A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-03-21 / 12. szám

ÖSSZE­SZERELHETŐ MŰ­JÉGPÁLYA Csaknem egy évvel ezelőtt rövid hír jelent meg o lengyel sajtóban, amely most — az űrrepülés, az atomerőmű­vek és a gyorsan tökéletesedő techni­ka századában — érdekes ugyan, de korántsem meglepő, viszont a múlt század közepén még csodának számí­tott volna. És most idézzük a hírt; „Lengyelországban, a Debice-i hű­tőberendezéseket gyártó üzemben az­zal a javaslattal álltak elő, hogy ké­szítsenek összerakható műjégpályákat, amelyeknek nagy hasznát vehetnék az üdülőhelyeken és az iskolákban. Az (óránként 80—200 kilokalória teljesít­ményű) erős kompresszorral ellátott, különböző méretű és ami a legfonto­sabb tizennégy nap alatt összeszerel­hető és üzembe helyezhető fedett mű­jégpályák iránt bizonyára nagy lenne az érdeklődés. S az idény végén az egész szétszerelhető és elraktározha­tó" íme, az összerakható műjégpályái Hlyen valami a múlt század dere­kán még egy vernei képzelőerővel megáldott embernek sem juthatott vol­na az eszébe, noha kisebb, könnyeb­ben megvalósítható dolgokon már ak­kor is törték fejüket a nagy elmék. Már a 18., de főként a 19. század­ban kedvenc téli szórakozásnak szá­mított a korcsolyázás s ennek követ­keztében nemsokára kedvelt téli sport­tá fejlődött. Az érdekeltek azonban ki voltak téve az időjárás szeszélyeinek. Csak Okkor korcsolyázhattok, amikor befagytak már a folyók, tavak, mes­terséges víztárolók. Észa'k-Európában ugyan valamivel kedvezőbb volt a helyzet, mint nálunk, de a déli álla­mokban akkor még egyáltalán nem ismerhették meg ezt a sportot. 1871-ben, európai kőrútján Prágába Is eljutott az akkori műkorcsolya-csil­lag — Jackson Haynes. Úgy volt, hogy a befagyott Moldva jegén mutatja be művészetét, de a rendkívül erős fa­­yok (ahogy az akkori lapok írták) le­­etővé tették, hogy a prágaiak a Ven­­cel-téren levő Újvárosi Színház föld­szinti részén gyönyörködhessenek mű­vészetében. A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben már szinte minden nagyobb városban volt jégpálya (Moszkvában például több mint nyolcszóz), s így az akkori Pozsonyban is. 1872-ben Feigler Ignác pozsonyi építész a Gesz­tenyefasor végén, a Védcölöp út és a mai Zoch utca között nyitotta meg az első nyilvános korcsolyapályát. Egy másik jégpálya pedig a mostani Vö­rös Hadsereg utcán volt. Ennek tulaj­donosa, egy bizonyos Engler szemfü­les kereskedő és bátor ember lehetett. (A mai Luxor kávéhóz helyén fivéré­vel kerékpárboltot nyitott, majd repü­lésre adta fejét, Béosben Ferenc Jó­zsef császár és király szeme láttára levegőbe emelkedett egy léghajón). A jégpálya ennek megfelelően igen előkelő volt — gázvllágítással, lam­pionokkal, ünnepnapokon katonazené­vel, hétköznap azonban csak egy verk­li szolgáltatta a zenét. De volt még jégpálya a Kertész és a Zoch utcán s a Medikus-kertben Is. A műjégpálya nem váratott sokáig magára. Az elsőt Amerikában nyitot­ták meg. Étergőzök segítségével fa­gyasztották meg a vizet. A jégpálya ugyan nem volt még fedett, de mégis bizonyos haladást jelentett. A 19. szá­zad végén az európai nagyvárosok sietve követték a tengerentúli példát. Párizsban a Champs Elysée köze­pén épült fel az ún. Jégpalota (Palais de Glace) és Bécsben (már villanyvi­lágítással) a keringőt már nemcsak a paloták termeiben, hanem a jégen is táncolhatták. A „szent jég-mámor" nagy korszaka volt ez. De hót semmi sem történhet meg szélsőséges esetek nélkül. Az előkelő svájci üdülőhelye­ken a milliomos vendégek a jégpályán szervírortatták fel a reggelit, korcso­lyás pincérek végezték a felszolgálást, de a műjégpálya mégis óriási hala­dást jelent. Lehetővé tette a mű- és gyorskorcsolyázós, meg a jégkorongo­zás gyors fejlődését. Rendszeressé vál­tak a különféle versenyek, az Európa-, majd pedig a világbajnokságok. A műjégpályákról szőtt regényes ál­mok megvalósulásának második sza­kaszára azonban még sokáig kellett várni. Az ami ma már természetes — a fedett jégpálya, — még századunk első évtizedeiben is rendkívülinek szá­mított. Bratislavában az első műjég­pálya (a mostani Téli Stadion) har­mincöt évvel ezelőtt, 1940. december 21-én készült el, s a maga nemében az első ilyen létesítmény volt egész Szlovákiában. De ennek a műjégpá­lyának nem volt lelátója. Az öltözőket a szomszédos uszodától kölcsönözték ki, és tetőt csak az 1958-as Europe bajnokság alkalmával kapott. ROHAM A VILÁGCSÚCS ELLEN A harkovi autóközlekedési főiskola hall­gatói új szupergyors járművet építenek. Az intézetben immár negyedszázada