A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-04-04 / 14. szám
MŰVÉSZETRE NEVELÉS A CSALÁDBAN Amikor a harmincas években Németh László A Medve utcai polgári tanulmányait írogatta, majd közzétette a Költők a gyerekszobában című irodalmi-pedagógiai fejtegetését, még meglehetősen magányos úttörőnek számított. Gondolataira — melyeknek, ha világnyelven írja meg őket, a művelt külföld bizonyára elismeréssel adózik — itthon a kutya se vakkantott. Egy új társadalmi rendnek kellett eljönnie, hogy a gyermek mint a művészetre nevelés alanya az érdeklődés középpontjába kerüljön. Törvényszerű, hogy a gyermekek „zenei anyanyelvévé“ vált kodályi zenepedagógia is csak a felszabadulás után szerzett magának polgárjogot az oktatásban. Az elmúlt évtizedekben jó irányú változás állt be: egyre több kiadvány készült a gyermekek részére, s ezzel párhuzamosan mind több pedagógiai segédanyag látott napvilágot. Az effajta kézikönyvek sora nemrégiben egy újabb — jelentsük ki már elöljáróban: hasznos, mert nemcsak a nevelőkhöz, hanem a pedagógia elméletében járatlan szülőkhöz is szóló, általuk is haszonnal forgatható — kiadvánnyal gyarapodott. A Művészetre nevelés a családban (Kossuth Könyvkiadó, 1974) három nagy problémakörben taglalja az iskoláskor előtti művészeti nevelés kérdéseit. T. Aszódi Éva (A könyv megszerettetése a legkisebb korban), Sz. Vida Mária (Látásra nevelés a családban) és Forrai Katalin (Zenei nevelés a családban) tanulmányából egy egységes, komplex esztétikai nevelés körvonalai derengenek elő. Szükség van-e a családi többlet-nevelésre? — merülhet fel a kérdés az olvasóban. Rendszerint az ellenérvek is készen állnak: a gyermek eleget szavalgat az óvodában, még többet fog majd az iskolában. Rohanó életünkben, ezernyi kötelezettségünk közepette mikor és hogyan találjunk időt a gyermekkel való foglalkozásra? S egyáltalán: érdemes-e? A jövő embere a tudomány és technika nyelvén, képletekben és elvont kategóriákban gondolkodik majd, a tudományok rációja az, amely előbbre viszi a világot, nem pedig a művészetek. A szerzői hármas választ ad ezekre a kérdésekre is: kimutatják, hogy a személyiség teljes kibontakoztatásához nélkülözhetetlen az értelmi-érzelmi egyensúly, hogy a harmonikusan fejlett ember fogékony a szépre, a jóra, s ezt éppen az érzelemgazdagító művészetekben találja meg. Orpheusz — a görög rege szerint — lantja hangjával megszelídítette a vadakat is. Hány ilyen „vad“ megszelídítésére van szükség manapság, amikor a fokozott élettempó a társadalom alapsejtjét, a családot is érzékenyen érinti, amikor az anya nevelő szerepe a nők munkaviszonyba állásával kevésbé juthat szóhoz, amikor a dolgozó szülők jóformán csak este látják gyermekeiket?! Ilyen körülmények között a mese, a versike, az együtt - rajzolás révén nemcsak - a gyermek nevelődik művészetre, hanem a család légköre változik meg. Szebb, meghittebb, összetartóbb és gazdagabb lesz. Szakmánkhoz legközelebb a könyv első, terjedelemben is legnagyobb tanulmánya áll (A könyv megszerettetése a legkisebb korban). Nem alaptalanul, hiszen a költészetben egyesül a melos, tehát a dallam, a zeneiség és az orsis, a képi látásmód, a képszerűség (ámbár az utóbbi nem konkrét, hanem a „belső látás“ terméke). Az iskoláskor előtti gyermek legigazibb területe a költészet. Már egyéves korban élvezi a mozgással, mimikával kísért versikéket, az altatókat, mondókákat. T. Aszódi egy norvég gyermekpszichológus kísérleteire hivatkozva azt írja, hogy a versek hangutánzó szavaira, ritmusképződményeire figyélve a szó fogalmi jelentését nem értő kisgyermek szinte repked, „a vonat sziszegéséhez mozdonyt játszik, a harang hangját idéző bim-bamhoz ringó mozgást végez“ (37.1.). A gyermek világgal való ismerkedésének az alapja az ismétlés: a már fölfedezett mozdulat, a már megtanult szó ismétlésekkel való beidegződése. így hát érthető az ismétlődésen alapuló ritmus- és hangképződmények kiváltotta öröm: „aludj ingó-bingó, pici rózsa bimbó“. Egy-két éves korában