A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-04-04 / 14. szám

A korszerű számítógépek a másod­perc töredékei alatt végzik el a legbonyolultabb számításokat és a speciális programok percek alatt szi­mulálnak teljes népgazdasági terve­ket, nagyvállalatok anyag-, árú- és pénzforgalmát. Míg a mérnöki terve­zést katódsugárcsöves képművek segí­tik, külön, kis számítógéppel a hátuk mögött, addig a legegyszerűbb, az „elemi“ számolás bajjal, zajjal és a pontatlanság veszélyével jár. Az elektronika szakemberei sokáig nem törődtek az „alacsony színvonalú“ problémákkal. Kit is érdekelt volna az egyszerű összeadás, kivonás és szá­zalékszámítás, amikor csillagászati mé­retű számítási eljárásokat lehetett ki­munkálni, s a gyárakhoz olyan beren­dezésekre érkeztek megrendelések, amelyek — időosztásos üzemben — egyszerre képesek több tucat ilyen „előkelő" feladat megoldására? A lai­kus számára elrémítőnek látszó problé­mákat az információfeldolgozó beren­dezéseket gyártó cégek megoldották. Automatizálták az állami, pénzintézési és vállalati ügyvitelt, célberendezések készültek bonyolult hullámformák elem­zésére és lokátorok vezérlésére egy­aránt — az összeadás, a kivonás és a százalékszámítás pedig továbbra is megmaradt Hamupipőke szerepében. S nem is változott volna meg a hely­zet, ha az integrált áramkörök nem váltak volna lassanként olcsóbbá, mint a fogaskerekek. A hagyományos számológépek bo­nyolult finommechanikai szerkezetek. Egy-egy légiforgalmi felhasználósra, vagy nagy igénybevételre tervezett ké­zi számológép valóságos kis műszer, a jó minőségű logarléc pedig nemcsak pontos megmunkálást, hanem különle­ges nyersanyagot is kíván. Nem olcsó dolog az ilyesmi. De nem voltak olcsó játékok a második generációs, egyedi alkatrészekből összeállított számítógé­pek sem. Néhány évvel ezelőtt azonban meg­változott a helyzet. Az egyre nagyobb tömörítésű in­tegrált-áramköri technikai elterjedése meglepő új szerkezeti elemeket ho­zott létre. Egyetlen parányi tok bon tel­jes „összeadó", „szorzó" áramkör fér el, egyedileg megmunkálandó precíziós fogaskerekek, tengelyek nélkül. Igaz, ezek az áramkörök még pontosabb munkát kívánnak, mint a régi számo­lógépek alkatrészei. Egy-egy áramkör sorozatos előállítására aprólékos műsza­ki előzmények után kerülhet csak sor. A kémia, fotokémia új — tíz éve még műszakilag elképzelhetetlen — pontos megmunkálási eljárásai veretnek be minden egyes típusáramkört, típuso­kat. De mindenképpen szükség van rájuk, hiszen a számítógépipar, az au­tomatizálás, a hírközlés- és adatátvi­teltechnika napjainkban már mozdulni sem tudna nélkülük. Ugyanezek az iparágak, ugyanezek a technikák kívánják meg a sok tize­des pontosságú számjegyes kijelzés új eszközeit is. A méréstechnika jelenleg már elképzelhetetlen nélkülük. És mire lehetne használni az újszerű, kis fo­gyasztású berendezéseket megfelelő akkumulátorok, kis súlyú és kis hely­foglalásé minitelepek nélkül? Kiala­kultak hát ezek is, és mind olcsóbbá váltak. Ezzel egyben kialakultak és olcsóvá lettek az „elektronikus logarléc" alap­elemei, részei. Csoda lett volna, ha az irodagépgyárak s a számítógépgyárak nem figyeltek volna fel erre a lehető­ség re. A világ legkisebb elektronikus asztali számológépe egy férfitenyérben is elfér. A japán Sanyo cég hozza forgalomba. A négy alapműveleten kivül hatványoz­ni, százalékot számítani is tud Miből is áll voltaképpen a minden nemzetközi vásáron és árubemutatón nagy feltűnést keltő mini számológép? Az összeadásokat, szorzásokat ugyan­azok az aritmetikai műveletvégző áram­körök hajtják végre, amelyek a pici gépek nagy testvéreiben, a számító­gépekben működnek. Ugyanolyanok a részeredményeket, a részietszorzatokat, maradékokat rövid időre tároló re­giszterek is, sőt: azonosak velük, Ami e kis masinákban nem található meg, az a nagy számítógépek egyfelől drá­ga, másfelől szervezéstechnikai bonyo­dalmakat okozó, s tulajdonképpen leg­lényegesebb része: a ferrittár, az úgy­nevezett memória, amelynek írásra, vagy olvasásra kijelölt rekeszeit bo­nyolult címzési eljárásokkal kell elér­ni. A kis számológépekben nincsen ilyen tár, A nagy számítógépek többi, a tár működtetésével nem kapcsolatos valamennyi része benne van, éspedig A pilótafülkében is szükség van a gyors és pontos számolásra. A fedélzeti szá­mítógép mellé kiegészítés a kis számo­lógép ugyanazok a típusok, ugyanazok az integrált áramköri tokok, mint a nagy komputerekben ... A legújabb, nagyobb teljesítményű mini számológépekben már permanens — csak kiolvasásra alkalmas, rögzített tartalmú — táraik is találhatók. Ezek egymás utón küldik a bonyolult műve­letek vezérlőutasításait a műveletvég­ző áramköröket "Hajtó apró vezérműre. Gyököt von, szinuszt, koszinuszt, loga­ritmust keres, szögfüggvények értékét adja meg gombnyomásra a mini szá­mológép, amelyet akár felöltőjének zsebében bárhová magával vihet a gazdája. Azt hinné az ember: kompu­terrel van dolgai Pedig szó sincs erről. A komputer, a számítógép többet tud, mint a legbo­nyolultabb, legtöbb függvénygenerá­torral felszerelt, legkorszerűbb mini számológép. A kissszámológép ugyanis csak egy­­egy elemi lépést tesz meg önműkö­dően. Bármilyen bonyolult is ez a lé­pés, eleminek kell tekinteni, mert az ember által beadott kiinduló mennyi­ségen egyetlen meghatározott átalakí­tást hajt osok végre. Amint ezt végre­hajtotta, megáll. Nem képes orra, hogy az eredmény alapján önmaga válasz­­sza és megtegye a soron következő szükséges lépést — ehhez emberi dön­tésre van szükség. A komputer más, annak tárába bár­milyen program behelyezhető. Bármi­lyen utasítássorok, döntések, döntési feltételek beleírhatók, s végrehajtás után — vagy akár közben is — auto­matikusan kicserólhetők, módosíthatók benne. A számológép: gép. A számítógép vagyis a komputer: Informáciáfeldal­gozó automata. A számítógép „mellékterméke", a korszerű kis asztali számológép a mi­niatürizálás jóvoltából zsebszámoló­géppé vált. Kialakulásához hozzájá­rultak mindazok az iparágok, amelyek­nek tervezőirodáiban, adminisztrációs osztályain vagy terepteljesítményein al­kalmazásra kerül. Tetszetős doboza: csaknem törhetetlen műanyag. Kijel­zői: a műszertechnika csodái. A fi­nommechanikusok is hozzáadták a magukét: kézelőgombjai, tárcsái pon­tosok, finomon könnyen használhatók, lassan kopnak és ritkán törnek. De a dobozban magában jóformán alig találunk valamit. A készülék mé­reteit a kezelő — és leolvasószervek szabják meg. Az elektronikus működ tető áramkörök