A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-03-28 / 13. szám

(PRANDL SÁNDOR FELVÉTELEI) te áll, s ami ezzel a hivatással jár. Hivatás a tanítói pálya. Hivatástudat nélkül nem érdemes csinálni. De nem is lehet hosszú távon, Könnyelműség és felelőtlenség lenne önmagunkkal, a felnövekvő ifjúsággal, az egész társa­dalommal szemben. Nem feladatom, de nem is az a cé­lom, hogy osztályozzam, rangsoroljam az egyes foglalkozási ágakat. Jól tu­dom, hogy minden munkahely egész embert követel, azt Is tudom, hogy társadalmi életünkben minden ember munkája szükséges és fontos... még­is, a pedagógus az, aki kézen fogja az írni, olvasni nem tudó kis ember­két, hogy ezernyi akadályt leküzdve, újra meg újra neklrugaszkodsa feljus­son vele akár a legmagasabb csú­csokra is. Mert óriási erő és hatalom a tudás. Nélküle elképzelhetetlen az emberiség fejlődése. S ha valaha szük­ség volt sokoldalúan képzett, művelt és felkészült emberek sokaságára, most, a huszadik század alkonyán s az ezt követő századokban még na­gyobb szükség lesz rájuk. Ezért jelen­tős a pedagógusok tevékenysége tár­sadalmunkban, ezért fontos és felelős­ségteljes a tanító hivatástudatból fa­kadó munkája. # Egy-egy iskolán minden pedagógus tudja, hogy mi a feladata és a köte­lessége, noszogatás nélkül is végzi a munkáját. Az Iskola igazgatójának azonban nemcsak o saját nevelő-ok­tató munkájával kell törődnie, ö a fe­lelős az iskola célkitűzéseinek a meg­valósításáért, az ő vállán nyugszik min­den gond. Nehéz és felelősségteljes a ténykedése, jórészt az ő lirányító mun­kájától függ, hogy az iskolából kike­rülő tanulók milyen alappal Indulnak tovább. A felbári iskola Igazgatója Benko­­vics László. Aránylag fiatal ember — 38 éves, két gyermek apja —, de már jókora megtett út áll mögötte. Boda­­kon, a szomszédos faluban született. Édesapja kőműves, ma már nyugdí­jas. — Mi vitte a tanítói pályára? — érdeklődöm. —■ Hazudnék, ha azt állítanám, hogy gyerekkori vágyam volt — feleli az igazgató. — Egyszerűen az történt, hogy annak idején egy falubeli lány a pedagógiai gimnáziumba járt. Több­ször elbeszélgettem vele, kedvet kap­tam, jelentkeztem, felvettek... és 1956- ban végeztem... A feleségemmel? Ott, a gimnáziumban Ismerkedtünk meg, de csak megismerkedtünk. Végzés után mindketten a nagycétényl iskolára ke­rültünk. Ott aztán az ismeretségünk elmélyült, s onnan már azzal a tudat­tal vonultam be tényleges katonai szol­gálatra, hogy a leszerelés után össze­házasodunk. A házasság létrejött. Az I960—61-es tanévet már mint házas­társak Cslfáron kezdtük. Egy éven be­lül lakást kaptunk, a következő évben megszületett a fiúnk, az azt követőben pedig a lányunk. Gyorsan jött a két gyerek, nem volt éppen könnyű az anyagi helyzetünk, hiszen akkoriban még elég alacsonyak voltak a fizeté­sek. Azért szerencsésen átvészeltük a nehéz Időszakot. Kerek tíz évig működ­tünk Cslfáron. — Közben természetesen megszeret­te a pályát, — Meg... De ha egész őszinte aka­rok lenni, el kell árulnom, hogy orvos szerettem volna lenni. Sebész. Még ak­kor Is csábított a gondolat, amikor már tanító voltam. Egyik jó barátom (ma kórházi főorvos) biztatására ké­szültem Is a felvételi vizsgákra, de az utolsó pillanatban visszaléptem. Benkovlcs László 1970-ben került a felbári Iskolára Igazgatónak. Azt meg­előzően 1967-ben építkezni kezdett Somorjón a szülei tanácsára és se­gítségével. Az emeletes, lapos tetejű, összkomfortos ház elkészült. így meg­valósulhatott Benkovlcs László régi vá­gya: visszakerült szűkebb szülőföldjé­re, azok közé az emberek közé és ar­ra a tájra, ahol járni és beszélni ta­nult, hogy régi cimborái, ismerősei gyerekeit „beszélni és járni" tanítsa. Nagy volt akkoriban a család boldog­sága, mikor beköltözhettek új ottho­nukba. Ez a boldogság azóta is tart. A gyerekek nőnek, jól tanulnak, és Erzsiké Is jó és megértő feleség. — Ml a kedvtelése? — Szabad Időmben — amiből nincs sok — szeretek a