A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-03-21 / 12. szám
TAVASZI TEENDŐK A gyümölcsösben A málna, a ribiszke és a köszméte ápolásának március a legfőbb ideje. Ilyenkor már jól megkülönböztethetők az új hajtások és a száraz hajtásvégek könnyen eltávolíthatók. A kártevők okozta daganatokat ki kell vágni, a sebeket oltóviasszal kell bekenni. Ha még nem végeztük el az egres és a ribiszke metszését, -akkor ezt azonnal tegyük meg, mert korán hajtanak, A gyenge és az öreg hajtásokat vágjuk le. A ribiszke a múlt évi fán hoz legszebb termést. A szamócáról távolítsuk el a téli takarót -s ha istállótrágyával trágyáztunk, akkor a trágya maradékot is, de a száraz vagy beteg leveleket is. Mivel a verebek nagy előszeretettel pusztítják a ribiszke rügyeit, a bokrot fehér fonallal kössük öszsze. A virágoskertben Ha a tél vége és a tavasz száraz, bőven kell locsolni a tűlevelűeket és az ősszel telepített örökzöldeket. A pázsitot tisztítsuk és jól átge/eblyézzük. A rózsafákat kitakarjuk, megritkítjuk és karóhoz kötjük. Hideg- vagy melegágyba elvetjük az egynyári virágokat, helybe vetjük a rezedát, a díszmákot a szagosbükkönyt stb. Ez a hónap a legmegfelelőbb a -szobanövények dugványos szaporítására és átültetésére. Az eddiginél csak 1—2 centiméterrel nagyobb cserepet válasszunk, s azt előbb tegyük vízbe, hogy jól átnedvesedjen. Nem helyes minden évben átültetni a virágokat, a most nyílókat pedig ne háborgassuk. »t Öntapadós növénytámasz Kúszó növények nevelésekor a szárak falfelületre futtatása okozza a legnagyobb gondot. Pontosabban az, hogyan rögzítsük a falon az egyes hajtásrészeket. A legegyszerűbb megoldás, ha a hajtásokat falba vert gombostűpárok közé fogjuk. Beton falfelületre tapadókorongok segítségével rögzíthetjük a hajtásokat. A kampós tapadókorongokat négyzethálószerűen ragaszszűk a falra. A ragasztó megkötése után a kampókra feszítsünk vékony zsineget, vagy damilszálat, s arra futtassuk fel a növény hajtásait, amelyek kis celluxdarabokkal rögzíthetők. OLLÓSZERVIZ Vágáskor a pengék közé szorul az anyag? Oka a kilazult ollócsavar. Hajtsuk ki a csavart. A szétszerelt ollószárak egyikén átmenő furatot, a másikban menetes furatot találunk, öreg ollók leggyakoribb hibája, hogy a csavar menet nélküli nyakrésze már nagyon elvékonyodott. Az új csavart vágjuk megfelelő hosszúságúra (ez a két penge vastagsága, plusz 1 mm) hajtsuk be a helyére, majd a végét kalapáljuk félgömbölyűre. Ho nem találunk megfelelő menetű csavart, acél szegeccsel fogjuk össze a szárakat. Szegecs híján egy megedzett félgömbfejű acélszeget alakítsunk át szegeccsé. A szegecsvég elkolapálásakor ügyeljünk arra, hogy az olló szabad „játéka" megmaradjon, Vastagabb szövet vágásakor az olló hamar feltöri a vékony női ujjakat. Megelőzésképpen tekerjünk az ollófülekre szigetelő szalagot, vagy puha leukoplasztot. Ha a szalag alá darabka habszivacsot is teszünk, a párnázott ollófülek biztosan nem törik fel az ujjakat. UGYANAZ MÁSSAL Fekete szoknya, pepita mellény, kockás szoknya, fekete mellény, fehér jersey ingblúz. A BETEG GYERMEK Ha emlékezetünk jó, a gyermekkori érzelmek, vágyak, örömök szülőkorunkban is segítségünkre lehetnek. Általuk értjük meg utódaink lelkiállapotát, és találjuk meg a keskeny ösvényt, amely rend, fegyelem és belátó együttérzés között kanyarog. A betegség nagy alkalom a gyerekrontásra — mondják, s így is van. Főként a kisgyereknél fenyeget a veszély, hogy elesett állapotában nagyon rászokik az ölben, karon ülésre, a szüntelen ajnározásra, kedveskedésre. A megnyugtató, biztonságot adó szeretetet, szülői közelséget éreznie kell, olyan erősen, hogy bizalmát se az orvos injekciói, se más, fájdalmat okozó tevékenység ne tudja megrendíteni. Ehhez a félelmet oszlató közelséghez azonban nem tartozik hozzá a ringatás, ölben hordozás, sem pedig az étrend felforgatása. Az alvás, ébredés, az étkezési 'idők ritmusa betegség idején is kötelező. Természetes, hogy gyümölcsöt, szörpöt, folyadékot, kompátot annyit kell adnunk a lázas betegnek, amennyit csak el tud fogyasztani, és annyiszor, ahányszor csak óhajtja — vagy ahányszor rá tudjuk beszélni erre. De az összevissza nyalakodás (cukor, csokoládé, sütemény stb.), csak amúgy is gyenge étvágyát rontja, s végül valóban leromlik. Nem az szereti gyermekét, aki ijedtében az égről is lehozza a csillagokat, hanem az, aki megfelelő érzelmi éghajlat alatt, egyenletesen meleg szeretetben neveli és betegsége idején is ugyanezt a biztonságot nyújtja neki. A többlet jelentsen több vele töltött időt, több mesét, ágyban is játszható szellemes játékot, tréfát, ötletet, a szórakoztatás, figyelemelterelés ezerféle eszközét. Türelem, nyugalom és derű — ez kell a betegápoláshoz. Az aggodalom a mi magánügyünk, az érintettre nem vonatkozik. Nagyon vigyázzunk, és minél komolyabb betegségről van szó, annál inkább: riadalmunkat a gyermek ne vegye észre, aggódásunk ne ijessze, gyöngédség, kényeztetés félelmet ne keltsen benne. A szülői rémüldözés hipochondriás hajlamokat kelthet, beláthatatlan félelemreakciókkal még az egészségesben is, nemhogy a betegben. Minden gyermek tudja, hogy személye számunkra mennyire fontos. Nyugalmunkat látva elhiszi, hogy semmi az egész. Pedig dehogy is az! Kényeztetés, dédelgetés helyett azzal adjuk a legtöbbet betegünknek, ha szívesen, zokszó nélkül maradunk mellette. Ha nem emlegetjük, hogy „jaj, mennyi dolgom lenne", hogy „ugyan ki helyettesít ma?" és „mennyire átkozhatnak a munkatársaim I" Anyának lenni annyit jelent, mint ápolónővérnek is lenni. Az Így ápolt gyermek könnyebben viseli el a betegséget, és ha túl sokat nem szenved tőle, még meg is szereti. Mert az is hozzátartozik a boldog otthonról szivében őrzött emlékeihez. Ha pedig a betegség kellemes képzettársításokat kelt benne, máris előnnyel indul az életbe. Félelem nélkül könnyebb legyőzni a nagy bajt is. A szeretetteljes gyermekkori ápolás Így válik a felnőtt egészségének is őrévé.