egy gyufásdöbozban is elférnének, ha nem lenne szükség bil» lentyűkre, eredményleolvasó ablakokra. Külön szolgáltatásuk a nyert ered­mények rögzítése. A legkülönbözőbb megoldások kerültek forgalomba: van gé(5. amely megelégszik az egyszeri le­­olvastotást biztosító kijelzéssel, van olyan, amely papírra nyomtatja az eredményt és a kiinduló adótokat — ez fogja felváltani, a pénztárgépe­ket —, de okad olyan Is, amely mág­nesszalagra, mágneshuzalra ír. Az így előkészített adattömeg felhasználható a komputer bemenőadatainak sora­ként Is. S minden elfér egy kabátzsebben .. . (ad) HANG-HOLOGRAFIA Viz alatti tárgyak „lefényképezésére" hanghullámos holográfiái módszert dol­goztak ki legújabban a Német Szövet­ségi Köztársaságban. Akusztikai holog­ram készítésekor koherens hanghullámot sugároznak a tárgyra és a visszavert hullámfrontot különleges értékelő be­rendezéssel rögzítik. Az optikai hologra­mok készítéséhez alkalmazott referencia­hullámot villamos úton előállított refe­renciajel hozzáadásával helyettesítik. Az akusztikai hologramot ugyanúgy jelení­tik meg, mint az optikai hologramot — a rekonstrukcióval a megjelenítő készü­lék képernyőjén látható, reális képet lehet létrehozni. Az akusztikai holográ­fia módszerével láthatóvá tehetők a viz alatti építési munkahelyek, hajóroncsok, ellenőrizhető a fenék talajszerkezete. FÉLMILLIÓ ÉVES ORRSZARVÚ A Szovjet Tudományos Akadémia állat­tani múzeumában megkezdődött egy hatalmas ős-orrszanrú csontvázának restaurálása. Az értékes kövületre Zele­­nokumszkban bukkantak, egy homok­bányában. A tudományos elemzések szerint a 2 méter magas és 3 méter hosszú ősállat körülbelül félmillió évvel ezelőtt élt Kelet-Európa területén. Eddig a világ egyetlen múzeuma sem rendel­kezett az ős-orrszarvú teljes csontvázá­val. VIZ ALATTI „AUTO“ Halrajok, rákcsoportok, vizinövény-fel­­dúsulások felderítésére kétszemélyes viz alatti „autót" fejlesztettek ki a Szovjet­unióban. A „Makréla" elnevezésű jármű maximálisan 40 méteres mélységbe me­rülhet, egy tonna súlyú és bármely ha­lászgőzös a fedélzetére veheti. Utasai búváröltönyt viselnek és hosszabb utak­ra tartalék palackokban is magukkal vihetnek levegőkészletet. Az átlátszó falú fülkében a repülőgépekhez hason­ló kormányszerkezettel lehet irányítani a jármű mozgását. Alámerülés és fel­­emelkedés közben a tengeralattjárók­hoz hasonlóan manőverezik a villany­­motorral hajtott viz alatti „autó", amely rendkívüli mértékben megkönnyíti az új halászterületek felderítését. MAJMOK A KAUKÁZUSI ERDŐKBEN A múlt év nyarán a tuapszei erdőkben szabadon bocsátott majmok világra hozták első utódjaikat — eredményes­nek bizonyult az az egyedülálló kísérlet, hogy a majmokat akklimatizálják a Kaukázusban. A tartós 15—18 fokos fagyot és az erős téli szeleket eredmé­nyesen átvészelték az állatok, mind­össze négy pusztult el a szabadon bo­csátott 21 páviánból. Kettő betegség­ben pusztult el, kettő pedig megfagyott — a fák ágai között éjszakázva és nem a számukra berendezett kényelmes kunyhóban. Isszakov, a kísérletek veze­tője kijelentette, hogy minden jel sze­rint sikerült meghonosítani a majmokat a kaukázusi erdőkben. Az elektronikus számítógép „mellékterméke" ELEKTRONIKUS LOGARLÉC

Next

/
Oldalképek
Tartalom