szerkesztik a „Hadi“ márkájú gyors ko­csikat, s ezekkel eddig kilenc világcsú­­csott állítottak fel. A „Hadi-9" jelzésű új kocsi hőálló műanyag váza már el­készült, ezt rövidesen hegesztett keretre szerelik. A 9,5 méter hosszú kocsi gáz­turbinával 1200 km/órás sebességet ér­het el. Légmentesen zárt kabinja, aero­dinamikai fékszárnyai és sugárhajtása rakétához teszi hasonlóvá az új jármű­vet. VIRÁGZÓ KÖVEZET A környezetvédelem szakemberei­nek sok gondot okoz, hogy nagy­városainkat egyre jobban elárasztja az aszfalt és a beton. Jóformán talpalatnyi föld sem marad már szabadon — ennek következtében felborul a vízháztartás, gyorsan csökken a talajvíz szintje, mert a csapadék már egyáltalán nem jut­hat be természetes útján a talajba. Súlyos veszélybe kerül a növényzet és megváltozik a város mikroklímája — a zöldterületek nélküli nagy­városokban csaknem elviselhetetlen a nyári hőség. Esseni kutatók a ki­utat keresve legújabban azt java­solják, hogy a gépkocsiparkolók, útszegélyek, kis forgalmú utak ha­gyományos beton- vagy aszfalt­­burkolatát váltsák fel virágzó köve­zettel. A furcsa elnevezés volta­képpen olyan üreges téglákból ki­alakított burkolatot jelent, amilye­neket a magasépítésben is hasz­nálnak. A talajra fektetett téglákra vékony tőzegtalajréteget terítenek, s azonnal bevethetik fűmaggal. A kikelt fűmagvak gyökerei idővel áthatolok a téglák üregein s alatta megkapaszkodnak a talajban, szi­lárdan lehorgonyozva a téglákat. A virágzó kövezet egyesíti a szilárd burkolat előnyeit a gyeppel; a víz csaknem akadálytalanul bejuthat a talajba, a környéken levő fák job­ban növekednek, kedvezőbb a mik­roklíma. A téglaburkolatra települt pázsitban nem tesz kárt az autók kerekeinek nyomása, még a heves fékezés sem szakíthatja ki a gyep­csomókat. TENGER­ALATTJÁRÓ MINT FÖLDMUNKAGÉP A japán Komatsu gépgyár olyan mar­kolóval kombinált tológépet (dózert) hozott piacra, amely a víz alatt 7 mé­ter mélységig tud dolgozni. A gép kül­sőre a harckocsi és a tengeralattjáró „keresztezésének" hat. Hernyótalpas acéldoboz, amelyen periszkópszerű, kar­csú torony áll. Lényegében azonban egyszerű tológép, amelynek a tornya a motor légbeszivó és kipufogó csövének az elhelyezésére szolgál. Víz alatti munkára való alkalmassá tétele természetesen sok műszaki prob­léma megoldását kívánta meg. A teste teljesen vízhatlan, de a tervezők ezzel nem elégedtek meg. Motorja kis lég­sűrítőt is hajt, és ez önműködő szabá­lyozással mindig olyan légnyomást állít elő benne, amel egyensúlyt tart a külső viznyomással. Vezérlése is sűrített levegővel törté­nik. A gépben nem ül senki. Kezelője egy nagyobb rétikul méretű rádióval a partról irányítja. A rádióhullámok a gép tornyán lévő antenna közvetítésével mágneses szelepekre hatnak. A szele­pek sűrített levegőt eresztenek át a gép különböző működtető emelőinek a du­gattyúiba és ezek a dugattyúk indítják, kormányozzák a gép hajtóművét, mű­ködtetik a tolólemezét, markoló kanalát és a hátul felszerelt felszaggató foga­kat. A géppel igen egyszerűen lehet dol­gozni. Ha lapos a part, minden további nélkül becsörömpöl a vízbe és elcam­mog a munkavégzés helyére. Feladata vagy földkitermelés, vagy mélyedések feltöltése lehet. Először a hátul felsze­relt felszaggató fogaival meglazítja a talajt, maid az elöl levő erős tolóleme­zével gyalulni kezdi a medencefenék legfelső rétegét. A tolólemezen meg­gyűlt földre ráborítja a markoló kana­lat, hogy a földet a víz el ne mossa, majd elszállítja azt a medernek arra a részére, amelyet föl kell tölteni, vagy a part mellé, ahonnan a kitermelt földet egy kotró kiemelheti. A hasonló munkákon eddig alkalma­zott gépekhez képest két nagy előnye van. Az egyik, hogy maga közelítheti meg munkahelyét, nincs szüksége vízi járműre, vagy a viz fölé messze benyúló darukarra. A másik, hogy vízszintes, egyenletes felületet tud a fenéken elő­állítani. Hidraulikus kiegyenlítő szerke­zete ugyanis abban az esetben is víz­szintessé teszi tolólemezét, amikor a gép az egyenetlen mederfenéken fél­­oldalra dől. Emiatt nagyon gazdaságos is. Pontosan annyi földet emel ki, amennyi például egy kikötő minden pontján az előirt vízmennyiségnek a megteremtéséhez szükséges. Csatornák esetében nagyon fontos, hogy segítsé­gével a kívánt pontos szabályos kereszt­­metszet alakítható ki, ami a hajózás biztonságának és gazdaságosságának fontos feltétele. Néhány hónapja Ausztriában is mű­ködik egy ilyen gép. Az egyik dunai vízerőmű építését segíti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom