból „élőt" alkotni, ez valami olyan szép és nemes, ami csak keveseknek adatott meg, művészi szinten. Pataky Klára e kevesek egyike. Már bizonyított. Kiváncsion és szeretettel várjuk újabb alkotásait. FEDERMAYER ISTVÁN
