A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-04-04 / 14. szám
Budapest 1945 tavaszán ... ... és ma Élni tudtak a felszabadulás nyújtotta lehetőséggel MAGYARORSZÁG FELSZABADULÁSÁNAK 30. ÉVFORDULÓJÁRA Ezerkilencszáznegyvenöt április 4-én — fél évig tartó hadműveletek után — a Szovjetunió hadserege befejezte Magyarország teljes területének felszabadítását a megszálló német fasiszták és magyar cinkosaik uralma alól. A felszabadulással a magyar nép életében új korszak vette kezdetét, a fasizmus vereségével megnyílt az út a mélyreható társadalmi, politikai, gazdasági átalakulás előtt. Az ország demokratikus újjászületése roppant súlyos viszonyok között kezdődött meg. A háborúban való részvétel, a fasiszta terror és a deportálások következtében több mint hatszázezer ember pusztult el. Az anyagi kár megközelítette a nemzeti vagyon 40 százalékát, ami ötévi nemzeti jövedelemnek felelt meg. Az ország ipara elvesztette termelő képességének körülbelül a felét, a gyáraknak csupán tíz százaléka volt üzemképes. Az állatállománynak csak 40 százaléka maradt meg. tönkrement a mezőgazdasági felszerelések több mint 20 százaléka. A menekülő német fasiszták és magyar szövetségeseik valósággal kirabolták az országot: a Nyugatra hurcolt javak értéke mintegy 2 milliárd dollár volt. Igen súlyos veszteségek érték a közlekedési hálózatot, több mint 3000 hidat robbantottak fel az országban, az összes épületeknek pedig 18 százaléka pusztult el: 360 ezer lakás tönkrement, vagy megsérült, a budapesti lakásoknak több mint 70 százaléka kárt szenvedett. Az ország romokban hevert. A termelőmunka megbénult, a közellátás csődbe jutott, a horthysta államgépezet felbomlott. A háborús károk öszszege 5 milliárd dollár volt, ehhez jött a 300 millió dollár háborús jóvátétel, amelynek fizetésére az 1946-i párizsi békeszerződés értelmében kötelezték Magyarországot. A nemzeti függetlenség visszanyerésével megoldódtak az adott időszak fő ellentmondásai. Miután megvalósultak a legsürgősebb demokratikus célkitűzések, kiépült a közigazgatás és megoldódott a földkérdés, a népi de-Imokratikus forradalom más feladatai kerültek előtérbe. Az új típusú forradalomnak kezdettől célja volt a monopoltőke és a néptömegek érdekei közötti ellentmondás fokozatos felszámolása. Ennek megfelelően 1945 nyarától mind jobban napirendre került a szocialista irányú fejlődés előtt álló akadályok lebontása. A Jifommunista Párt vezetésével a munkásosztály 1946—47-ben sikerrel használta ki az átmeneti hatalomból adódó lehetőséget, hogy még a teljes hatalom megszerzése előtt megkezdje a termelési eszközök társadalmasítását, hogy hatalmi pozícióit a gazdasági viszonyok megváltoztatására is felhasználja. E folyamat legjelentősebb állomásaként, folytatva a korábbi államosításokat, 1947 őszén állami tulajdonba kerültek a nagybankok és az érdekeltségi körükbe tartozó több mint 250 vállalat, s ezzel a bánya- és gyáriparban foglalkoztatottak 60 százaléka az állami szektor dolgozója lett. A társadalmi élet minden szférájára kiterjedő több éves harc, a politikai és gazdasági életben bekövetkezett változások, a tőke elleni általános támadás kibontakozása 1947 végére ahhoz vezetett, hogy Magyarországon a munkásosztály lett a hatalom kizárólagos birtokosa. Viszonylag békés úton, fegyveres összecsapások nélkül győzött a proletárdiktatúra. Magyarországon a munkásosztály hatalmáért folytatott harc időszakát új periódus, a szocializmus alapjainak lerakása követte 1948-től 1962-ig. A szocialista hatalom győzelmével új történelmi lehetőség tárult fel az ország gyors kiemelkedésére a viszonylagos gazdasági elmaradottságból. Ennek első lépése volt, hogy a hároméves tervet — amely a tervgazdálkodás bevezetését jelentette Magyarországon — 1949 végére, két és fél év alatt sikerült teljesíteni, az ipari termelés 1949-ben már túlszárnyalta az 1938-asat. Az első ötéves terv nagy eredményeket hozott, de a kitűzött célokat csak részben sikerült elérni. Az ipari termelés gyors növekedésének eredményeként (1950 — 1954 között lSO'V'o) az ország agrár-ipari országból ipariagrár ország lett. Az életszínvonal emelkedése azonban jelentősen elmaradt a tervezettől; az életszínvonal — 1951—1953 közötti visszaesése után — 1954-ben csak 20 százalékkal haladta meg az 1949-es szintet. Ebben szerepet játszott az ipari beruházások túlfeszítettsége, a nehézipar s ezen belül is a kohászat és a bányászat túlzott mértékű előtérbe kerülése; a lakosság jogos igényeit kielégítő fogyasztási cikkek termelésének elmaradása a növekvő szükségletektől; egyéb tényezők mellett az agrárpolitikában elkövetett hibák, amelyek a mezőgazdasági termelés stagnálását és az élelmiszerellátás néhány éves romlását idézték elő. Az ellenforradalom leverése után a Magyar Szocialista Munkáspárt néven Befejeződéséhez közeledik a Budai Várpalota teljes újjáépítése A magyar főváros legkorszerűbb közlekedési eszköze — az új metró