kertben foglalatos­kodni, ápolom és gondozom a gyü­mölcsfákat, a szőlőt, és hát nagyon szeretek horgászni. Sajnos, arra kevés idő jut, Mindamellett elég sokat olva­sok, főleg szakirodalmat — lépést kell tartani a fejlődéssel... Benkovlcs Lászlót szeretik, tisztelik és megbecsülik a faluban. A járási iskola­ügyi szakosztályon Is elismerik a jó és lelkiismeretesen végzett munkáját. A hiányzókat («»ámítva együtt a tantestület Ezért javasolták a példás tanító kitün­tetésre. Kitüntetéséhez mi is gratulálunk! • Ha megszólal a csengő, a tanulók betódulnak o tantermekbe. Az elnép­telenedő folyosókon mór csak az órára Igyekvő pedagógusok lépteinek a ko­pogása hallatszik. A csengő hívó sza­vára különös Izgalom fogja el a taní­tót, és ő megy nap mind nap, évtize­deken át, hogy óráról órára százfelé osztódjon az embersége és a tudása, hogy szigorú szeretettel, felelősséggel és hivatástudattal nevelje és oktassa a felnövekvő új generációt. A Tanítók napja alkalmából szívből köszöntjük hozónk minden egyes pe­dagógusát, további munkájukhoz erőt, egészséget és sok sikert kívánunk! LOVICSEK BÉLA A Benkovlcs család új otthona átlagfizetése 1972-ben ezerkilencszáz­­nyolcvanhat korona volt, tavaly pedig már kétezer száznyolcvanhét korona. — Hány tagja van Jelenleg a szö­vetkezetnek? — összesen hatszáznegyvenhét. El­dicsekedhetünk azzal, hogy elég fiatal munkaerőnk van... A tagok rekreá-Az évzáró gyűlés résztvevői clós céljaira évente négyszázezer-négy­­'szózötvenezer koronát áldozunk... A klsújfalusi részlegben márciusban mór megkezdjük az ptok kiépítését, Köböl­­kúton pedig még tavaly elkezdtük egy ultramodern tehénfarm építését, öt­száznegyven fejőstehén számára. — Hogy képzelik el a közös jövőt? — Az Idén mindent meg kell ten­nünk az önköltségek csökkentése érde­kében. Fokozottabb gondot fordítunk majd a kukoricatermesztésre, mert ta­valy elég alacsony volt a kukorica hektárhozama. Persze, ezt a múlt évi csúnya Időjárással Is magyarázhatjuk. A kisújfalusi részlegben például — az időjárás miatt — a cukorrépát Is két­szer kellett vetni. Az állattenyésztésre viszont — mióta Czúczor Zoltán mér­nök a szövetkezet zootechnikusa — pa­naszunk nem lehet. Az évzáró gyűlésre zsúfolásig meg­telt a kisújfalusi ördög-csárda nagy­terme, ahol néhány évvel ezelőtt az egész környéket Ide csábító mulatozá­sok folytak — minden hét végén. Most már csak nagyritkán tárják ki a széles duplaajtót: talán csak akkor, ha a falu valamelyik töm eg szervezete bált rendez. Az is természetes, hogy a szö­vetkezet évzáró gyűlését itt tartják, mert másik alkalmas helyiség nem lé­tezik Kisújfalun, Pedig elkelne egy kul­­túrház, vagy legalábbis egy mozihelyi­ség, mert napjainkban a kulturális életet már nenv. lehet csak az italbol­tokban vagy a tévékészülékek előtt élni. A falu lakosságának az életszínvo­nala a felszabadulás óta eltelt har­minc év alatt magasabbra emelkedett, mint a kapitalizmusban csak a leg­­gazdagabbaké, az ún. „Jógazdáké'' volt. Még gyerekkoromban mesélték a nagyszülelm, hogy valamikor — a szá­zad elején —, ha egy kerékpáros je­lent meg a falu egyetlen — az év­szaktól függően poros vagy sáros — utcáján, mindenki megcsodálta, s az emberek suttogva adták egymásnak a furcsa hírt, hogy „megérkezett a bo­lond köszörűs kétkerekű talicskán". Ma már az autó sem ritkaság a faluban, motorkerékpár pedig szinte minden háznál található ... Nádfedelű háza­kat még én Is láttam gyerekkoromban — nem Is olyan régen, tízegynéhány évvel ezelőtt. Azóta a nádfedél is el­tűnt. A felszabadulás óta százharminc­­hét új lakás épült Kisújfalun, Minden­nek csak örülhetünk, engem mégis el­szomorít, hogy éppen kultúrházra nem telik szülőfalumnak .,. A két szövetkezet házassága — ettől függetlenül — jól sikerült. A tavalyi tervet túlteljesítették, a szövetkezet va­gyona több mint kétmillió koronával növekedett... VARGA ERZSÉBET hnöt; 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom