A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-10 / 2. szám
A hegyek Abháziaföld keleten a Kaukázus hegyóriásainak támaszkodik, nyugaton a Fekete-tenger hullámai mossák partjait. Keskeny sáv a hegyek és a víz találkozásának határán. Aki gazdasági, politikai stb. adataira kíváncsi, lapozza fel a lexikont. Én képeslapot küldök csupán, melyen e kis darab föld mélységes és ragyogó színeit szeretném megközelíteni. Egészen közel nyomulnak a tengerhez, meredek oldalaik a víz fölé hajolva gyönyörködnek a pompás vegetációban, mely ruhájukat képezi, s a fejüket ékesítő, gyémántosan szikrázó hókoronában. Királyi család! Abházia városai, falvai a hegyek és a tenger közé ékelve fekszenek. Néhol nemcsak hogy településnek nem enged helyet a Kaukázus, de még az országutat is majdhogynem a vízbe szorítja. A számtalan csúcs egyikén áll egy kilátótorony, melyről lélekzetelállító kép tárul az ember szeme elé. Roppant nagyságáról pedig még valódibb fogalmat alkothatunk, ha helikopterrel emelkedünk a napfényben fürdő fehér ormok fölé. A helikopter zümmögő szúnyogként száll a hihetetlen méretű habostorta felett, s az ember a paránynál is parányibbnak érzi magát. Megsemmisítőén parányinak, mégis nagynak, hiszen lám, a magasságokból szemével birtokba veheti ezt a csodálatos földdarabot. Forgatom a fejem, s az Elbrusz égbefúródó csúcsa felől déli irányba kémlelek, ott valahol kell lennie Ararátnak, ahonnan a monda szerint az újból meginduló élet jelképével, az olajággal Noé galambja szállt. Az Ararátig azonban még a szemnek is hosszú az út. éiBHÁziAi képéSlapo/í nak errefelé. Nagyon is vad ez a vidék, s könnyen elhiteti az emberrel, hogy a Kaukázus szelleme, amely féltékenyen őrzi a tiszafákat, már halállal sújtott néhány bűnöst. A kanyargós, erős idegzetű sofőrt és utast . kívánó, autópálya fölött félelmetes sziklatömbök meredeznek, készen a bosszúállásra. Egy ponton a vezető figyelmeztet: egy nagy szerencsétlenség színhelyén vagyunk. A leváló sziklatömb az arra haladó autóbusz tetejére zuhant, s nyolc ember lelte halálát. Körülnézek az elképesztően szép s félelmetes tájon, s a hideg végigfut a hátamon. Behúzott nyakkal gyönyörködöm, s megint elhatalmasodik bennem kicsinységem tudata. A Rica-tó is állítólag sziklaomlásnak köszönheti születését. Tiszta vizű hegyipatak útját zárta el a leváló sziklamonstrum, s így alakult ki a tó. A hegy szelleme óhajtott talán tükröt magának, s ilymódon tett rá szert. A víz valóban minden oldalról az égnek szökő hegyoldalakat tükrözi, de megsokszorozza a napsugarak fényét is, olyan elbűvölő völgyet alakítva ki, mely feledtet minden félelmes emléket. Visszafelé az úton ránk köszöntött az este, a hegyek oldalában itt is, ott is elszórt fénypontok gyúltak ki. A hegyilakók otthonaiból szűrődött ki a meghitt fény, s a házacskák olyan tejszagú nyugalommal lapulnak az erdős lejtőkön, mint csecsemő anyja emlőjén. A járMás, szelidebb, de nem kevésbé elragadó képet kopunk, ha a kirándulóhajóról, a tenger felől vesszük szemügyre a hegyláncolatot. Impozáns épületek, szanatóriumok fehér falai simulnak a hegy oldalához, beékelődve a lombozatba, s falvak, elszórt házikók piros teteje nevet, mint egy-egy levelek közül kikandikáló eperszem. A partot öblök csipkézik, s mindig más meglepetést tartogatnak. Hol Prométheusz sziklájára engednek pillantást, amelyhez odaláncolva keselyűk tépték a máját, amiért az istenektől földre lopta a