a gyermek már kézbe kaphatja az első könyvet, a vastag lapú, színes rajzokkal díszített lapozókönyvet. Igen hasznos a leporelló is, tekintve hogy átmenet a játék (szétnyitható, „kerítésnek“, „vonatnak“ használható) és a képeskönyv között, tehát megfelel a kisgyermek életkori sajátosságainak. Elterjedtek, de vitatható értékűek az ún. panoráma képeskönyvek (szétnyithatók, figuráik színpadiasán mozognak). T. Aszódi bírálja ezeket a kiadványokat, mondván, hogy a külső effektus (mozgás) érvényesül bennük a tartalom rovására, s ráadásul a kivitelük és grafikájuk sem üti meg a kívánt színvonalat. Az általános kérdéseken túl a szerző egy-egy fejezetet szentel a gyermekirodalom műfajainak is. A költészetet A jó gyermekversről, az epikát (mesét) az Egyszer volt, hol nem volt, az ismeretterjesztő könyveket a Miért? című fejezetben járja körül tüzetesebben. Tanulmánya lezárásaként T. Aszódi az olvasás hogyanjáról, a könyvek megválasztásáról, a gyermekkel való foglalkozás mikéntjéről ad hasznos tanácsokat. Leglényegesebb észrevételeit az alábbiakban foglaljuk össze: — a vers, a mondóka: örök műfaj, bármikor, bárhol (séta közben, villamosmegállónál vagy az esti mese keretében) mondható; — a versmondogatás hangulata, a gyermekszülő kapcsolat meghittsége mindig döntő élmény. Ezért: a vers- és mesemondás nem pótolható a tévé esti meseműsorával vagy a magnósvershallgatással; — nem baj, ha a gyermeknek vásárolt könyv egy kissé idősebbeknek szól (egy évnyi eltérés bízvást megengedhető), ám lehetőleg fiatalabbaknak ne szóljon, hiszen a már ismertből hiányzik a rácsodálkozás öröme, a fölfedezés izgalma, s így csupán unalmas ismétlésként hat; — ne meséljünk félelemkeltő meséket! Az iskoláskor előtti gyermeknek a legalkalmasabbak a tündérekről, törpékről szóló egyszerű, vidám történetek. A szerző mindenekelőtt az Első meséskönyvem (3—6 év) és a Második meséskönyvem (iskoláskor kezdete) című kiadványokat javallja. — a gyermekeknek szánt könyvek nagy része karácsonykor talál vevőre. A könyvvásárlási alkalmat keressük egész éven át! — nevelő hatású, ha a gyermekkel meg-megállunk a könyvesboltok kirakata előtt, elbeszélgetünk vele az ott látható képeskönyvekről, s a neki tetszőt közösen meg is vásároljuk; — célszerű, ha a lakásban a gyermekkönyvek egy külön polcra vagy a könyvszekrény egy külön sarkába kerülnek. Ezzel is tudatosítjuk a gyermekben a saját könyvtára keltette örömet, a könyv megbecsülését. A fentihez hasonló jó tanácsokat, hasznos tudnivalókat tartalmaz a könyv két másik tanulmánya is, legyen szó a gyermekrajzok világáról, a családi „képzőművészeti műhelyről“ vagy a zenei érdeklődés felkeltéséről, a „botfülűség“ leküzdhetőségéről, a gyermekdalok nevelő szerepéről stb. Melegen ajánljuk ezt a kiadványt mindazok kezébe, akik a testi fejlődéssel párhuzamosan gyermekeik lelki, értelmi-érzelmi gazdagodásáért is felelősnek és tennikésznek érzik magukat. ZALABAI ZSIGMOND mini magazin 19 Az úgynevezett „PartygriH" a Német Demokratikus Köztór saságban készül. Nen kétséges, hogy — főként a kisebb háztartásokban — a háziasszonyok kedvence lesz, hiszen nem foglal el nagy helyet, s grillezni az asztalon is lehet vele. 9 A prágai Károly híd hazánk legismertebb műemlékei közé tartozik. Már hosszú hónapok óta „generáljavítás" alatt áll. A XVIII. és XIX. századból származó barokk szobrokat egy szobrász-csoport restaurálja. Felvételünkön M. Vajchr akadémiai szobrász látható munka közben. 9 A „Baku" nevű úszó acélszigetet a szovjet Asztrahun város „Vörös Brigád" hajógyárában állították elő. A szokatlan szigetet fúrótornyok uralják. A „Baku" az azerbajdzsáni kőolajkutatók számára készült: lehetővé teszi nekik, hogy kilométeres mélységig kísérleti kutatásokat végezzenek. 0 A londoni Gerrick Club fogadósán Roger Moore, az Angyal és a 007-es számú ügynök népszerű megszemélyesítője két feleséggel jelent meg! Az igazi a kép bal oldalán álló Luise, a jobb oldali Susannah York, aki Moore legújabb filmjében a feleségét játssza.