tüzet. A ködbe vesző görög vonatkozású múlt regéit éleszti az olyan községnév is, mint például Koltehisz. Az argonauták, az aranygyapjú legendája .. . Igen, ilyen tájakon születnek és élnek tovább a legendák, a tizenöt emeletes légkondicionált, hipermodern szállodák között is. Gagra, Picunda, Szuhumi... Abházia gyöngyszemei, melyeket hatalmas hátával féltve takar a tajgák jeges fuvallatától a Kaukázus. A beláthatatlan tenger és a beláthatatlan hegyláncok. Mintha két ókori isten szerelméből született volna az abház táj. A hegyek lábánál pálmák, eukaliptuszok, oleanderek, banán- és olajfák, tea- és dohányültetvények, dús szubtrópusi vegetáció. De ami még itt is ritkaságszámba megy, s ezért szigorúan védett: a tiszafa és az óriásboróka. Picundánál egy kisebbfajta erdő található a nyolc-tíz emeletnyi magasságba nyúló óriásborókából, amelyet hiába próbáltak tovább szaporítani. Az új telepítés csak a nálunk is ismert általános magasságot érte el. Máig sem fejtették meg, mitől nőttek itt a fák az „égig". Talán ezeket is az istenek ültették el egykoron ... Maradjunk ennyiben. A tiszafa nálunk sem volt ismeretlen, az erdélyi fejedelmek előszeretettel faragtattak maguknak egy-egy darab bútort belőle. Ez nem is annyira asztalos — mint inkább kőfaragó munkát igényelt, hiszen rostjai olyan sűrűk, fája annyira kemény, hogy csak nagy erőfeszítéssel munkálható meg, a fajsúlya olyan magas, hogy a vízben elsüllyed. Az elbűvölő Rica-tó közelében járnak a turisták csodájára a tiszafáknak, akárcsak Libanonban a cédrusoknak. S az emberi természetből kifolyólag majdnem mindenki legalább egy „kis ágacskát" szeretne magával elvinni emlékül. Némelyik vajszívű turistavezető keres és talál is egy-egy lehullott, letört gallyat, s mikor átnyújtja, ujját ajkára téve kér titoktartást. Kiderül-e később a vezető „tévedése", hogy mégsem tiszafa-ágacskát talált, azt már nem judom. Magányos kiránduló, ha nagyon akar, éppen szert tehet erre a ritka „szuvenírre", de magányos kirándulók alig jár-1. A Rica-tó 2. A Novij Alon-i monasztir 3. Gyógyfürdő a hegyek között 4. Az Abházia szálló hatatlannak tetsző meredekeket utak hálózzák be, villanyhuzalok futnak, telefondrótok bújnak meg a lombok között, s odabenn a televízió képernyője világít. A csúcsok, hegygerincek magasak, meglehetősen elzárják egymástól az itt lakó kis népeket, csak 0 szocializmus eszméje s a modern technika az, ami egyre erősebb összekötő kapcsot jelent, s épít hidat a kis népcsoportok között. De maga a Kaukázus is nemcsak elválaszt, bizonyos értelemben összetartozást is jelent: „Mi kaukázusiok!“ — ez az önérzettel párosuló megjelölése a földrajzi hovatartozásnak összeköti az embereket. Kemény, sokat bíró, jóféle fajta a kaukázusi, bármelyik népcsoporthoz tartozzék is. A nagy hegyek nemcsak sudár pálmákat, óriási borókákat, csontkeménységű tiszafákat nevelnek, hanem sudár, fekete, kemény férfiakat és nőket is. A Kaukázus szereti és táplálja gyermekeit. Az ő érdekükben barátságos talán a rengeteg idegen iránt is, aki e csodálatos tájra zarándokol pihenésért, a gazdag természet új erőt adó ajándékáért. Nemcsak a nyár örömeit kínálja fel nekik nyolc hónapon át, de ugyanakkor o tél szépségeit is. A síző ^gyidőben suhanhat a tenger színén és a ^tejszínhabbal leöntött hegygerincen. Kaukázus, felejthetetlen élmény maradsz mindenki számára, aki pillantást vethetett fenségesen szép orcádra. ORDÓDY KATALIN 9 hét
